Az olyan hosszú napokon, amiknek csak a végén lép jégre a magyar válogatott, pláne sok az idő, amit agyon kell csapni: erre pedig kiváló a színes-szagos fan zone.
Újabb hosszú nap végén dőlünk ki Herningben, kivált, hogy mára a világbajnoki címvédő Csehország rendeltetett.
A szövetségi kapitányunk, Majoross Gergely egy délelőtti interjú nyomán el is merengett, hogy milyen fura az élet (meg a sorsolás, meg a vb-csoportok beosztásánál alkalmazott „kígyóelv”), hogy szűk két évtizeden belül már negyedszer járunk az elitben, összefutottunk a legnagyobbak közül Kanadával, az USA-val, Svéd- és Finnországgal, a 2009-es torna előtt az utolsó helyszíni edzőmeccsünket a Kovalcsuk-féle Oroszországgal játszottuk – viszont két nagyágyú valahogy mindig kimaradt a menüből: Csehország és Svájc.
Na, most négy napon belül találkozunk mindkettővel.
…és ha már találkozás, vétek lenne kihagyni a naplósorozatunkból minden hokidrukker kedvenc találkahelyét: a fan zone-t.
Nincs olyan, hogy egy sör
A magyar szurkolótáborból is többeknek a hoki-vb egy-két hete a családi nyaralás, ami az idei költségeket tekintve pláne nem csoda. Annak van szerencséje, aki megengedheti magának, hogy ne nézzen az árakra a fan zone-ban sem, mert így megspórolhat néhány szívrohamot. Irtó drága minden, maradjunk ennyiben.
Viszont, ha e nem mellékes igazságon túl tudunk lépni, akkor nyilván jópofa szórakozási lehetőségeket nyújt a fan zone a mérkőzések közti idők kitöltésére, kivált, hogy van kinti és benti részleg is, ráadásul több ajtó, illetve kapu mögött. Végső soron az egyik belső területen rendezhettük meg a meet&greetünket is.
Szóval, a szurkolói zónában egyrészt van kismillió étellel és itallal szolgáló egység, a világ minden konyháját felvonultatva, de természetesen nem sokfogásos gourmet-vacsorákat kell ideképzelni damasztszalvétákkal és eltartott kisujjakkal – mégiscsak sporteseményen vagyunk.
Mit a fan zone adhat
Aztán, ha jóllaktunk, akkor le is lehet mozogni a felesleget, hiszen végtelen a kis aktivitások tárháza.
Van minigolf hokiütőkkel, minihoki és léghoki, lehet természetesen pingpongozni is, van floorball-pálya és amolyan járólap-lőlap kombináció is – amin például a tehénmintás felszerelésben érkező svájci drukkerek gyakorolnak –, illetve egy „izédobáló” az északi favágóversenyek szellemében, továbbá a kicsiknek dodzsem minirolbákkal.
Ha pedig már mindenki elkészült az erejével, végülis a csendespihenő is megoldható.
Következzék tehát egy kis photo&video dump a fan zone-ból (aztán a finálé):
Váratlan vendég a rejtett bejáratnál
Mindezek után, ha ismét napfényre vágyik az ember, akkor irány a külső terület, újabb tucatnyi etetővel és itatóval, valamint a főszponzor gigantikus sisakjával, amely fotóháttérnek és találkozási pontnak is kiváló – ha már így indítottuk a mai bejegyzésünket.
Tőle jobbra, ebben a nagy fehér sátorban található, amúgy, a fan shop, azaz mindenféle hokis csecsebecse túlárazott boltja - van benne magyarra hangszerelt termék is bőséggel.
Itt jegyezzük meg, hogy a nagy zöld kapussisak mögött található egy védettebb bejárata a Jyske Bank Boxennek.
Egyrészt a szervezők ide járnak ki cigizni, másrészt a francia Luc Tardiffbe is bele lehet botlani, akinek a biztonsági őrei segítőkészen még fényképet is készítenek azon embertársainknak, akiknek az a vágyuk, hogy a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökével fotózkodjanak:
A KORÁBBI RÉSZEK:
