Fantasztikus látványosság egy elit-világbajnokság – mindehhez persze irgalmatlan előkészítő- és szervezőmunka társul a háttérben, amiben mi is részt veszünk.
Az elit-világbajnokságra felkészülésnek nemcsak sportszakmai áramlatai vannak.
Tavaly például hónapokkal a vb előtt átküldték a szervezők Dániából a fotókat, hogy „Így néznek ki most a leendő öltözőtök falai, díszítsétek, ahogy akarjátok” – majd ebből kerekedett az, hogy többhavi kreatív és tervezőmunka, majd a helyszínen egy teljes éjszakányi keccsölés nyomán olyan helyiségeket kreáltunk a csapatnak, amire Horváth Bence csillogó szemekkel jegyezte meg: „ez tényleg A-csoporthoz illő”.
Annyira jól sikerült a tavalyi mű, hogy számos elemét idén is felhasználtuk – kiegészítve természetesen azzal, ami tavaly még hiányzott az akkori képcsarnokból: az első bentmaradást megörökítő fényképpel.
Idén is minimum dobogósok vagyunk a környezetünk szuperré varázslásában, ezt őszintén állíthatjuk, az IIHF videós csapata is bejelentkezett már, hogy alaposabban is szemügyre venné a folyosónkat és öltözőhelyiségeinket.
Persze van még munka a háttérben ezen túl is.
Mindent látni és láttatni akarnak
A világ sportjának bármely jelentős eseménye médiatermék is egyben, sőt, sok esetben már főleg az.
Nem kivétel ez alól egy A-csoportos jégkorong-világbajnokság sem, amit kismillió kamerával közvetítenek – mint a minap jeleztük, van már AI-jal megtámogatott felvevő a büntetőkreclikben is, nehogy ne örökítsék meg, amint fintorog a kiállított, amikor a hiányában kap gólt a csapata.
Az pedig már sztenderd, hogy van a fehér ruhás villámoperatőr, aki a csatakiáltásnál még, a gólörömnél már bent van a jégen, hogy szuperközeliben vehesse és közvetíthesse az érzelmeket – itt nyer új értelmet a „21. század sportja”-kifejezés.
Viszont ahhoz, hogy a tévés és internetes háztartásokba ilyen elsőrangú műsor érkezzen, sziszifuszi háttérmunka is szükséges – itt jövünk a képbe mi.
Amikor Gord Miller ír WhatsAppen
A hoki vb televíziós közvetítésének a szerkezetét a világhíres TSN kanadai sportcsatorna adja – náluk jobban senki sem ért a csúcshoki prezentálásához.
Szóval, egy átlagos A-csoportos meccsnapon nemcsak a mérkőzés 60 (plusz esetenként a ráadás) percére kíváncsiak, hanem mindenre, és tudni akarnak mindent, ami mélyebbé és részletgazdagabbá, színesebbé, szórakoztatóbbá teszi a közvetítést. Feltételezhetné bárki, hogy azért nem körülöttünk, egyszer bentmaradók körül forog a világ, ami alighanem igaz is, ennek dacára velünk is pontosan ugyanúgy foglalkoznak e tekintetben, mint bárki mással.
Már a világbajnokság előtt kellett postázni nemcsak az IIHF-nek, hanem a TSN-nek is a játékosaink és szövetségi kapitányunk nevének helyes kiejtését hangfájlban, minden fellelhető adattal feldíszített keretnévsort, és bármit, amit mi magunk kicsit is érdekesnek találunk – nincs annyi információ, amennyit ne fogadnának be.
Meccsnapon pedig már napközben égnek a digitális vonalak, hogy amint megvan az aznapi összeállítás, prezentáljuk a felkészüléshez a kezdőkapus személyével együtt – szigorú titoktartás mellett, és ebben tényleg nincs hiba. (Az olyan infókért meg kifejezetten rajonganak, hogy mondjuk, a finn válogatottból néhányan jelen voltak Sebők Balu esküvőjén is, vagy hogy Kiss Roli az utolsó előtti edzőmeccsünk napján lett apuka.)
Mindenre egy chatcsoport
Egy másik groupban megy az egyeztetés arról, hogy percre pontosan mikor érkezik a csapat a csarnokhoz, hogy felvegyék, amint a fiúk lekászálódnak a járműről. Az is folyamatos egyeztetés tárgya, hogy az érkezés után befér-e a mesterünk felvezető interjúja az előző meccset lezáró interjúk elé, vagy jöjjünk vissza a mi bemelegítésünk előtt. Arról is percre pontosan állapodunk meg, hogy az egyfős stáb mikor léphet az öltözőbe felvenni a korongbedobás előtti utolsó eligazítást.
Röpködnek az üzenetek a meccs végén is, hogy kiket választottak az összecsapás legjobbjainak, aztán kit kérnek tőlünk a jég sarkában elkészítendő ún. flash-interjúhoz – és közben már záporoznak az üzenetek a sajtó munkatársaitól, hogy a tévés, rádiós és írott szakasz tagjai kivel szeretnének majd beszélni a mix zónában, a világ minden nyelvén, nem csak magyarul.
Így, WhatsAppen lesz az ember ismerőse Gord Millernek, a jövő hónapban 61 esztendős legendás kommentátornak, vagy Lindsay Hamiltonnak, aki meg a TSN főműsorának, a SportCentre-nek műsorvezetője – most, Zürichben ő a meccs előtti interjúk riportere –, meg sok-sok hozzáértő finn, svájci, szlovák és mindenféle médiamunkásnak.
A vb két hetére jelentősen felhízik a telefonkönyv.
(Lindsay Hamilton gondosan megmunkált frizurája és az Ausztria elleni kezdés előtt nyilatkozó Majoross Gergely.)
Nem minden üzenetnek örülünk.
Aztán vannak kevésbé örömteli üzenetek is.
Chaten szólnak ugyanis a mindenféle marketingjogok, szabályok és igények betartásáért is felelő Infront munkatársai, például olyasmit, hogy „az x számú játékosnak, amikor felcsúszott a meze, a derékvédőjén kilátszott egy nemkívánatos márkajelzés, takarjátok le!”
Ma éppenséggel volt egy ilyen bejárásunk is, úgyhogy a felszerelés-menedzsereink ragasztgathatnak orrvérzésig – de ugyanígy tesznek majd a többi nemzetbeli kollégák is, hiszen a szabály, az szabály.
De hát valahol azért vannak ezek a szabályok, hogy a sportunk elit-világbajnoksága legyen azon kevés sport-világesemény egyike, amely egyértelműen és önmagában is profitábilis.
…és ehhez négy idényen belül harmadszor hozzájárulunk mi is.
A 2026-os naplóbejegyzések Zürichből:
7. rész
6. rész
5. rész
4. rész
3. rész
2. rész
1. rész
A 2025-ös naplóbejegyzések Herningből:
10. nap
9. nap
8. nap
7. nap
6. nap
5. nap
4. nap
3. nap
2. nap
1. nap
0. nap
-1. nap
