Hatalmas győzelmet aratott a férfi nemzeti válogatottunk Kazahsztán felett, amellyel nemcsak a jégen, hanem az öltözőfolyosót uraló zenék terén is csatában állunk. Napló Herningből, a világbajnokság feléhez közeledve.
Hosszú nap volt a mai – és lesz még néhány ilyen, szám szerint három.
Tudniillik úgy alakul(t) a mérkőzésbeosztásunk, hogy sokszor az esti meccs a miénk, ami 20:20-as kezdést jelent. Mindez lehetőséget ad arra, hogy amely játékos szeretne, délelőtt csúszkálhat egyet a centerpálya jegén – legalábbis ma így történt, mivel csak kétmeccses nap van a Jyske Boxen Arenában, így szabad volt a felület –, és még kis csendes pihenőre is van mód ebéd után és a nagy csata előtt.
Viszont a továbbiak kitárgyalása előtt nézzük meg, hogy Bálizs Bence miként ment munkába, erre a bizonyos morning skate-re:
Kéthelyszínes vacsora
Szóval, az esti kezdési időpontnak megvan a böjtje is, hiszen maga a jégkorongmérkőzés valamikor fél tizenegy és tizenegy között ér véget, utána félóra az interjúzónában, aztán levezetés és hirtelen már az éjfelet karcoljuk, a csapat pedig még nem indult vissza a szállásra, nemhogy nyugovóra térjen.
Ez pont az a helyzet, amire a VELETEK BÁRHOVA-TURNÉ során többször hivatkoztunk, hogy a válogatott modellezi a vb-t.
Otthon tapasztalták ki a szakembereink, hogy mire van szükség ilyenkor, hogy a leghatékonyabban vissza lehessen tölteni az energiatartalékokat, illetve megkezdeni a regenerációt a következő napra.
Ezért rendelték úgy, hogy a mai Kazahsztán elleni lefújást követően már a csarnokban kap egy kisebb vacsorát a csapat – jelen esetben wrapeket –, hogy az optimális időszakban kerüljön a szervezetekbe táplálék, majd a hotelbe érkezés után jön a második „fogás”, ami már az elalváshoz komponált menü.
Republic vs. Dire Straits vs. Queen
Második történetszálunk néhány nappal ezelőttben gyökerezik, hiszen Kazahsztán nemcsak a mai ellenfelünk volt, hanem a szomszédunk is az öltözők tekintetében: az eurázsiaiak vannak az egyik, az amerikaiak a másik oldalunkon.
Namost a kazah öltözőből hol a népzenéjük, hol a modern popzenéjük hangja terjed, máram előkerült a rap is, és mindre kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy vitathatatlanul eltérnek a megszokott hangzástól, ekként pedig érdekesek, de azt is, hogy néhány dal is sok belőlük, nemhogy két hét.
Viszont este valahogy csendben szedelőzködtek...
Egyébként a hosszú öltözőfolyosón, amin tőlünk indulva az USA, aztán Németország, Svájc, Norvégia, Dánia és Csehország is lakik természetesen, valamelyik mínusz napon a Repül a bálna is felzúgott a Republictól. Mindez nem tűnik nagy dolognak, tekintve, hogy ez a gólzenénk – csakhogy nem tőlünk jött a hang, hanem a norvégoktól. Szóval, vagy megtetszett nekik, amikor a VELETEK BÁRHOVA-TURNÉ során Győrben és Szombathelyen jártak, vagy csak a tőlünk két nap alatt kapott hat gól nyomán beléjük ivódott, és már a lelkük része, de persze az is megeshet, hogy a bálnavonalon indultak el a szövegelemzéssel.
De ha már a zene, akkor rögzítsük azt is, hogy ki tudja, miért, a minap akadémiai vita bontakozott ki az edzői öltözőben arról, hogy a Dire Straits munkássága összevethető-e a Queen sikerességével. Volt, aki bedobta, hogy a BeeGees sem semmi, előkerült Bob Dylan is, szóval, valóságos muzikális ki-kicsoda kerekedett, abból is a történelmi változat.
Egy megfellebbezhetetlen igazság jelentett sokaknak újdonságot, hogy a Dire Straits frontemberének, Mark Knopflernek az édesapja Miskolcon született.
Ismét megállapíthattuk tehát, hogy minden jóhoz közünk van, egyideűleg a zenekar legjobb alkotásai közül választhattunk volna zárásnak hokimeccsen játszott nótát is (ilyen például a Money for Nothing), de mégiscsak az éjjel közepe van, úgyhogy íme egy lágyabb dallamú altató – feltéve, hogy a szerzői jogok is úgy akarják –, a Romeo&Juliet:
(Utóirat: a Killers feldolgozása talán még jobb.)
A KORÁBBI RÉSZEK:
