Egy rendszer-újraindítás és egy tisztességes száraz+jeges edzésnap után következik a negyedik mérkőzésünk - Németország ellen, amely csalóka eredmények után érkezik.
Hotelrangadó következik holnap, merthogy Németországgal azonos szállodában lakunk Zürichben, és hát velük játszunk délután.
Amikor jön a turistacsoport
Nem sok vizet zavarnak, amúgy, már lakótársakként.
Ők a földszinti területet kapták meg az étkezésekhez, ami kicsit fancybbnek tűnik, mint a mínusz egyes szint, amit mi kaptunk, de valójában ez a jobb, mert mi itt elszeparáltan étkezhetünk, az edzői és játékszoba is a kvázi szuterénben található, miközben a germánokon áthömpölyög a negyvenfős indiai turistacsoport is, ha éppen érkezik, márpedig érkezik.
Na de holnap mégiscsak jégkorong-rangadót vívunk, annak pedig mások a keretei.
NHL-esek, AHL-esek, NL-es
Ami a konkrét játékoskereteket illeti: nos, ott azért nem árt rögzíteni, hogy objektív fölény mutatkozik Németország oldalán.
Van például 2+2 NHL-esük, ami úgy jön össze, hogy a kapus Philipp Grubauer a Seattle Kraken kapuját 32-szer védte a legutóbbi alapszakaszban, Moritz Seider meg nemcsak a Detroit Red Wings legjobb hátvédje, de lassan már az egész ligában e kategóriában említik, végig is nyomta mind a 82 alapszakaszmeccset. Meg egyébként nagyon kulturáltan köszön a liftben.
A plusz kettő Lukas Reichel és Josh Samanski, akik viszont az NHL és az AHL között lifteztek a klubidényben. Reichel a tekintetben is kivételes, hogy öt klubja is volt a szezonban, miután a Chicago Blackhawks elcserélte a Vancouver Canuckshoz, ami nem jött be, leküldték a farmcsapathoz, majd elpasszolták a Boston Bruinshoz, ahol szintén leküldték a fakóba.
Ha már nála tartunk, az is érdekes, hogy Reichelék sziporkázó cseh-német családfát tudnak felmutatni, és nagyjából minden férfi jégkorongozott, Robert nagybácsi éppenséggel cseh olimpiai és háromszoros világbajnok…
Na de hogy visszakanyarodjunk: következő ellenfelünknek van egy svájci élvonalbeli légiósa is, és ő Dominik Kahun, aki egyébként szintén játszott az NHL-ben.
Akiket meg nem említettünk még, azok mind a hazai első osztályban, a DEL-ben nyomják.
Szóval, hasonló a játékoskeretük szerkezete, mint a miénk – csak minden összevetésben magasabb polcról válogatva.
Távol a jégcsarnoktól
Mindezt csak azért vettük át, mert Németország látványosan alulteljesít eddig – de van egy biztonsági pufferük, hogy semmi esetre sem eshetnek ki az A-csoportból, mert jövőre ők lesznek a rendezők.
Mindemellett gyűjtöttek három sima, meg egy szétlövéses vereséget, ám játszottak három nagy- (Finnország, Svájc, USA) és egy középcsapattal (Lettország), szóval, a papíron hozhatóbb meccseik vannak hátra.
De hát mi meg éppen egy nagy és fontos győzelem után vagyunk, mikor ugorjunk nekik, ha nem most?!
Kivált, hogy a tavalyi bentmaradás jutalmaként nem egy, hanem két szabadnapunk volt egymásután, aminek érezhető a hatása.
Belefért például egy mentális újraindítás szerdán, amikor totálisan jéghoki-mentes napot tartott a teljes küldöttség, még a Sztahanov-érdeméremre esélyesek is csak a szállodai biciklire ültek fel, illetve hát a szakvezetőség megmászta az 1922 méteres Fronalpstockot – azaz mindenki messziről elkerülte a jégcsarnokot.
A csütörtök természetesen már a rendszerezettebb munkáról szólt, volt benne szárazföldi kondizás, aztán tartalmas jeges edzés - közben lehetett regenerálódni testben-lélekben egyaránt, ráadásul még péntek délelőtt is van egy morning skate azoknak, akik igénylik majd – aztán jöhet a negyedik mérkőzés délután négy után.
A 2026-os naplóbejegyzések Zürichből:
9. rész
8. rész
7. rész
6. rész
5. rész
4. rész
3. rész
2. rész
1. rész
A 2025-ös naplóbejegyzések Herningből:
10. nap
9. nap
8. nap
7. nap
6. nap
5. nap
4. nap
3. nap
2. nap
1. nap
0. nap
-1. nap
