Magyarország–Olaszország 7-1

Komoly hangnemben kezdtek a csapatok, gyors, ütközős, tétmeccsre emlékeztető hokit tettek a jégre. Néhány perc után az olaszok vették át az irányítást, amiben az is szerepet játszott, hogy kaptunk egy kiállítást. Ezt nemcsak, hogy kivédekeztük, kis híján a vezetést is megszereztük egy kontrából. Ami késett, nem múlt, Kóger Dániel vitte be nagyon ügyesen a támadóharmadba a pakkot a kiegészülésünk után nem sokkal, Nagy Gergőhöz passzolt, aki a kapu elé robbanó Sarauerhez tett, a center szép csellel verte át a kapust, 1-0 ide. Az olaszok még nagyobb tempóra kapcsoltak, voltak helyzeteik is bőséggel, azonban helyükön voltak a védők is, Hetényi Zoltán pedig pláne, jelentős védéseket mutatott be a DEAC-kapus. Egy alkalommal ezek közt egy földöntúli bravúrt is összehozott, bárddal kapott bele a lövésbe, a korong centikkel ment mellé. Talán mellément volna Szabó Dániel lövése is a 16. percben – Terbócs harcolta ki a helyzetet a kapu mögül –, az olasz hálóőr kesztyűssel nyúlt volna érte, rosszul tette, bepattant róla, 2-0. Másodpercekkel később Hári növelhette volna előnyünket, előtte-utána Gallónak, Sarauernek, Somogyinak is volt lehetősége, ezzel együtt a vendégek is jöttek folyamatosan, nem véletlenül mutatta jelentős kapura lövési fölényüket a statisztika. A 18. percben Bardaro volt erőszakos, betört Hetényi mellé-elé, nem tudtuk eltakarítani, többször is rátette egészen közelről, végül áttuszkolta valahogy a játékszert a gólvonalon, 2-1-nél jöhetett az első szünet.

A második játékrészben megint nekilódultak az olaszok, ám próbálkozásaikat nem koronázta siker. Ahogy teltek a percek, egyre inkább előrejöttünk, majd Galló harcolt ki helyzetet, kétszer lőtt, sikertelenül, harmadjára is visszahozta a kapu mögül, fonákja után Hári vágta be a kipattanót, 3-1, történt mindez a 26. percben. Innentől viharos száguldásba kezdett a magyar válogatott. A kékek hiába próbltak jönni, rendszeresen korongot vesztettek, és ebből karakteres és lendületes ellenakciók sorozata következett. A Bartalis, Hári, Galló sor nagyot ment, de ellenállhatatlan volt Sarauer, Kóger és Nagy Gergő is – utóbbi Hárinak adott csodapasszt, a kapus óriási bravúrral védett –, valamint Terbócs Istvánék is remek kunsztokat mutattak be. Az az igazság, hogy az egész csapatot felsorolhattuk volna itt, tényleg ihletett formában mentek a srácok. Nem véletlenül, sokkal inkább törvényszerűen született meg a negyedik magyar gól, Sarauer passzolt, Nagy Gergő kapásból bevágta, ezzel lett 4-1 a 31. percben, miközben az olaszok egyetlen szót sem szólhattak volna, ha a közte háromnál nagyobb különbség mellett érkezik a második pihenő.

A harmadik harmad elején talán még hittek egy picit az olaszok abban, hogy visszajöhetnek a meccsbe, de nem sokáig, Pozsgai Tamás bombagólja lehűtötte reményeiket, nagy játékot mutattak be az asszisztosok itt is – név szerint Terbócs és Nagy Krisztián –, 5-1 a 47. percben. Alig két perc kellett, hogy jöjjön a hatodik, Vas Jánost találta meg Magosi passza az olasz kapu előterében, a csapatkapitány látványos mozdulatokkal verte meg Martino Valle Da Rint, 6-1. És még mindig nem volt vége, Hári trükkjei hoztak zavarba a kapussal együtt négy olaszt is, a 7-1-es végeredmény az 58. percben alakult ki. Utána még lepergettünk egy előnyt, de újabb gól nem született. A teljes kép jegyében jegyezzük meg: Hetényi Zoltán ebben a periódusban is fogott néhány nagyot, közte két szólót, fantasztikusan tért vissza tehát a válogatottba hosszabb szünet után ő is, és lett ezúttal a mérkőzés legjobbja magyar részről.

Magyarország magabiztosan verte A csoportos ellenfelét, ezzel a Roland Divatház Négy Nemzet Torna második helyén végzett. Ami talán még fontosabb: az elmaradt pénteki meccs után csodás játékkal kárpótolta önmagát és szurkolóit.

Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány, Magyarország: “Most sokkal jobbak voltunk, mint szerdán, ezt mindenki láthatta. Talán túl sok információt kaptak egyszerre az első meccsre a játékosok. Az olaszok ellen nem volt gondunk a helyzetek kialakításával. Hét gól egy válogatott mérkőzésen kiemelkedő, nem minden nap történik ilyen. Büszkék lehetünk a fiúkra. Ezek a srácok együtt nőttek fel, elég jól ismerik egymást, ezért mindegy, hogy milyen sorokkal vagy variációkkal játszunk. Néhányan kérdeztek a pénteken történtekről. Egyszer láttam ilyet Kanadában, sok-sok évvel ezelőtt. Nem volt ez jó sem a szurkolóknak, sem a koreai csapatnak, de ilyen az élet, néha történnek ilyen dolgok.”

Clayton Beddoes szövetségi kapitány, Olaszország: “Az első harmad után vezetnünk kellett volna, de kihagytuk a lehetőségeinket. A magyar kapus remekül védett, a botos bravúrja elképesztő volt. Az volt a fordulópont. Úgy gondolom, mindkét csapat leginkább a támadásokon dolgozott. Ugyanezt láttam a magyaroktól tavasszal, és nekünk is ezt kell tennünk, hogy minél több helyzetet teremtsünk, de most ebben jobbak voltak. Amikor így játszol, ezt gyakorlod, akkor kinyílik a védelmed. Mindkét csapatnak sok helyzete volt, így izgalmas mérkőzést láthattunk. Mindkét csapat támadó felfogású volt, elég sok játékost bevontak az akciókba, beleértve a védőket is. A magyarok boldogok lehetnek az eredménnyel, és bizonyos szempontból én is elégedett voltam néhány dologgal, amit láttam. Szeretek itt lenni Magyarországon. Tavasszal a világbajnokság fantasztikus volt, különösen amikor a magyarokkal játszottunk, és jó meccsünk volt most is. A szurkolók elképesztőek. Hangosak, lelkesek, biztos vagyok benne, hogy a csapategységet is erősítik. A torna jól szervezett volt. Sajnálatos és váratlan, ami pénteken történt, senki sem számíthatott rá. Kétszer vagy háromszor láttam ilyet karrierem során. Meg kellett hozniuk azt a döntést, nem tehettek mást. Ettől függetlenül minden rendben volt, ahogy az lenni is szokott Magyarországon.”

Vas János csapatkapitány: “Ezen a meccsen élesebbek voltunk, mindenki odatette magát úgy, ahogy ez elvárható egy válogatottban. A mérkőzés előtt azt mondtuk az öltözőben, hogy lélekben jobban jelen kell lennünk. Ez mégiscsak a nemzeti válogatott, és minden meccs fontos nekünk. Pont ezért úgy játszottunk, hogy tényleg büszkék lehessünk a mezre, amit felveszünk. De nemcsak mi, akik a jégen vagyunk, hanem a szurkolók is azok lehessenek.”

Galló Vilmos: “Az elmaradt meccs ellenére szerencsére elég jó volt a hangulat a mérkőzés előtt az öltözőben. Egy olyan szakaszában vagyunk az évnek, amikor az összhangot kell építenünk, illetve főleg a saját játékunkkal kell foglalkozunk, függetlenül az ellenféltől. Próbáltuk ugyanazokat a dolgokat megvalósítani ezen a meccsen is, amit már a kazahok ellen elterveztünk. Ez most sokkal jobban működött.”

Hári János: “Sokkal energikusabbnak éreztem a csapatot ezen a mérkőzésen. A kazahok ellen kicsit feszülten játszottunk. Próbáltunk egy-egy dolgot megvalósítani az új taktikából, és nem működött igazán a játékunk. Most sokkal felszabadultabban, keményebben játszottunk. Hetényi Zoltán nagyon jól védett az első harmadban, kétszer is gyorsan betaláltunk, megtörtük az ellenfél energiáját, onnantól a kezünkben tartottuk a meccset. Ilyen játékra, amit mutattunk, lehet építkezni a jövőben.”

Kóger Dániel: “Mindent megtettünk, hogy győzelemmel zárjuk a tornát, a csapat ki szerette volna szolgálni a remek szurkolókat, kicsit vissza akartunk adni abból, ami elmaradt pénteken. Mindig jó nyerni a magyar válogatott színeiben, függetlenül az ellenféltől. Ma mindenki odatette magát, és külön örülhetünk annak, hogy egy ilyen gólgazdag meccsel sikerült némiképp kárpótolni a szurkolókat.”

A torna menetrendje:

november 7. szerda Magyarország–Kazahsztán 1-3
november 7. szerda Olaszország–Dél-Korea 5-2

november 8. csütörtök Dél-Korea–Kazahsztán 3-5

november 9. péntek 16:00 Kazahsztán–Olaszország 3-2
november 9. péntek 19:30 Magyarország–Dél-Korea - elmaradt

november 10. szombat 16:00 Magyarország–Olaszország 7-1

A keret:

A stáb