Fényi S. Barnabás játékvezetőként és versenybíróként is dolgozik, az IIHF pedig egyre több feladatot bíz rá result managerként is – ott volt Zürichben az idei férfi elitvilágbajnokságon is. Interjúnkban elmesélte, hogyan néz ki pontosan a feladata, melyik a legnehezebb nap egy vb-n, és mennyit segít az adatforradalom.
Mit csinál pontosan egy result manager egy világbajnokságon?
Ennek a munkának két oldala van: egy nagyon erős háttérmunka, és egy személyes, helyszíni, frontvonalbeli része. A háttérmunka általában egy héttel a torna előtt kezdődik. Megkezdjük az előkészületeket, elmentjük a szükséges kontaktokat, létrehozzuk a WhatsApp-csoportokat, és előkészítünk minden olyan dokumentumot és folyamatot, amelyre a torna során szükség lesz.
A tényleges munka egy divíziós világbajnokságon a nulladik napon indul, amikor először vesszük fel a kapcsolatot a csapatokkal. Ekkor kiküldjük nekik az úgynevezett long listet, amelyből elkészítik a hivatalos csapatkeretet. Mi ezt feldolgozzuk, ellenőrizzük, majd elkészítjük a keret előnézetét.
A nulladik nap végén kerül sor az első Directorate Meetingre. Ez egy kulcsfontosságú értekezlet, ahol bemutatjuk, hogy milyen adatokat vezetünk, milyen riportokat kapnak a csapatok, mikor és milyen dokumentumokat kell leadniuk. Ekkor készül el a csapatregisztrációs jelentés is, amely tartalmazza, hogy az egyes válogatottak hány játékost, kapust és hivatalos személyt regisztráltak.
Ezután küldjük ki az első hivatalos adatokat az IIHF-honlap és a nyilvánosság felé. Innentől minden, ami az IIHF honlapján vagy a nemzetközi médiában megjelenik a tornával kapcsolatban – csapatstatisztikák, riportok, összesítések –, tőlünk származnak. A mérkőzésadatok természetesen a hivatalos jegyzőkönyvből érkeznek, de minden statisztikai összesítést mi ellenőrzünk és publikálunk.
Ezzel párhuzamosan kezdődik a munka másik része: a helyszíni együttműködés a versenybírókkal. Az ő hátterük országonként nagyon eltérő. Magyarországon minden versenybíró kötelező képzésen vesz részt, vizsgát tesz, szerződésben áll a szövetséggel, és fizetést kap. Ez nemzetközi szinten ritkaságnak számít. A legtöbb országban vagy regionális rendszer működik, vagy önkéntesek látják el ezeket a feladatokat. Az első feladatom mindig az, hogy felmérjem, milyen csapattal dolgozom együtt, hiszen másképp kell kommunikálni egy tapasztalt, profi versenybíróval, mint egy lelkes, de kevésbé rutinos önkéntessel. Bemutatom nekik a statisztikai rendszert, átbeszéljük a különböző fogalmakat, a jegyzőkönyvvezetés menetét és az egyes feladatokat.
Hogy néz ki egy meccsnap a Te szemszögedből?
Két órával a kezdés előtt kiküldjük a csapatoknak a Game Rostert, vagyis azoknak a játékosoknak a listáját, akik jogosultak pályára lépni. Erre válaszul elküldik a hivatalos összeállítást és sorokat, amelyet legkésőbb egy órával a mérkőzés előtt publikálunk. A gyakorlatban ez nem mindig egyszerű. Van, hogy mindkét csapat időben elküldi az adatokat, de előfordul, hogy keresni kell a csapatvezetőket. Az alsóbb divíziókban például gyakran nincs megfelelő internetkapcsolat az öltözők környékén, így előfordul, hogy személyesen kell utánuk menni.
A mérkőzés alatt a feladataim nagyban függenek attól, hogy milyen helyszínen és milyen tapasztalatú versenybírói csapattal dolgozom. Új helyszínen általában a zsűrifülkében kezdek, mert ott jöhetnek ki legkönnyebben hibák. Itt dolgozik a jegyzőkönyvvezető, az időmérő, a büntetőpad-felelősök és a bemondó. A lelátószinten a statisztikusok ülnek, akik többek között a lövéseket, bulikat és egyéb adatokat vezetik. A mérkőzés során folyamatosan ingázom a két versenybírói csapat között, segítek, ellenőrzök, és szükség esetén javítjuk a felmerülő problémákat. Közben folyamatosan figyelem az adatokat is.
