Először játszott piros mezben a csapatunk Herningben, ugyanakkor a házigazda Dánia elleni rangadó tartogatott más újdonságot is, meg nem is lesz kellemes emlék.
Előre kívánkozik amolyan szolgálati közleményként, hogy a mai naplóbejegyzés 99%-a elkészült a mérkőzésünk előtt - de a leglényege győzelem és vereség után egyaránt hatályos, úgyhogy lássunk is neki!
Ma a házigazdával játszottunk - illetve hát inkább ők velünk, ha a végeredményből indulunk ki.
Mindenesetre a leosztás járt némi változással az eddigiekhez képest.
Az, mondjuk, a menetrend szeszélye, hogy először öltözhettünk a fehér helyett piros mezbe. Az első négy fordulóban mi voltunk a kinevezett vendégcsapat, a második hármon ellenben mi vagyunk-leszünk az úgymond hazaiak, ekként pedig miénk lett a mezszín-választás joga.
Az más kérdés, hogy milyen furcsa, hogy azon a napon lettünk először „házigazdák”, amikor a tényleges házigazda Dánia ellen léptünk jégre…
Mindenesetre átkerültünk az ellentétes öltözőbe, ezúttal nemcsak a mi drukkereink csináltak hangulatot a hatalmas légterű Jyske Bank Boxenben, hanem kijöttek a helyiek is, továbbá eddig a mi csapatbuszunk is közvetlenül a bejárathoz parkolhatott, de ma nem: ezúttal csak a második sorba állhattunk, még ha csupán néhány lépés is a különbség a nem vörös, hanem kék szőnyegen.
Alvás a nagy buszon, alvás a kis buszon
Olyan szűk regenerációs időablakban, amilyenbe a mieinket szorították a világbajnoki címvédő Csehország elleni mérkőzés vége és a Dánia elleni kezdete előtt, ez is számíthat - mint azt a jégen látottak aláhúzták.
Csütörtökön ugyanis a meccs a díjátadással, himnusszal együtt valamikor 23 óra előtt ért véget, a Dánia elleni rangadóra viszont a bemelegítés 15:40-re volt kiírva, a kettő között tehát nagyjából 17 óra telt el, amibe bele kellett férnie egy oda-vissza buszozásnak, vacsorának, reggelinek, ebédnek, valamint alvásnak is, nem beszélve a szakmai egyeztetésekről.
Majdnem lehetetlen feladat ennyi mindent belezsúfolni ennyi időbe, de amennyire lehet, felkészült rá a válogatottunk a játékosokkal, szakvezetőséggel és háttérstábbal már a VELETEK BÁRHOVA TURNÉ során, amikor szándékosan volt hasonlóan kevés idő két kezdés között.
Ahol pedig lehet, mindenki becsempész még némi csendes pihenőt - például az utazások során.
Tegnapi bombagól-szerzőnknek, Mihalik Andrásnak például állandó szokása a szunyókálás a mérkőzésre menet, de ma a folyvást hajnalig elemző-videózó-tervező edzőink kisbuszában is letarolt mindenkit a fáradtság – kettő embert kivéve. Az egyikük szerencsére Kiss Dávid másodedzőnk volt, aki a volánnál ült, a másikuk pedig maga a szövetségi kapitányunk, Majoross Gergely, aki viszont, ha már ébren maradt, rögzítette is a közvetlen környezetét:
Van miből vigasztalódni
Mesterünknél amúgy is érdemes időzni, mert pozíciójából is fakadóan erős hatással van az egész válogatottra.
Egyik legfőbb erénye, hogy higgadtan és perspektívában tudja tartani az eseményeket és azok érzelmi kezelését, amit egy Kazahsztán elleni felemelő siker és egy maihoz hasonló maflás egyaránt igényel.
Hokiban amúgy is örök mantra, hogy – a sportág szokásosan angolszász szókészletéből kölcsönözve – „keep on an even keel” vagy „not too high, not too low”, azaz próbáljuk meg elkerülni az eufóriát, illetve a drámát, akkor járunk a legjobban, ha objektíven értékelünk és kiegyensúlyozottan haladunk előre, sőt, általánosságban is eszerint éljük az életünket.
Ebbe az is beletartozik, hogy nyilvánvalóan a magyar küldöttség minden Herningben tartózkodó tagjának lételeme a jégkorong és hogy sikeresek legyünk, történelmi tettet végrehajtva először bennmaradjunk az elitben – de azért ez sem minden, például vár otthon a család, és a gyermekeknek, főleg a kicsiknek teljesen mindegy, hogy apa A-csoportos vagy sem.
Az viszont a világot jelenti, ha apa hoz egy olyan papucsra csíptethető valamit, amin A mancs őrjárat főhőse vigyorog.
Szóval, a mai nap a hoki tekintetében ugyan kevésbé lett sikeres, ám éppen a tápláló magánéletből indulva lehet ismét nekigrani a sportkihívásoknak. Plusz bőven van mire támaszkodni szakmailag is ebből a vb-ből, úgyhogy a fentiek szellemében senki se dőljön a kardjába!
Holnap jön a pihenő, aztán még két hokimeccs, ráadásul a vágyott cél is abszolú elérhető - lehetne rosszabb.
A KORÁBBI RÉSZEK:
