Mayer Péter: Megmutattuk, ami bennünk van, ezt vártam a csapattól!

Nem indult zökkenőmentesen a MODO-kupa számotokra, hiszen a felszerelés nagy része nem érkezett meg veletek Svédországba…

Annyi a jó része ennek, hogy ilyen extrém, nem várt kihívásokat is támasztottak elénk, és öröm volt látni, hogy fejben alkalmasak ezt kezelni a fiúk. Nyilván, igyekeztünk ilyen csapatot összeválogatni, meg ez egy sportolónak abszolút értelemben is erénye, ha ilyen dolgokon túl tud lépni, függetleníteni tudja magát, és azokat próbálja befolyásolni, amit tud. Nem mondom, hogy komfortos kölcsönbottal, kölcsönmammuttal játszani, de még mindig jobb, mint nem játszani. Ezt próbáltuk meg a fiúknak átadni a stábbal, hogy így gondolkodjanak róla.

Hogyan láttad a csoportban nyújtott teljesítményt?

Az első mérkőzést a csoportot csont nélkül nyerő Täby HC-vel játszottuk, nem voltunk csúcsra járatva, utazásból – ha úgy tetszik –, 3-4 nap pihenő után érkeztünk, a torna lebonyolítása és az időpont nem tette lehetővé, hogy előtte nap átmozgató edzést tartsunk. Kicsit számítottam is erre a kezdésre, tavaly hosszabb ideig tartott ez a szakasz, de idén már a második meccsen azt éreztem, hogy kezdtünk jól játszani, s akár nyerhettünk is volna, de szoros vereség lett a vége. A harmadik meccsen már találkozott a játék képe az eredményességgel, onnantól kezdve pedig azt mutattuk magunknak és kifelé is, amit elvártam, amire képesek vagyunk.

Csoportharmadikként jutottatok a negyeddöntőbe, onnan pedig már nem volt megállás…

A csoportkörben az volt a lényeges kérdés, hogy el tudunk-e olyan helyet csípni, amivel bejutunk egyenesen a negyeddöntőbe. A csoport 4. és 5. helyezettje ugyanis keresztbe játszott plusz egy meccset, ami azért nem komfortos helyzet, mert utána néhány órával a másik csoport elsőjével kell megmérkőzni. Tavaly megtapasztaltuk ezt, idén azonban elcsíptük a harmadik helyet, így ez alól tehermentesítettük magunkat. Az egyenes kieséses szakaszban nincs mit szépíteni, aki tornát akar nyerni, annak mindenkit meg kell verni. Ott már aztán mindenféle eredmény született, voltak csapatok, amelyek fölfelé jövőben voltak, és olyanok is elhullottak, akik a csoportkörben jónak tűntek.

Például a döntőbeli ellenfeletek, az AIK Stockholm veretlenül jutott el a döntőig, de végül ti jöttetek ki győztesként a párharcból.

Így van, nekünk kicsit rögösebb volt az utunk. Ennek egyébként azért örülök, mert az íve az egésznek olyan volt, hogy az egyenes kieséses szakaszban már nem sok hiányérzetem maradt a hoki szempontjából. Akkor lennék szomorú, ha éremtől, eredménytől függetlenül azt éreztem volna, hogy nem tudtuk megmutatni azt, ami bennünk van, akár tempóban, gondolkodásban vagy hatékonyságban. Amiatt nem izgultam, hogy ha ez kijön belőlünk, akkor versenyképesek leszünk-e az ellenfeleinkkel szemben.  Az, hogy ezt kupagyőzelemmel párosul, úgyis a végén derül ki, s ha egy ilyen hosszú tornát lejátszanánk egy hónapon belül kétszer, akkor biztos más eredmény születne, annyira kicsik a csapatok közti különbségek.

Ezek szerint, amit elvártál a csapattól, azt meg is kaptad. Értek emellett még pozitív meglepetések?

Sokszor beszélünk szakmán belül arról, hogy melyik korosztály az, amely élvezi, ha teher alatt teljesíthet, élvezi a kihívást, és a jobb arcát mutatja az ilyen helyzetekben. Csapatkohéziós szempontból ezek nagyon fontosak egy csapatsport esetében meg pláne. Ezt ettől a társaságtól egyértelműen, nagyon gyönyörűen megkaptam! Nyilván ezen sokat is dolgoztunk, illetve sikerült olyan válogatottat összerakni, amely erre alkalmas. Ez a jövőre nézve is nagyon jó jel, hiszen ezt a további évekre is magukkal vihetik a játékosok, remélhetőleg minél magasabb szintre. A karakterességüket, a belevalóságukat is ugyanide sorolnám, mert igenis vannak olyan pillanatok, amikor csipked az ellenfél, feszültség van, de azt a fajta büszke magabiztosságot, hogy én is vagyok olyan jó, hogy meg tudom csinálni, képes vagyok rá, és meg is fogom mutatni, jó volt látni ezen a szinten.

Volt olyan játékos, aki többet mutatott annál, amit a szakmai stáb gondolt róla?

Egyéni teljesítményekben is rengeteg pozitívumot kaptunk. Volt, aki olyan pontokat termelt, ami nem volt előzetesen a fejünkben, mert nem volt rá jellemző. De nagyon-nagyon sok energiával, kipattanókból, mindenféle másodhelyzetekben, rettenthetetlen hozzáállással tudott gólokat szerezni. Kiemelkedő volt a kapusteljesítmény is. Hegedüs Leventét egyrészt beválasztották a torna All Star-csapatába, s mindezek mellett ő lett az MVP, a legértékesebb játékos, ami azt jelenti, hogy a hozzáértő szakmai közeg szerint is olyat tett le az asztalra, ami díjazandó.

Minden kérdésedre választ kaptál a tornán?

A fentebb említett pozitívumok mellett az emberelőnyös játékunkat is szerettem, s tetszett a fizikális teherbírásunk, de nem is az volt a kérdés, hogy ezek erényeink-e. Kaposváron nyertünk  már egy Négy Nemzet Tornát, olyan impulzusokról beszélek, amit már ott is láttam. Nekem az volt inkább a kérdés, hogy ebben a homogénebben kiváló közegben, ilyen ellenfelekkel szemben is képesek vagyunk-e ezeket hozni, ha úgy tetszik, feljebb lépni, igazodni hozzá felfelé, és ott teljesíteni, vagy esetleg ott elérjük a határainkat? Nyilván bíztam benne, hogy nem, és ez teljesült.

A keret:

Stáb:

Mayer Péter vezetőedző

Mihály Jenő másodedző              

Balázs Csongor kapusedző

Balázsi László felszerelésmenedzser

Orosz Dávid fiziotarapeuta         

Kramer Ádám csapatvezető