Nagy nap lesz a holnapi a csapatkísérőnknek: az a két ország csap össze Zürichben, amelyeket ő egyaránt a sajátjának érez és gondol. Mai naplóbejegyzésünk az utánozhatatlan Robiról szól.
Az elit-világbajnokság monstre esemény: 2 helyszínen 16 csapat 64 mérkőzését kell megrendezni, mindezt két és fél hét alatt. Mozgatni kell a csapatokat, a játékvezetőket, a többi hivatalos személyt, a vendégeket, nagyon fontos vendégeket és nem utolsósorban a szurkolókat, akik (tíz)ezerszám hömpölyögnek a csarnokok felé.
Mindez nem lenne kivitelezhető az önkéntesek nélkül, akik száma kismillió.
…és vannak közülük is a különlegesek: a csapatkísérők.
A mi csapatkísérőnk pedig önálló kategória.
Balatonszárszó
Robi már a másfél évtizeddel ezelőtti, 2009-es világbajnokságon is a csapatunk mellé szegődött, és most is. (Következésképp már régi ismerősként köszöntötte Majoross Gergely és Tokaji Viktor párosát, akik 17 éve még játszottak, ma már edzősködnek.)
Ennek van oka természetesen, hiszen félig magyar, vagy tán egészen az, csak éppen Svájcban született és nevelkedett.
A családtörténetéről azt érdemes tudni, hogy az édesapja 1956-ban költözött Svájcba, ahol elvett egy svájci hölgyet, majd Robi már itt született.
Amikor pedig lehetett, mivel édesapja megkapta a svájci útlevelet – aztán még inkább, miután nálunk végbement a rendszerváltás –, minden évben legalább egyszer Magyarországra látogattak: ha tényleg csak egyszer, akkor az nyaralás volt a Balatonnál, ha kétszer, az egyik út akkor is a magyar tengerhez vezetett. Nem véletlen tehát, hogy Robi, aki egyébként a német szóformálás szögletességét a magával ragadóan pozitív karakterével lágyítja, olyan tökéletességgel ejti ki, hogy „Balatonszárszó”, mintha ott üldögélne minden naplementekor.
Azt is megmondja, hogy Budaörsön a bevásárlóközpontok mellett hol találni olyan lángosozót, ami teljes gasztronómiai élményt nyújt, a zsírosság elnehezítő hatása nélkül.
Szóval, nagyon is képben van – és nemcsak országunkkal, hanem sportágunkkal is.
Megoldó Péter nyomdokain
Az idevágó háttérfejezet, hogy ő maga focizott, de egy évet jégkorongozott is, csak mint elmesélte, baromi későn voltak az edzések a telített csarnokban, a legjobb esetben is este fél tizenegykor, ezt meg nem lehetett családilag bírni.
Úgyhogy mint olyan sokan, ő is a következő legjobb dologra váltott, és ha már nem űzhette, akkor elkezdett írni róla, ekként vagy negyven éve van benne a hokiban. Ismer is nagyon sokakat még a vb szervezőbizottságából, illetve a versenyirodáról is, amit többek között arra is igyekszik felhasználni, hogy ha küldöttségünkből valakinek a megszerezhetetlen plüss kabalafigurára, Coolyra lenne szüksége gyermekméretben, akkor beszerezze valahogy. (Ez még folyamatban lévő projekt, egyébként.)
Amúgy intéz ő minden mást is: vizet, buszt, transzfert és kórházba szállítást – ilyenből éppenséggel kijutott 2009-ben is, amikor a kanadai Scottie Upshall bontotta le Benk András vállát, és most is, amikor Bartalis István sérülését kellett megnézni alaposabban is.
Szóval, kiválóan végzi a munkáját a csapatunknál – amiért szabadságot vett ki a civil munkahelyén, ahol Svájc olasz, illetve francia ajkú munkaképes lakóinak segít abban, hogy megszerezzék a szükséges (nyelv)tudást, hogy a német területeken is megállják a helyüket, illetve össze is kötik őket az állásokat ajánló cégekkel.
Azaz meg vagyunk áldva a szó legnemesebb értelmében. Eleve ritkaság, hogy honfitársunk legyen a csapatvezetőnk külföldön – hirtelen házon belüli körbekérdezéssel két ilyen alkalom említhető a 2000-es évek óta. 2015-ben Krakkóban egy zseniális fiatalember látta el a pozíciót, nem véletlenül kapta a Megoldó Péter becenevet, tavaly pedig Ildikó volt velünk Herningben.
Most pedig Robi hozza a színvonalat – méghozzá főszerepben is.
Ennél nincs jobb
Minden meccsnek van kezdő hatosa, amely névsorát ő utánozhatatlan módon adja elő: beletéve szíve minden szeretetét és aggodalmát.
Márpedig abban a szívben túlcsordulhatnak mostanság az érzelmek, hiszen néhány hete, amikor edzőmeccsekkre jöttünk Svájcba, akkor más szemszögből az történt, hogy Robi szülővárosában, Bielben játszott az a két ország, amelyeket ő egyaránt a sajátjának tart és érez.
Holnap pedig ugyanez lesz a leosztás Zürichben, úgyhogy erre hangolódjunk is Robi minapi kezdőcsapat-hirdetésével, senki sem fogja megbánni:
A 2026-os naplóbejegyzések Zürichből:
10. rész
9. rész
8. rész
7. rész
6. rész
5. rész
4. rész
3. rész
2. rész
1. rész
A 2025-ös naplóbejegyzések Herningből:
10. nap
9. nap
8. nap
7. nap
6. nap
5. nap
4. nap
3. nap
2. nap
1. nap
0. nap
-1. nap
