Hétfő után kedden is összegyűlt a szakma a Tüskecsarnokban: az előző napi kapus-workshop után most általános, de rendkívül színes és tartalmas előadásokkal gazdagodott a teltházas hallgatóság.
A Magyar Jégkorong Szövetség határozott szándékának megfelelően, továbbá az új edzőképzési stratégiához illeszkedve felpörgött a sporttudományos munka.
Hétfőn a kapusoknak tartott workshopot a 12-14 éves, pre-akadémiai korosztályokra koncentráló Tehetségközpont-projekt mentoredzője, Jakub Dohnal, kedden pedig TK-s kollégája, Miro Kivilahti, valamint Mika Saarinen és Majoross Gergely szövetségi kapitány következett összesen öt prezentációval.
Harmóniában önmagunkkal
A napot az 59 esztendős Mika Saarinen nyitotta és zárta. Ő valódi szaktekintély, a kilencvenestől a 2010-es évekig dolgozott a finn élvonalban, mellette a válogatottaknál szintén, a felnőttekkel vb-ezüstöt és -bronzot is szerzett, továbbá megjárta az 1998-as és 2002-es olimpiát Naganóban és Salt Lake Cityben. Amíg a klub a KHL-ben szerepelt, a Jokerit Helsinki videó-, aztán másodedzőjeként is tevékenykedett, a 2023–24-es idényben pedig az Újpesti Jégkorong Akadémiának is besegített mentoredzőként, egyébként 2020 óta az IIHF oktatási központjának is helyet adó Vierumäkiben a Haaga-Helia egyetem óraadó tanára.
Most három témával is készült, az „Edzői és vezetői hatékonyság”-gal kezdett, a nap közepén a „Dinamikus edzéskörnyezet”-tel folytatta, zárásként pedig a „Motorikusmozgás-tanulás”-ról adott elő.
Számos érdekes felvetéssel és tanáccsal érkezett, előrebocsátotta például, hogy egy edzőnek (de igazából mindenkinek) harmóniában kell lennie önmagával, aminek a része, hogy fel- és elismerjük, mit nem tudunk még, és dolgozunk rajta.
Tökéletes térkép: 4C
Ha emberekkel foglalkozunk, akkor a kommunikáció a fő eszközünk, és egyre inkább be kell vetni a technológiát is. Segítségül lehet hívni azt a „4 C-s” alapelv-közösséget, ami Saarinen elmondása szerint valójában egy hat-hét tételes pszichológiai alapból táplálkozik.
- Competence, azaz hozzáértés: ennek tartalma nyilvánvaló.
- Confidence, azaz (ön)bizalom: ha az edző nem bízik magában, vagy a játékosai nem bíznak benne, akkor nem fognak sem tanulni, sem teljesíteni megfelelően. Ide tartozik az is, hogy jelentős, de még teljesíthető kihívást jelentő feladatok elé kell állítani a játékosokat, miközben napjaink fiatal generációja kevésbé tűnik kitartónak.
- Connection, azaz kapcsolat az edző és játékosai között: példa, hogy egy negyedik soros játékossal is ugyanolyan élő kapcsolatot kell fenntartani, mint a többiekkel. Érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy az edző valójában bízik-e a negyedik sorosában, és azért játszatja ott, mert speciális feladatot szán neki, vagy csak a bizalom hiánya miatt. E körben is fontos a kommunikáció, hátha a negyedik sorosokkal beszélgetve kiderül róluk valami, aminek a nyomán többet is játszhatnak.
- Character, azaz jellem: sok edző sajátja, hogy a győzelmet együtt érik el a csapattal, a vereség azonban a játékosok hibája – ez aligha lehet követendő hozzáállás.
Kifejtette, hogy mi a „coaching context”: az a különleges keretrendszer, amiben fejleszteni lehet a játékosokat. Egyáltalán nem mindegy, hogy rekreációs jelleggel, fejlesztési céllal, vagy az elit profi sport okán dolgozunk, hiszen mindegyik más megközelítést kíván.
Elővett olyan sztorit is, amivel arra világított rá, mennyire el tudják tájolni az embert az érzései:
„Mindig emlékeztem arra a játékosra, aki a legtöbb hibát elkövette – vagy legalábbis azt hittem, mert aztán kiderült, valójában ugyanannyit hibázott, mint akárki más, csak már direkt feltűnt minden hibája. Muszáj tehát objektívnek és sportszerűnek lennünk, és nemcsak az érzéseinkre hagyatkozni.”