Ha minden rendben működik, akkor igyekszem háttérben maradni. Nem szeretem feleslegesen nyomás alatt tartani a versenybírókat azzal, hogy folyamatosan a válluk fölött állok. Ha nincs probléma, hagyom őket dolgozni.
A szervezeti felépítésben az IIHF részéről minden világbajnokságnak van egy elnöke. Közvetlenül alatta dolgozik a result manager, aki a mérkőzésekkel kapcsolatos elsődleges kapcsolattartó. Emellett szorosan együttműködöm a játékvezető-ellenőrökkel és a medical supervisorral. A result manager ennek a szakmai csapatnak a központi koordinátora. Ha jól végzi a munkáját, akkor a chairpersonnak a torna során viszonylag kevés dolga akad a mérkőzések adminisztratív oldalával.
Az elmúlt szezonban már lehetőségem volt egy új result manager kolléga betanítására is. Ez számomra fontos mérföldkő volt, mert azt jelzi, hogy már nemcsak végzem ezt a munkát, hanem tovább is tudom adni a tapasztalataimat. A következő szezonban várhatóan már önálló tornát is vezet majd, ami azt mutatja, hogy sikeres volt a közös felkészülés.
Hogy néz ki a két meccs közötti időszak?
Egy divíziós világbajnokság napirendje rendkívül sűrű. A mérkőzések jellemzően 12:30-kor, 16:00-kor és 19:30-kor kezdődnek, vagyis alig van szünet közöttük. Ráadásul számunkra minden mérkőzés már két órával a korongbedobás előtt elkezdődik, így az egyik meccs előkészítése gyakorlatilag mindig belelóg az előző lebonyolításába.
A meccskeretek kiküldése önmagában gyors feladat, néhány kattintás és két üzenet. A valódi kihívás akkor kezdődik, amikor a következő mérkőzés sorai és összeállításai már érkeznek, miközben az előző meccs még zajlik vagy éppen akkor ér véget. Ilyenkor egyszerre történhet kapuslehozatal, üres kapus gól, tömegverekedés, a legjobb játékos kijelölése vagy akár annak megváltoztatása egy utolsó pillanatban szerzett gól miatt. Ezeket az információkat azonnal továbbítani kell a bemondónak, nagyobb eseményeken pedig a televíziós közvetítésnek, a szervezőbizottságnak és a helyszíni show-ért felelős személyeknek is.
Tulajdonképpen a mérkőzés teljes információáramlása a mi a pozíciónkon keresztül fut össze. Ezt kívülről sokan nem látják. A legtöbben csak annyit érzékelnek, hogy a zsűriben ülünk, de a háttérben folyamatos koordináció zajlik. A második és a harmadik mérkőzés szokott a legintenzívebb lenni egy nap során.
Az első Directorate Meetingen elmondom a csapatoknak, hogy minden gólt és minden gólpasszt külön ellenőrzünk. Van ugyan versenybíró, aki ezeket a helyszínen rögzíti, és ezek kerülnek be a hivatalos jegyzőkönyvbe, de én személyesen minden gólt és minden asszisztot újranézek videóról. Ennek egyszerű oka van: szeretném elkerülni az utólagos reklamációkat. Ez a rendszer jól működik, három szezon alatt talán két olyan gól volt, amelyet a mérkőzés lezárása után kellett módosítani.
Ha olyan szituáció adódik, amely szakmai megítélést igényel, mindig kikérem a játékvezető-ellenőrök véleményét. Az, hogy Magyarországon játékvezető is vagyok, egy világbajnokságon ez önmagában semmilyen külön jogosultságot nem jelent. Ilyenkor inkább azok döntenek, akiknek ez a szakterületük. Van, hogy rám bízzák a végső döntést, de sokszor olyan szempontokat vesznek észre, amelyek segítenek a helyes határozat meghozatalában.
Az A-csoportos vb a munkád szempontjából mennyiben másabb, mennyivel nagyobb kihívás?
