Közel 60 edző vett részt a Magyar Jégkorong Szövetség sukorói szakmai napjain. A válogatottaknál szerzett tapasztalatoktól az utánpótlás-fejlesztésen át egészen a teljesítménymérés és az adatvezérelt munka szerepéig számos téma szóba került, amelyeket a résztvevők a második napon közösen is megvitattak.
A kétnapos szakmai összejövetelt a Magyar Jégkorong Szövetség elsősorban az utánpótlás-edzőknek szervezte, de több, felnőtt csapatoknál tevékenykedő edző és sportvezető is részt vett rajta. A korábbi szakmai napokkal és edzőképzéssel ellentétben ezúttal a fejlesztendő területek voltak a középpontban, és a felmerülő problémákat a résztvevők és a felszólalók közösen határozták meg, majd kis csoportokban igyekeztek megoldást találni az egyes témákra.
Ilyen formában először került megrendezésre szakmai program, azonban innentől minden szezon végére terveznek egy-egy ilyen kétnapos workshopot.
Természetesen a fókuszban ezúttal is az volt, hogy hogyan tudnánk előrelébb lépni, hogyan lehetne még közelebb kerülni nemcsak válogatott-, de klubszinten is az elit csapatokhoz.
Az első napon a férfi felnőttválogatott szakmai stábjának tagjai adtak elő, megvizsgálva a felnőtt és az U20-as világbajnokságokon szerzett tapasztalatokat. Párhuzamot vonva a két korosztály között konkrét példákat is hoztak arra, hogy mi az, amiben már láthatóan előre léptünk az elmúlt években. Ugyanakkor kritikus szemmel is vizsgálták a helyzetet, és megfogalmazták az általuk tapasztalat hiányosságokat, elmaradásokat is.
Középtávú célkitűzések
Az előadások sorát Kovács Attila, a Magyar Jégkorong Szövetség sportigazgatója nyitotta meg, aki rövid köszöntőjét követően ismertette a magyar jégkorong előtt álló legfontosabb célkitűzéseket. Kiemelte, a sportág fejlődésének alapvető feltételeit és az erősebb nemzetközi jelenlét kialakításának jelentőségét.
A hosszabb távú stratégiai célok között a női válogatott nemzetközi éremszerzése, illetve az olimpiai kvalifikáció kiharcolása a női és talán férfi szakágban. Hangsúlyozta, hogy a kitűzött célok csak tudatos építkezéssel és egymásra épülő fejlesztési programokkal célouhatók meg. Ennek részeként kitért az utánpótlásrendszer és a tehetségközpontok szerepére is, amelyek célja, hogy a játékosok már U12–U14-es korban megszerezzék a magasabb szintű követelményekhez szükséges alapokat.
Az előadás zárásaként a nyomonkövetés jelentőségét emelte ki. Az éves szakmai találkozók, a folyamatos ellenőrzések és a rendszeres visszacsatolások biztosíthatják, hogy a kitűzött célok megvalósítása megfelelő ütemben haladjon.
Maximális elkötelezettség
A szót ezt követen Majoross Gergely, a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya, és a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) edzői bizottságának tagja, vette át, mondandója pedig a világbajnokságon szerzett tapasztalatok összegzésére épült, központi kérdése pedig az volt, hogy merre vezethet a magyar jégkorong következő fejlődési szakasza?
Az idei világbajnokság több példáján keresztül mutatta be azokat a területeket, amelyekre a jövőben építeni lehet, mint az egyre gyakoribb kontakt és fizikálisabb letámadások, mint, amilyet Terbócs István is véghez vitt a britek ellen emberhátrányban.
Kiemelte, hogy a mentalitás, az odaadás és a szenvedély már most is elit szintet képvisel, ugyanakkor – többek között – az atletikus képességek és az intenzitás terén jelentős fejlődésre van szükség. Pozitívumként említette a taktikai fegyelmet, míg a döntéshozatal és különösen a támadójáték fejlesztését kulcsfontosságú feladatként jelölte meg.
Az utánpótlás kapcsán – amit korábban Kovács Attila is értintett – hangsúlyozta, hogy a fejlődés szempontjából az U8–U16-os korosztály kiemelt jelentőséggel bír, valamint azt is, hogy a játékosok számára az egyik legnagyobb kihívást a magas színvonalú utánpótlás-bajnokságokból a top felnőtt ligákba vezető út jelenti. Végül kiemelte: a továbblépéshez nemcsak a játékosok maximális elkötelezettségére van szükség, hanem az edzők folyamatos fejlődésére és magas szintű szakmai munkájára is.
Párhuzamok
A szövetségi kapitány után a felnőtt válogatott egyik másodedzője, egyben az U20-as válogatott szövetségi edzője, Tokaji Viktor kapcsolódott a korábbi előadókhoz.
