Idei naplósorozatunk célegyeneséhez érkeztünk, eljött tehát az idő, hogy megemlékezzünk a 2009-es, ugyancsak Svájcban rendezett világbajnokságról, és rápillantsunk a történelmi távlatokra.
Otthon is szokásunk, hogy a felnőttválogatott mérkőzésein kisgyerkőcök kísérik be a játékosokat a kezdéshez. Csináltuk ezt tavaly a VELETEK BÁRHOVA-TURNÉ és idén a VBT 2.0 során is.
Miért fontos ez?
Részben erről szól és feltétlenül ez keretezi mai naplóbejegyzésünket Svájcból.
„Jé, már akkor is őszültem?”
17 év azért nem kevés, jogilag is majdnem felnőtté válik az ember ennyi idő alatt.
Márpedig a 2009-es és a 2026-os elit-világbajnokság között ennyi idő telt el. Érzékeltethetjük az idő múlását azzal is, amit a minap a felületeinken már felvillantottunk, hogy Majoross Gergely és Tokaji Viktor akkor még játékosként segítette a nemzeti csapatunkat, ma pedig már szövetségi kapitány-másodedző leosztásban. (Sőt, Tokaji nem mellesleg az idényben feljutó U20-as válogatottunk szövetségi edzője is a FEHA19 vezetése mellett.)
Amikor a korabeli fotókat megmutattuk, akkor a következő reakciók érkeztek.
Tokaji Viktor annyit jegyzett meg 2009-es önmagára tekintve, hogy: „Igen, volt ilyen is…”
Majoross Gergely pedig csak annyit, hogy: „Jé, már akkor is őszültem?”
Akkor és most
A két említett legendánk a megmondhatója, hogy egy harmadik, a hétvégén nem mellesleg az IIHF Hall of Fame-be kerülő Pat Cortina úgy emlékszik vissza a 2009-es vb-re, hogy a kőkemény profizmus és eredménycentrikusság helyett kicsit engedhette volna a játékosoknak, hogy meg is éljék, ne adj’ isten élvezzék az eseményt, mert ki tudja, lesz-e még rá valaha lehetőségük?
Akkor ott tartottunk – most öt idényen belül négyszer játszunk majd a top 16-ban.
De sem Majoross, sem Tokaji nem játszott több elit-vb-n, noha a keret több, akkor még természetesen fiatal, így időelőnyben lévő tagja igen.
Akkor is kaptunk egy kilencest, csak éppen Kanadától, nem Svájctól.
Akkor is akadt gyermekáldás miatt hazatérő klasszisunk: Kovács Csaba ugrott haza a szabadnapon megnézni az újszülött ikreit, akiknek Marty St. Louis még egy aláírt ütőt is küldött. Ezek az ikrek ma már az U18-as válogatottunk tagjai.
Akkor is két helyszínen zajlott a vb, mint mindig, csak akkor mi Zürich-Klotenben kezdtünk, és onnan mentünk át Bernbe a kiesés elleni körre, mert akkor még volt külön.
Akkor is játszottunk a németekkel és osztrákokkal.
Akkor is nagy élmény volt az egész színes forgatag, ami egy A-csoportos világbajnokság és ma is az.
Akkor is velünk volt Vincze Péter és most is.
Hogyan?
Cooly a konstans
Nos, néhány napja került elő a fotó a ma már 31 éves klasszisunk telefonjából, amint áll a kabalafigura, Cooly oldalán, aki természetesen szintén szolgálatot teljesített akkor és most is.
17 év telt el az eredeti, ugyanitt, Svájcban készült fotó óta, és azóta a kis Petikéből több mint 80-szoros felnőttválogatott lett.
Tehát, amikor felvetődik, hogy miért fontos, hogy a kisgyerekek vezethessék be a felnőtt válogatottjainkat a jégre… Ezért.
Hogy ha újabb 17 év múlva visszatekintünk majd, akkor a ma még csöppségeket, akkor már felnőttválogatottakat dicsérve számolhassunk be arról, hogy a magyar jégkorong még feljebb lépett.
A 2026-os naplóbejegyzések Zürichből:
13. rész
12. rész
11. rész
10. rész
9. rész
8. rész
7. rész
6. rész
5. rész
4. rész
3. rész
2. rész
1. rész
A 2025-ös naplóbejegyzések Herningből:
11. nap
10. nap
9. nap
8. nap
7. nap
6. nap
5. nap
4. nap
3. nap
2. nap
1. nap
0. nap
-1. nap