Ez volt a harmadik szezonom, és szerencsére már sok helyen dolgozhattam. Ott voltam a dél-koreai téli ifjúsági olimpián, majd a 2024-es női A-csoportos vb-n, aztán a bledi U20-as divízió 1/A vb-n, amelyen a magyar válogatott is szerepelt. Eredetileg úgy készültem, hogy ketten dolgozunk majd, de négy nappal a kezdés előtt szóltak, hogy mégis egyedül kell mennem. A nulladik napon leültem a laptop elé, tudtam, hogy valamit meg kell csinálnom, csak azt nem, hogy pontosan hol találom meg. Elkezdtem kattintgatni, felfedezni a rendszert, és végül kiderült, hogy ez is volt a cél: önállóan tanuljam meg a folyamatokat. Utólag azt mondom, hogy ez nagyon jó iskola volt. A következő eseményen, a női U18-as világbajnokságon, amelyet a Tüskecsarnokban rendeztek tavaly januárban, már rutinszerűen ment minden. Innentől kezdve pedig szépen épült tovább a tapasztalat, szezonról szezonra.
Az idei év csúcspontja egyértelműen a zürichi A csoportos világbajnokság volt. Ez sok szempontból teljesen más világ, mint egy divíziós vb: több meccset rendeznek, több a csapat, magasabb a játék színvonala, nagyobb a nézőszám, jóval összetettebb a televíziós produkció és a showelemek szervezése is. Ráadásul a két helyszínnek – most Zürichnek és Fribourgnak - folyamatosan együtt kell működnie. Ez elsősorban a statisztikai riportok miatt fontos. Ha a két mérkőzés nagyjából egyszerre ér véget, akkor megvárjuk egymást, hogy a hivatalos dokumentumok és statisztikák egyszerre jelenjenek meg. Ha viszont öt-hat perc különbség van a két mérkőzés befejezése között, akkor minden helyszín önállóan publikálja a saját anyagait. A mostani vb-n folyamatos, telefonminőségű rádiókapcsolat volt a két csarnok között. Ugyanebbe a rendszerbe kapcsolódott minden fontos szereplő, így a kommunikáció rendkívül gyors és gördülékeny volt.
A statisztikai munka is egészen más egy A csoportos vb-n. Míg egy divíziós tornán a legtöbb adatot kézzel rögzítjük, addig az elitvilágbajnokságon már a finn Wisehockey rendszere él, amely egyszerre követi a korong és az összes játékos mozgását. Ehhez van szükség a csippel ellátott korongra és a játékosok vállvédőjébe helyezett jeladóra. Ennek köszönhetően automatikusan előállítható rengeteg olyan statisztika, amelyet alacsonyabb szinten még kézzel vezetünk. A rendszer kiszámítja például a korong sebességét, pontosan meghatározza, mikor haladt át a gólvonalon, automatikusan vezeti a lövésstatisztikát, felismeri a blokkolt lövéseket, méri a korongbirtoklási időt és számos egyéb adatot is rögzít. Természetesen ezeknek csak egy részét használjuk hivatalos statisztikaként, a többi inkább a média és a szurkolók számára jelenik meg. Mindez azt is jelenti, hogy kevesebb statisztikusra van szükség a vb helyszínén, így inkább validátorok dolgoznak, akik papíron ugyanúgy vezetik az eseményeket, majd minden harmad végén összevetjük az adatokat a Wisehockey eredményeivel. A torna elején ez még hosszadalmas folyamat volt. Előfordult, hogy egy-egy mérkőzés után másfél órán keresztül egyeztettük a jegyzeteket és a rendszer adatait. Ahogy azonban telt az idő, mindenki egyre rutinosabb lett, és a mérkőzések végére már csak minimális eltérések maradtak, mely annak is köszönhető, hogy az újnak mondható rendszert a vb közben is fejlesztették, állították a mi módosításaink alapján.
A másik nagy különbség az alsóbb divíziós vb-k és az elit között a terhelés. Egy A csoportos világbajnokságon gyakorlatilag nincs szabadnap. Tíz napon keresztül folyamatosan zajlanak a mérkőzések. Bár két result manager dolgozik egyszerre, és meg tudjuk osztani egymás között a feladatokat, hivatalosan ugyanannyi pihenőnap jár, mint egy 15 mérkőzéses, kilencnapos divíziós világbajnokságon. Ráadásul az esti mérkőzések gyakran csak este 8 óra után kezdődnek, így legtöbbször éjfél után fejeződik be a nap. Ez fizikailag és mentálisan is komoly terhelést jelent.
Mennyiszer kellett utólag módosítani az adatokat, jegyzőkönyveket a vb-n?
