Nagy utazás elvont értelemben maga az A-csoportos világbajnokság és természetesen az a fejlődési pálya is, amit a magyar hoki bejárt az elmúlt időben. Mindezekhez passzolóan most tavasszal gyűjtünk vagy 7000 kilométert földön-levegőben.
Nagy nap lesz a holnapi, és nemcsak amiatt, hogy a sportág legnagyobb hatalmával, Kanadával zárjuk a VBT 2.0-mérkőzéssorozatát, hanem amiatt is, hogy véget érnek az utazások.
Hogy jön ide Détári Lajos?
Idén nem korlátozódott Magyarországra a férfi nemzeti válogatottunk felkészülése, ami persze éppen a tavalyban gyökerezik, amikor mind a nyolc meccsünket hazai földön vívhattuk. Ezúttal viszonoztunk néhány látogatást, aztán váratlanul elhívott minket a vb-házigazda és vb-ezüstérmes Svájc, aminek az lett az eredménye, hogy olykor két keretre osztva összerepültünk és -buszoztunk 6952 kilométert – ha nem számítjuk a városi szállodák és külvárosi csarnokok meg repterek közötti resztlit.
Csak a poén kedvéért: a Budapest–New York távolság nagyjából 7000 km, Johannesburg már 8200 – valahol ezek között lehet a valós mennyiség, amit gyűjtöttünk e tavaszon.
Pontosabban még folyamatban van a gyűjtés, hiszen szerdán oda-vissza megjárjuk a Zürich–Neuchatel viszonylatot.
Erre is azért kerül sor egyáltalán, mert Kanada idén nem nálunk készült a vb-re Bécs érintésével, hanem vasárnap este Párizsban játszott a legendás Bercy-csarnokban – nyilván Franciaországgal, amely előtte napokkal a divízió 1/A-ban ragadt, de ez egy másik történet, az meg egy harmadik, hogy kevesebb néző előtt játszottak a juharlevelesekkel, mint mi tavaly az MVM Dome-ban.
Mindenesetre a tengerentúliak a francia fővárosból már nem akartak keletebbre utazni, így lett a VBT 2.0 fináléjának a helyszíne Neuchatel.
Évtizede sem hittük volna
Erről a szűken értelmezve 31 500, bővebben 43 000 lelkes településről a dimbes-dombos és tóparti jellege, valamint a magától értetődő órakészítő-hagyományai mellett azt érdemes talán megemlíteni, hogy a kilencvenes évek közepén itt légióskodott világválogatott labdarúgónk, Détári Lajos, még bajnoki bronzérmet is szerzett.
Na de visszakanyarodva az eredeti gondolatfonalhoz: a felkészülés április 7-i kezdőnapjától a csoportkör május 27-i másnapjáig, az 52 nap, ebből 30 telik a határokon túl. Nyilván fárasztó és érzelmileg megterhelő ennyit úton lenni és főleg távol a családtól – viszont ez az ára annak, hogy a legutóbbi idény után a mostaniban is közel húsz meccset játsszunk A-csoportos ellenfelekkel.
A 2024–2025-ös évadban a végösszeg kereken 20 ilyen rangadó volt, a mostaniban 18 lesz. Ez egészen elképzelhetetlen lett volna akárcsak évtizede is – mondta tegnap a ferihegyi ebéd közben Nagy Krisztián, akinek a mérkőzésben mért hitele és az évtizedes válogatott-szolgálata is megvan, hiszen 2013-ban, a BS-ben vb-zett először 18 évesen, két hete pedig már a 150. címeres fellépésén is túlesett.
Idézhetnénk a szövetségi kapitányunkat is, hiszen Majoross Gergely is elmondta többször: csakis úgy tudjuk csökkenteni a távolságunkat az elithez, ha minél többször játszunk velük.
Mint az űrutazás
Kanadával éppenséggel az egymásutáni negyedik évben fogunk, valahol ez is csoda annak a nemzetnek, ahol játékosból is kevesebb van, mint ott fedett jégcsarnokból. Mégis az az igazság, hogy a juharlevelesek akartak velünk játszani idén is, és mint fentebb említettük, ezúttal nem az optimális felkészülést biztosító Budapest színes kínálata miatt.
Ugyanez áll Svájcra is, amelyhez szintén nem mi sírtuk be magunkat, ők hívtak minket.
Természetesen nyilvánvaló mindkét csapat jelentős fölénye velünk szemben minden tekintetben, de ahhoz is fel kellett nőni, hogy egyáltalán erőkifejtésre késztető riválissá váljunk.
Ennek fényében értelmezendő a szombaton kezdődő 11 nap, amely során játszunk az olimpiai és világbajnoki címvédő USA-val, a világranglista 2. Svájccal, a 6. Finnországgal és 7. Németországgal, az olimpiai szereplő Lettországgal, és csak utánuk jön az erősorrendben Ausztria, amely tavaly negyeddöntőbe jutott… – meg a végén Nagy-Britannia.
Hasonló ez a feladatsor meg a bentmaradás, illetve az űrutazás: millió tényezőnek kell klappolnia és még akkor is kisebb csoda.
A 2026-os naplóbejegyzések Zürichből:
A 2025-ös naplóbejegyzések Herningből:
10. nap
9. nap
8. nap
7. nap
6. nap
5. nap
4. nap
3. nap
2. nap
1. nap
0. nap
-1. nap