Elsősorban az U20-as korosztály munkájára fókuszált, ugyanis a juniorválogatott felkészítése több elemében is a felnőtt válogatott modelljét követti. Ennek oka, hogy a korosztályok között tudatosan kialakított átmenetek segítik az egységes szakmai szemlélet és a játékosok folyamatos fejlődését.
Hangsúlyos szerepet kapott a megfelelő környezet és kultúra kialakítása, amely meghatározza a játékosok hozzáállását, munkamorálját és így a fejlődését is. A következetesség, a csapategység és a komfortzóna határának folyamatos feszegetése segítette a játékosokat és a szakmai stábot is abban, hogy gyorsabban alkalmazkodjanak a váratlan szituációkhoz. Bár ezeknek az alapelveknek a felépítésére a válogatottnál rövid idő áll rendelkezésre, hosszabb távon a klubok munkájában még nagyobb jelentőségük lehet.
Visszacsatolt a Majoross által mondottakra is, vagyis, hogy az intenzitás minden korosztály eredményességének kulcsa lehet. Az intenzív játék önbizalmat ad, javítja a reakcióidőt és lehetővé teszi a hatékonyabb pályán nyújtott teljesítményt, egyidejűleg megfelelő atletikus felkészültséget igényel. A felnőtt és az U20-as világbajnokság példáin keresztül bemutatta, hogy a magas intenzitású játék számos esetben közvetlenül korongszerzéshez vagy gólszerzési lehetőséghez vezetett.
Az adatok fontossága
Persze ahhoz, hogy minden téren előre lépjünk, nyomon is kell követni a fejlődést. A folyamatosan mért adatokat, pedig több kiváló szakember is elemzi és hasznosítja a válogatottak mellett: Arany Máté, a felnőttválogatott adatelemzője (valamint angolszász fordulattal „high-performance coach”) a leginkább a laptop mögött, gyűjti, rendszerezi és elemzi a mért statisztikai adatokat, Laczkó Attila erőnléti edző a fizikális fejlesztésben segíti a csapatokat. Ők ketten erről, Nagy Attila, a Magyar Jégkorong Szövetség fejlesztési vezetője pedig a mért adatok közötti összefüggésekről ejtett szót a nap záró szekciójában.
Hármójuk előadása szorosan kapcsolódott egymáshoz, bemutatták, hogyan viszonyul a magyar utánpótlás a nemzetközi élvonalhoz, milyen eszközök állnak rendelkezésre a játékosok teljesítményének nyomon követésére, valamint hogyan használhatók fel az adatok a fejlesztési folyamatok tervezésében. A különböző mérések és összehasonlítások egyaránt rámutattak arra – amiről már korábban is szó esett –, hogy az atlétikai képességek és a játékolvasás fejlesztése továbbra is kiemelt feladat a magyar jégkorong számára.
Az erőnléti felkészítés kapcsán elhangzott, hogy a nemzetközi versenyképességhez több, magas szintű fizikai adottságokkal rendelkező játékosra van szükség, ugyanakkor a válogatott-programokban résztvevő sportolók hozzáállása és munkamorálja biztató alapot jelent. Egyik sarkalatos pont, hogy a fejlődés érdekében a mennyiségi szemlélet helyett egyre inkább a minőségi munkára kell helyezni a hangsúlyt, miközben a rövid, célzott fejlesztő blokkok hatékonyan beilleszthetők a fiatal játékosok mindennapjaiba.
Nagy Attila emellett arra is kitért, hogy az egyes képességek fejlesztése eltérő hangsúlyt kap a különböző korosztályokban, és a mérésekből származó információk miként építhetők be a klubok napi munkájába. Az előadások közös üzenete az volt, hogy az adatvezérelt megközelítés nemcsak a jelenlegi helyzet pontos feltérképezését teszi lehetővé, hanem hosszú távon irányt mutat a játékosok és a teljes magyar jégkorongrendszer fejlődéséhez is.
Az adatok folyamatos feldolgozásán, elemzésén azonban nem csak mi ütyködünk. Vannak nemzetközi cégek, akik kifejezetten az ilyen jelleggű információk begyűjtésével és kiértékelésével foglalkoznak világszerte, ilyen például a svájci a 49ing, akik a vb során látták el a csapatokat, így Magyarországot is specializált elemzésekkel - erről egyébként a világbajnokságot követően bővebben is írtunk.
A főbb témákat – intenzitás, utánpótlás képzés - amiket az első nap az előadók boncolgattak, másnap egy workshop-keretében a részt vevők négy csapatra osztva jobban körbejárták. Az egyes csapatok szerint vélt megoldásokat pedig közösen, kerekasztal beszélgetés módjára megvitatták.