Az A csoportos vb-n gólokat vagy gólpasszokat már nagyon ritkán kell utólag módosítani. Ennek egyszerű oka van: egy gólt rengetegen ellenőriznek, mielőtt hivatalossá válik. Ott van például a Situation Room, amely azonnal jelzi, ha valamilyen eltérést lát. A televíziós stábnak is van külön embere, aki ugyanezeket az eseményeket figyeli, emellett dolgozik a saját asszisztstatisztikusunk, végül pedig mi is minden gólt visszanézünk. Mire egy találat véglegessé válik, nagyjából tíz ember ellenőrizte, hogy valóban ki szerezte a gólt, és kik kapták az asszisztot. Az idei vb-n egyetlen hivatalos mérkőzésdokumentumot sem kellett utólag módosítani gól vagy gólpassz miatt. Ez szerintem jól mutatja, mennyire alapos a rendszer.
A legtöbb problémát inkább a játékosok és a korongok csipjei okozták. Mivel ezek elektronikus eszközök, természetesen előfordulhat meghibásodás. A Wisehockey minden mérkőzés előtt, már a bemelegítés során ellenőrzi, hogy a rendszer látja-e az összes játékost. Ha valaki hiányzik, azonnal jelzik nekünk, mi pedig szólunk az adott csapatnak. A legtöbbször egészen egyszerű oka van a problémának. Például a játékos még a bemelegítő vállvédőjét viseli, amelyben nincs csip, a mérkőzésre használt felszerelését pedig csak az első harmad előtt veszi fel.
Hasonló helyzet előfordulhat a korongokkal is. Az A csoportos világbajnokságon ugyanis úgynevezett Frozen Puck Guidelines szerint dolgozunk: minden mérkőzést előre meghatározott hőmérsékleten tárolt, fagyasztott korongokkal kell lejátszani, és pontos szabályok írják elő azt is, milyen időközönként kell új korongot játékba hozni. A korongokat a mérkőzés előtt a result manager irodájában hűtjük le, majd egy külön mélyhűtőből kerülnek ki a büntetőpadhoz, ahonnan a játékvezetők kapják meg őket. Előfordult, hogy mérkőzés közben üzenetet kaptunk: az éppen használt korong chipje nem működik, nem érkeznek róla adatok. Ilyenkor azonnal értesítettük a versenybírókat, akik kapcsolatba tudtak lépni a játékvezetőkkel. Természetesen játék közben nem zavarjuk őket, de ha például egy korongcserét valamiért elmulasztottak, akkor egy megszakításnál jeleztük, hogy a hibás korongot le kell cserélni.
Az idei szezonban előfordult egy másik érdekes eset is: volt egy játékos, aki különböző okok miatt megtagadta a jeladó használatát. Ez azt jelentette, hogy minden statisztikáját – a jégen töltött időtől kezdve a lövéseken és bulikon át – manuálisan kellett vezetni. Ez természetesen jelentős pluszmunkát jelentett, de szerencsére később meggondolta magát, és újra viselte a csipet, így a probléma megszűnt.
Összességében jól látszik, hogy ez a technológia még mindig fejlődés alatt áll, de a mesterséges intelligencia segítségével már egyre több adatot képes automatikusan előállítani. Ez volt mindössze a harmadik olyan nagy torna, ahol a rendszer ilyen összetett formában működött, így természetes, hogy maradtak finomhangolásra váró részletek. Ami különösen érdekes volt, hogy a fejlődést szinte mérkőzésről mérkőzésre lehetett érzékelni. Folyamatos kapcsolatban álltunk a finnországi Wisehockey fejlesztőcsapatával, akik távolról támogatták a munkánkat, és a visszajelzések alapján javították a rendszert. Összességében ez egy nagyon jól működő technológia. Rengeteg feladatot levesz a result managerek és a versenybírók válláról, miközben egyre pontosabb adatokat szolgáltat. Ennek ellenére továbbra is úgy gondolom, hogy az emberi megítélésnek mindig lesz szerepe és szükség van az ellenőrzésre. Egy gépi döntést nem lehet minden helyzetben automatikusan az emberi szem fölé helyezni. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy ezen a vb-n a rendszer a legtöbb vitás helyzetben pontosabbnak bizonyult, mint mi. Ez nem a versenybírók felkészültségét minősíti: egyszerűen arról van szó, hogy az ember a saját látószögéből ítél, míg a rendszer koordináták alapján, egyszerre több kameraképet felhasználva dolgozik.
Az nincs tiltva, hogy a saját országod válogatottjával dolgozz?
Nem, mert nem tudok nagyobb segítséget nyújtani nekik, mint bármelyik másik válogatottnak. A feladatom nem az, hogy helyettük megoldjam a problémákat, hanem hogy pontosan elmondjam, mit kell tenniük ahhoz, hogy minden megfeleljen a szabályoknak. Ha ezt követik, akkor minden rendben lesz. Ebben nincs különbség a magyar vagy a svájci csapat között. Természetesen személyesen jó érzés volt ismerős arcokat látni, magyar szót hallani. Húsz napig gyakorlatilag végig angolul kommunikálunk, így egy-egy magyar beszélgetés mindig egy kis felüdülést jelent. A nemzetiségek egyébként ma már hivatalosan nem jelentenek kizáró okot. Néhány éve az IIHF integritási szabályzata megváltozott, és kivezették azokat a korlátozásokat, amelyek korábban megakadályozták, hogy valaki a saját nemzetének mérkőzésén működjön közre. Ez azt jelenti, hogy elméletileg akár egy magyar játékvezető is vezethetne a magyar válogatottnak meccset. A gyakorlatban azonban az Officiating Department továbbra is igyekszik ezeket a helyzeteket elkerülni.
Ha tehát van is előnye annak, hogy magyar csapattal dolgozom együtt, az inkább a kommunikációban jelentkezik. A magyar válogatott egyébként semmilyen szempontból nem lógott ki a mezőnyből. Sőt, kifejezetten pozitív visszajelzéseket hallottam a csapat öltözőjéről. Nemcsak a helyi szervezők, hanem az IIHF munkatársai is kiemelték, hogy milyen rendezett, igényes és professzionális volt a kialakítása. Szervezettségben és megjelenésben teljesen megfelelt annak a szintnek, amit egy A csoportos vb-n elvárnak.
A vb-n az utolsó nap és a helyosztó mennyiben más result managerként, mint egy csoportmérkőzés?
Érdekes módon számomra nem a döntő a legnehezebb. Minden világbajnokságon az első napot tartom a legnagyobb kihívásnak, hiszen ilyenkor mindenki még ismerkedik a rendszerrel és az emberekkel. A legkritikusabbnak viszont mindig a harmadik napot érzem. Addigra mindenki úgy érzi, hogy már rutinos, pontosan tudja a feladatát, és valamiért ilyenkor szoktak előjönni a hibák.
A zürichi világbajnokságon úgy alakult a beosztás, hogy a bronzmérkőzés volt az én felelősségem, míg a döntő a kolléganőmé. Ez persze nem azt jelenti, hogy a másik mérkőzésen ne dolgoztunk volna: a bronzmérkőzésen én voltam kint a versenybírói fülkében, ő pedig a háttérmunkát végezte, aztán a döntőre szerepet cseréltünk, sőt a második harmadban még helyet is váltottunk, hogy mindketten részt vehessünk a mérkőzés lebonyolításában.
A feladatok alapvetően ugyanazok, mint bármelyik másik mérkőzésen, de a nyomás érezhetően nagyobb. Egy döntőben egyszerűen nem fér bele hiba. Nem lehet rossz időben elindítani egy televíziós reklámszünetet, nem maradhat állva az óra, és minden technikai problémát azonnal kezelni kell. Nálunk például akadtak kisebb gondok a játékóra vezérlésére használt gombbal. Volt, hogy nem indult el az óra, máskor nem állt meg időben. Ezek apróságnak tűnnek, de egy világbajnoki döntőben minden ilyen helyzet extra stresszt jelent. Szerencsére végül minden gördülékenyen zajlott, és a döntő lebonyolítása is teljesen problémamentes volt.
Itthon versenybíró és játékvezető is vagy, ezek mennyit segítenek az ilyen helyzetekben?
A gyakorlati tapasztalat szerintem elengedhetetlen ebben a munkában. Úgy gondolom, hogy ezt a feladatot nem lehet jól ellátni anélkül, hogy valaki korábban ne dolgozott volna versenybíróként. Ha valaki egy mérkőzés versenybírói feladatait sem tudja magabiztosan elvégezni, akkor hogyan várhatnánk el tőle, hogy egy teljes világbajnokság statisztikai és információs rendszerét felügyelje? Ehhez mindenképpen szükség van rutinszerű gyakorlati tudásra. Az, hogy játékvezetőként is dolgozom, sokat segít. Az officiating coachokkal például sokkal könnyebb közös nyelvet találni. Ha felmerül egy játékvezetői helyzet, nem kell hosszasan magyarázni, pontosan értjük, miről beszélünk. Ráadásul a két szerepkör kölcsönösen építi egymást. A játékvezetői tapasztalat sokat ad a versenybírói munkához, és ugyanez fordítva is igaz.
