Aludt, mozgott és mentálisan is töltődött a csapatunk az utolsó két csoportmérkőzés előtt, amihez a környezet megfelelő: be is mutatjuk a helyet, amely másfél hete az otthonunk.
Akár tetszik, akár nem, lassan a végéhez közeledik a világbajnokság csoportköre.
Következésképp érdemes lassan körbeérnünk, ami a naplóbejegyzéseinket illeti, így tehát az utolsó szabadnapunk témája – a szabadnap konkrét tartalma mellett – a szállásunk lesz, alaposan dokumentálva.
Alacsonyan szálló labdák
Azért rögzítsük a tényt, hogy kiadósat aludt a csapatunk a cseh-dán duplaterhelés után, rá is fért. Ébredés után aztán ki-ki választhatott, hogy minden telítettség dacára jégre szeretne menni (hatan döntöttek így), vagy inkább a szabadba vágyik (mindenki más).
Úgyhogy a többség ismét elkocogott vagy biciklizett a közeli erdő mélyén pompázó tóhoz, ahol Puskás Sándor erőnléti edző vezetésével elvégezte a mobilizáló gyakorlatokat. Akadt, aki utána erősített is kicsit, egyebekben pedig cicázott a társaság – eleinte egyérintőzve és egy áldozattal, majd kétérintőzve, de két áldozattal.
Ekkor már a tét is nőtt: ha összejött a tíz háborítatlan passz, akkor tíz fekvőtámasz volt a büntetés, ötvennek pedig a vízben mártózás lett volna a váltóértéke, de idáig nem jutottunk el – csak Ambrus Gergő karjai durrantak be a játék végére, illetve egy szomszédos kirándulóasztalnál tízóraizó család épségét veszélyeztette egy lecsúszó mentési kísérlet.
Herningben nincs hely
Utána a tervezetten szabadjára engedett keret több csoportban benézett Silkeborg városába, hogy érjék a sporttól eltérő ingerek is, magyarul külső helyszínen ebédeltek a fiúk, mielőtt visszatértek a bázisra.
Arra a bázisra, ami lassan másfél hete a küldöttségünk otthona, és röviden összefoglalva, minden igényt kielégít.
Illetve majdnem mindent.
A csarnoktól mért távolságról aligha a szálloda tehet, inkább az a bűnös dolog, hogy Herning nem sok szempontból optimális (alkalmas?) egy hoki-vb helyszínének, mert nagyon kevés a szálláshely, ami a drukkereknek is jelentős probléma, és a csapatoknak is az.
Mert így hiába tip-top a pihenőkörnyezetünk, ha épp a pihenőidőből vesz el a napi (legalább) kétszer negyvenperces buszozás, amíg Silkeborgba érünk.
Alternatíva, ekként mozgástér pedig nem volt, úgyhogy miközben például ez is hozzájárult a mieink kimerültségéhez a Dánia elleni mérkőzés során, forduljunk is rá a pozitívumokra, mert ezekből is akad bőven.
Kanada is itt lakott
Például ugyanebben a komplexumban lakott a 2018-as vb idején Kanada válogatottja, tehát olyan rossz nem lehet.
Ezúttal a mi küldöttségünk a fő vendégcsoport, amelyhez békés nyugdíjas baráti társaságok, illetve hétvégente násznépek csatlakoznak, de ők is inkább színesítik a napokat, mintsem nehézzé teszik.
Amúgy is több épület szolgálja ki a csapatunkat.
A főben találhatóak a szobák, illetve az étterem – viszont a szomszédos, nyaralóra emlékeztető kisebb épületben vannak az olyan étkezések, amelyek időpontja eltér az általánostól, tehát a snackek, illetve a késő esti meccsek után az éjjeli vacsorák, amelyeket háborítatlanul és saját, különleges igényeinknek megfelelően fogyaszthatnak el a játékosaink, például az alvásra hangoló félhomályban.
A lélek és elme mélyebb rétegeibe lehet merülni a zongorával, illetve sakkal is.
Veteményes és madáretető
A „vendégházban” található egy pingpong-, illetve digitális játékszoba is, amelyekben vérre menő csaták zajlanak az igazi asztalnál (habár Németh Kristóf lassan verhetetlennek tűnik) vagy a virtuális golfpályán. Itt van plusz konferenciateremből több is a taktikai gyűlésekhez, van háztartási helyiség is mosó- és szárítógéppel, azaz, ha valaki a végére ért a készletének, nyomban újjávarázsolhatja őket.
…és természetesen itt van az edzőink szobája, avagy a Fehér ház terminológiájából kölcsönözve a „situation room” – amiről még tervezünk bővebben is szólni a hátralévő napokban.
Ezzel sem értünk a végére a lehetőségeknek ugyanakkor, mert ezen szárny külső oldalán van egy napsütötte terasz, majd kezdődik az egész telket körbeölelő pázsit.
E hatalmas zöld terület monotóniáját olyasmik törik meg, mint a veteményes és melegház, a petanque-féle játékokhoz használatos homokcsík, illetve a szorgos robotfűnyírók. A főépület hátsó falára, illetve külön póznára számos madáretetőt is felszereltek.
Szóval, a nyugalom árad a Gl. Skovridergaard Hotel és konferenciaközpont minden szegletéből, ami végülis érthető, hiszen 1798 óta volt ez királyi rezidencia és tüdőszanatórium is.
A KORÁBBI RÉSZEK:
