Majdnem menetrendszerint, de a terveknek megfelelően megérkezett és edzett is Zürichben a férfiválogatottunk, amely következő két ellenfele Kanada és Finnország. Ilyen az elithez tartozni.
Itt vagyunk újra.
Mondhatnánk ezt amiatt, hogy két hete is Svájcban jártunk, akkor éppen edzőmeccselni, de nyilván inkább arról van szó, hogy megint itt a május és mi szerencsére megint A-csoportos világbajnokságra érkeztünk, amihez dukál a napló, mert annyi mindent kitermel magából a férfi felnőttválogatottunk élete, hogy az nem fér el mind álló és mozgóképeken, közösségi média-posztokban, kell hely a betűknek is. (Ha valaki hangulatba szeretne jönni, innen indulva fellapozhatja az összes tavalyi bejegyzést.)
Fapados landolás
Szóval, ma bevettük Zürichet.
Minden utazós nap kicsit kaotikus, ha másért nem, a sok potenciális buktató miatt. Most szerencsére senki sem késett el sehonnan, senki sem felejtette otthon az útlevelét vagy bármilyen eszközét, az indulás előtti reptéri tévéinterjúk is simán lepörögtek, amíg mindenki becsekkolt.
A Tüskecsarnoktól Ferihegyen át Zürich repteréig, onnan a csarnokig, majd a szállodáig vezető úton egyesegyedül a légijáratunk szenvedett késedelmet, de azt is megúsztuk nagyjából félórával, amiből persze le is faragtak az érkezésre, szóval, panaszra nincs ok. Jó, egy nagyon kicsi azért van, mert a gépet úgy verte Svájc földjéhez a természet és a kapitány, ahogy manapság már nem szokás, felvetve több utastársban, hogy érdemes lehet alaposan átvizsgálni a szerkezetet, mielőtt ismét útnak indul.
Viszont ami a küldöttségünket illeti, szerencsére mindenki épen és egészségesen megérkezett – áttételesen igaz ez Kiss Roland családjára, amely múlt héten, a Szlovénia elleni VBT 2.0-mérkőzésünk napján bővült egy új taggal, Kende születéséhez ezúton ismét gratulálunk!
Galló Viliék kicentizik
Az újdonsült apuka tehát minden örömével és fáradtságával (meg nyilván összes csapattársával) együtt ment jégre, miután a csapatunk megérkezett a Swiss Life Arenába, amely a következő két és fél hétben a munkahelye lesz. Ejtünk is majd róla szót még bőven, hiszen tekintélyt parancsoló egy épület, de most maradjunk annyiban, hogy az első emelet átlagos duplaajtaja mögött olyan tiptop edzőpályája van elsőrangú jéggel, hogy csak a lelátó hiányzik, és a világ legtöbb országában elfogadnák versenycsarnoknak is.
Itt nyomott tehát egy jó órás, kifejezetten pörgő tréninget a csapatunk – miután az öltözőben, a tévére kötött streammel belenézett a Liiga döntőjének hatodik mérkőzésébe. Ennek a Kookoo–Tappara párharcnak nyilván azért van különös jelentősége számunkra, mert előbbi klubnál légióskodik Galló Vilmos.
Ha ma megnyerték volna a hatodik felvonást, azzal a bajnoki cím is az övék lett volna – ám kikaptak 2–1-re, úgyhogy szerdán jöhet a mindenről döntő hetedik meccs, Tamperében, klasszisunk majd csak azután veheti az irányt Zürich felé.
Holnap rendes munkanap
Mi viszont holnap már berendezkedve, délelőtti edzéssel folytatjuk a felkészülést, egyelőre a szerdai, Kanada elleni utolsó VBT 2.0-mérkőzésre, amire majd átruccanunk Neuchatelbe – és hát persze nyilván gondolunk már a Finnország elleni szombati vb-nyitányra is.
Szóval, itt vagyunk újra.