Az idei volt a tizedik szezonom mind játékvezetőként, mind versenybíróként. Azokat az eredményeket, amelyeket ezeken a területeken elértem, a másik szerepkör nélkül biztosan nem sikerült volna megvalósítani. Mindig arra törekedtem, hogy megtaláljam az egyensúlyt a kettő között. Régebben, amikor egész héten rendeztek mérkőzéseket, előfordult, hogy hat–tíz meccsen is dolgoztam. Ez ma is összejöhet, de ugyanennyi találkozót játékvezetőként már fizikailag nem lehetne végigvezetni, elfárad az ember. Ugyanakkor kizárólag versenybíróként dolgozni sem lenne ideális, mert egy idő után hiányzik a jég, a mozgás és a játékvezetés. Ezért is szeretem váltogatni a két feladatot.
Érdekes módon versenybíróként teljesen más szemmel nézem a mérkőzéseket, mint egy átlagos néző. Természetesen észreveszem a taktikai elemeket is, hiszen hosszú éveken át magam is játszottam, de engem sokkal inkább az érdekel, hogyan dolgoznak a játékvezetők és a versenybírók. Ha például egy A csoportos vb-n ülök a lelátón, figyelem a játékvezetők mozgását, helyezkedését, korcsolyatechnikáját, testtartását, a jelzéseiket, a kommunikációjukat. Mindenkitől lehet tanulni egy-egy apró részletet: egy mozdulatot, egy fordulást vagy egy jó helyezkedési megoldást. Ugyanígy figyelem a versenybírók munkáját is: azt, hogy mennyire gyorsan reagálnak, milyen dinamikusan dolgoznak, hogyan kommunikálnak egymással. Már abból is sok minden látszik, ahogyan valaki ül a helyén vagy ahogyan jelen van a munkában.
Én úgy gondolom, hogy a result manager munkájához ennek a két területnek – a játékvezetésnek és a versenybíráskodásnak – az ötvözése szinte elengedhetetlen. Ahhoz, hogy valaki magas szinten tudja ellátni ezt a feladatot, szükség van megfelelő rutinra, problémamegoldó képességre és gyors döntéshozatalra.
Nekem eddig volt lehetőségem A csoportos világbajnokságon, paralimpián, ifjúsági olimpián dolgozni, idén pedig tartalék result managerként a milánói téli olimpia keretébe is bekerültem. Ezekhez a lehetőségekhez nem elég ismerni a szabályokat. Egy mérkőzés közben nincs idő elővenni a szabálykönyvet vagy telefonon segítséget kérni. Közben áll a játék, a játékvezető várja a választ, a játékosok reklamálnak, a nézők fütyülnek, az edző pedig már az ajtót csapkodja. Ilyenkor gyors és pontos döntést kell hozni. Pontosan ezt hangsúlyozzuk a versenybírói képzéseken is. Az elméleti tudás önmagában csak az alap. A szabályokat tudni kell alkalmazni is, ráadásul jó helyzetfelismeréssel és megfelelő időben. Ez ugyanúgy igaz a játékvezetőkre: ismerhet valaki minden szabályt, ha nem tud kézben tartani egy meccset, de fordítva is, van olyan játékvezető, aki a teszteken soha nem szerepelt kiemelkedően, a jégen viszont kiváló game managementtel, remek kommunikációval és gyors helyzetfelismeréssel szinte észrevétlen maradt.
Result managerként pontosan ugyanez a helyzet. A tudás önmagában kevés, azt a megfelelő pillanatban jól kell tudni alkalmazni. Sokan mondják, hogy az alacsonyabb divíziók nehezebbek, és ebben van igazság. Én azonban inkább azt mondanám, hogy nem a divízió, hanem a helyszín határozza meg a kihívás mértékét: magasabb hokikultúrában vagy komolyabb múlttal rendelkező országban lehet tudni, hogy mire számítson az ember. Most úgy néz ki, a következő szezon tele lesz új kihívásokkal és egzotikus helyszínekkel. Ezek mindig nagyobb alkalmazkodást igényelnek, de éppen ettől izgalmasak. A hivatalos beosztások még nem készültek el, de annyi biztos, hogy a következő idény ismét sok munkát, sok utazást és rengeteg új tapasztalatot tartogat.
