Végéhez érkezett a világbajnokság a magyar nemzeti válogatottnak Herningben, bőven megérett tehát az idő, hogy bemutassuk az egyik, ha nem a legfontosabb helyiséget, amit a küldöttségünk használt a vb során: az edzői szobát.
Ez is éjjeli naplóbejegyzés, ami végülis illő, mert ha valahol, az edzői szobában éjjel is égett a munka.
Természetesen az eredmények mindent realtivizálnak, ekként sokkal büszkébben mesélhetnénk a szakvezetőségünk munkájáról, ha nem norvég-győzelemmel ér véget a legutóübbi meccsünk, hanem, mondjuk, beakad egy kapuvasunk, és a pontszerzés révén máris ünnepelhetnénk a bennmaradást.
De az, hogy erre erre még várnunk kell – remélhetőleg csak kedd délutánig, nem évekig –, az nem teszi semmisé, amit az edzőink belepakoltak a felkészülés hazai négy-öt hetébe, illetve a világbajnokság másik tizenegynéhány napjába.
Miként a minap bemutattuk, a szálláshelyünkön Silkeborgban több épület is a rendelkezésünkre állt. A „vendégház” vagy „nyaraló” becenévvel illetett kisebb építményben rejlik az a szoba, ami pedig megkapta a „situation room”-címkét – másképpen „war room”, de mégiscsak sportról volna itten szó –, méghozzá a Fehér ház mélyén található eredetire hivatkozva, ahol a kritikus idők legfontosabb döntései születnek.
Minden munkanap hajnalig tart
A jégkorong-világbajnokság idején az edzőink főhadiszállásaként szolgáló helyiségben meghozott döntéseknek nyilván nincsenek világpolitikai vonzatai, de az értelmezési tartományunkon belül hasonlóan fontos az is, ami itt eldőlt.
Továbbá az itt töltött munkaórák száma, az itt dolgozó személyek állhatatossága, idővel pedig fáradtsága is hasonlónak tűnt.
Olyannyira magával ragadó a munka és maga alá temető annak mennyisége, hogy ugyan eleinte a szakvezetőségünk tagjai is a nagy helyiségben étkeztek a csapattal, ám néhány nap után már csak fel-felüdülni ültek át oda, egyébként gyorsan összedobáltak valamit a tányérjukra és már siettek is vissza a kollégákhoz dolgozni. Némelyikük még a mosását is ide teregette a széktámlákra, hogy ne kelljen messzire menni.
Itt ugyanis – a lusta külső feltevésekkel szemben – irtózatos mennyiségű információt gyűjtöttek össze, rendeztek értelmezhető szakaszokba, elemeztek, gondolkodtak, majd alkottak stratégiát és hozzá összeállítást, majd ezek eredményeivel másnap elkezdődött ugyanez a kör.
A falon ott volt az óriástévé, amire rákötve - aligha meglepetés - szinte mindig jégkorong futott: vagy egy saját mérkőzés elemzése és a következő tervezése, vagy az aktuális ellenfél kivesézése, vagy „csak úgy” egy olyan mérkőzés, ami éppen ment és nem érintette a mieinket – miközben az edzőink ilyenkor vagy élőszóban szakmáztak tovább, vagy éppen valamelyikük laptopja körül gyűltek össze áttekinteni valamilyen játékhelyzetet.
Sosem volt megállás, mindig csak kidőltek hajnalra az emberek.
Minden adat
A szakvezetőségünkhöz befutott egyrészt az IIHF hivatalos statisztikai adattömege, továbbá, amit a videóedzőink összeraknak „real-time” a mérkőzéseink közben. Ezeket a lelátó magasságából rögzített videócskákat, illetve érzékszervi tapasztalatokat utána mindig összevetik a kispadról látottakkal, ami egyébként meccs közben is folyamatosan megy, nem véletlenül lóg Szilassy Zoltán fülén a drót és fülhallgató, fentről jönnek a friss-ropogós információk.
Aztán jöhet a következő szakasz, hogy akkor mindebből mi a tanulság, és ha ez is megvan, akkor lehet továbblépni, alakítani a játékon, ehhez a játékosállományon és a többi és a többi…
Mindezek okán van az, hogy az edzőink nem is a csapat nagy turistabuszával, hanem egy külön mikrobusszal közlekedtek – ebben aludtak el a minap a végkimerüléshez közelítve –, mert az kicsit gyorsabb, azaz hasznosíthatták a néhány pluszpercet is, illetve a mi mérkőzésünk után, kivált, ha az nem esti volt, siethettek vissza a szállásra, hogy nyomban megkezdhessék a lejátszott hatvan perc elemzését és/vagy az utánunk következő mérkőzés szétszedését, játékosainknak egyéni oktatóklipek összeállítását.
Nyilván, ahogy haladtunk előre a vb-n, úgy ürültek az energiaraktárak a játékosoknál, amik behatárolták a kiveitelezés minőségét, de az előkészületekre aligha lehetett panasz.
Megvizsgáltak minden szemszöget: hátvédek, csatárok, kapusok, emberelőnyök, emberhátrányok, általános trendek és váratlan trükkök, illetve a minderre adható potenciális válaszok és azok kiszámítható előnyei, hátrányai, ráadásul a legapróbb részletekre lebontva.
Azt pedig még nem is említettük, hogy nemcsak jégkorongedzők szaktudását használta a nemzeti csapatunk, hanem élettani folyamatokhoz értőkét is, beleértve az alvástudományt - az más kérdés, hogy az elit közepe, főleg eleje ugyancsak figyel ezen apróságokra, tehát versenyelőnyt kovácsolni nehéz, további hátrányt összeszedni annál könnyebb.
Pedig így is van elég.
Ilyen az A-csoport 2025-ben
Mindenesetre a játékosaink éjjel-nappal viseltek a csuklójukon egy eszközt, amely folyamatosan monitorozza a test jeleit, reggel például megmondja, százalékban kifejezve mennyire volt pihentető az alvás és mennyire van kész a szervezet ismételt csúcsterhelésre.
A felkészülés során olyan is előfordult, hogy a játékos még nem érezte, viszont a rendszer megmondta, hogy két nap múlva beteg lesz, és kisvártatva ágynak is dőlt, azonban hamarabb visszatért, mert a jóslattal már lehetett kalkulálni.
Ezért nem elég ma már egy-két edző, helyette ezért dolgozik minden valamirevaló válogatott kisebb hadsereggel, mert olyan szélességű és mélységű az elvégzendő munka (amit az ellenfelek is elvégeznek, ismételjük, efelől biztos lehet mindenki), hogy még akkor is csapágyasra hajtja magát a stáb minden tagja, ha részfeladat van csak rábízva.
Valóságos hadjárat tehát már egy hoki-vb, amit Majoross Gergely vezetésével Bartalis Balázs, Kiss Dávid, Szilassy Zoltán, Tokaji Viktor, valamint Samuli Nordman és Arany Máté szerkesztett értelmezhető feladatokká a jégen.
Ebből a kis helyiségből történnek tehát a nagy dolgok, aminek az eredménye a Kazahsztán feletti értékes diadal, amely révén a történelem során először bennmaradhatunk az elitben.
A KORÁBBI RÉSZEK:
8. nap
7. nap
6. nap
5. nap
4. nap
3. nap
2. nap
1. nap
0. nap
-1. nap