Milyen az idealizált edző?
Mika Saarinen megfogalmazta azt is, hogy milyenek az elképzelt optimális edzők, és őket két csoportra osztotta.
Az „elhivatott”:
- nem enged a magas sztenderdjeiből
- tudja, hogy mit és miért akar
- lebírhatatlan győzni akarással rendelkezik
- mindent belead
- holisztikus megközelítéssel dolgozik
A jóindulatú:
- emberközpontú
- igyekszik megérteni a dolgokat
- tudja, hogy a nap mindenképp felkel másnap is
A trükk, hogy szerinte valójában minden felsorolt képességre szükség van az utánpótlás-edzőknél, és általánosságban minden kollégának fel kell tennie a következő kérdéseket:
- Mennyire ismerem saját magam?
- Hogy látom az edző szerepét?
- Milyen elv szerint edzősködöm: emberek, források, metódusok?
- Mi a véleményem a sportról és tanulásról?
- Miként definiálom a sikert?
Mika Saarinen a harmadik előadása végén vastapsot kapott a telházas teremtől – nem ok nélkül.
Ted Lasso is jó edző
Miro Kivilahti prezentációja a „Kommunikáció a játékosokkal” munkacímet viselte. A Tehetségközpont mentoredzője kifejtette, hogy olyan kultúrát kell kialakítani, amelyben a játékosok is merik elmondani a véleményüket. Ezen irányelvhez a popkultúrából is hozott példát, megmutatva az Emmy-díjakkal elhalmozott Ted Lasso egy-egy jelenetét.
Kiemelte, hogy teljesen rendben van, ha a gyerekek szeretnék jól is érezni magukat az edzésen. Fontos a szülőket is beavatni, a szezon előtt tájékoztatni, hogy mi a terv a szezonra a csapatnak, az egyénnek – így tudnak támogatni. Ha van kérdés, azt érdemben kell megválaszolni.
További jótanács volt, hogy egy trénernek figyelnie kell a testbeszédére, valamint a környezetre, amiben inspirálni lehet a játékosokat.
Mi lesz az utánpótlás-sztárral?
Majoross Gergely a „A profi jégkorong küszöbén”-című előadását nemzetközi statisztikai adattal indította, miszerint a 2%-os beválás már jó, ami persze azt is jelenti, hogy 100 utánpótlás-játékosból jó, ha kettőből lesz profi.
„Lesznek tehát csomóan, akik nem jutnak el a válogatottságig – folytatta Majoross Gergely. – Lesz, aki pl. eljut a felnőttig, de aztán cégvezető válik belőle – ezt is sikerként kell elkönyvelni. Lesz, aki a tanulással nem tudja összefésülni a hokit, abbahagyja, de marad szurkoló. Ő sem mellékes, mert mindenki, aki a rendszerben marad, az nekünk fontos. Mi nem (csak) egymással versenyzünk, hanem más sportágakkal is. Ha ezen javítani tudnánk, annak a nézőszámra is lehetne hatása, amely visszahathatna a szakmára is.”
Kifejtette, hogy az utánpótlás góllövő sztárjának óhatatlanul elnéznek sok mindent: az edző, mert vele lesz látszatra sikeres, a játékostárs, mert segít nyerni, a szülő, mert döntőnek tart minden meccset – miközben sokkal fontosabb volna a jó iskolázás, hogy a lehető legtöbb játékhelyzetet megtanulja.
Mindennek pedig a küszöbnél, a junior és a felnőtt határán jön el a böjtje, ahol a többiek is tudni fogják ugyanazt, amit ő – de már sokkal jobban iskolázottak, és mindabból, ami lehetővé tette, hogy ő szupersztár legyen az utánpótlásban, immár semmi sem teljesül.
„Előbb lesz felnőttjátékos abból, aki ugyan nem annyira ügyes, de odaadó és kitartó, mert megbízhatóan ellát bizonyos szerepeket” – mondta Majoross Gergely, aki egy másik lemaradásunkra is felhívta a figyelmet: a nemzetközi élmezőnyhöz képest mérsékelt az izomerőnk és nem vagyunk elég robbanékonyak, azaz nem lehet eleget hangsúlyozni a szárazföldi munka fontosságát.
A szokásoknak megfelelően e szakmai nap videóanyagai is hamarosan elérhetőek lesznek az IVR-rendszerben.
Korábbi szakmai események összefoglalói:
Kapus-workshop – október
Tematikus nap – október
Szakmai nap – szeptember
NSMI-tematikus nap – június
