Több napos tábort szerveztek Miskolcon a játékvezetők számára, amelyen nemcsak hazai, de tengerentúli szakemberek is segítették a fejlesztést.
A játékvezetők az új szezonra való felkészülés részeként négy napot töltöttek Miskolcon , az eseményen amerikai szakemberek, korábbi NHL-es játékvezetők is részt vettek. A tábor első két napján az Erste Ligában idén fújó 40 szakemberen volt a hangsúly, majd ezt követően csatlakozott a társasághoz közel 150, az utánpótlás-bajnokságokban tevékenykedő játékvezető.
A komoly tesztek és az Erste Liga-keretnek tartott különleges jeges edzés mellett a szervezők a csapatépítésre is nagy hangsúlyt fektettek, aminek köszönhetően a hangulatra sem lehetett panasz.
„A szezon indításaként megtartott edzőtábor jó lehetőséget adott kollégáinknak, hogy a jégpályákon kívül is találkozhassanak egymással – kezdte a táborral kapcsolatban Haszonits Miklós, a játékvezetői program vezetője. - A külföldi szakemberek jelenléte egyértelműen emelte a tábor színvonalát, jelenlétük mind a jégen, mind pedig azon kívül rengeteg hasznos információt és élményt nyújtott fiatal és tapasztalt kollégáink részére. Az elméleti képzéseken túl fizikai felmérések és jeges edzések is voltak, hogy minél felkészültebben kezdhessünk bele a szezonba. Szerencsére rengeteg új fiatal játékvezető jelentkezett az elmúlt évek során köreinkbe, lelkesen és érdeklődve vetették bele magukat a közös felkészülésbe-
Haszonits Miklós az idei szezontól új szerepkörben dolgozik a Magyar Jégkorong Szövetségben a játékvezetőkkel. - Az új szerepköröm egyik fontos feladata lesz, hogy kollégáimmal együtt minél több fiatal játékvezetőt tudjunk minél magasabb szintre eljuttatni. Létszámunk bővülése pedig megteremti az egészséges versenyhelyzetet, amely komoly kihívás elé állítja az elkövetkező szezonok során a tapasztaltabb és a fiatalabb kollégákat is. A nemzetközi kapcsolatok és csereprogramok is kiemelt figyelmet kapnak a hosszútávú terveinkben, hiszen ezen tapasztalatokból nemcsak az érintett játékvezetők profitálhatnak, hanem mindannyian, akik nyitottak és hajlandóak időt és energiát áldozni szeretett sportunkra.”
Észak-amerikai szakemberek Miskolcon
Ahogy említettük, komoly tengerentúli segítséggel zajlott le a tábor. Az évek óta a magyar játékvezetők fejlesztésében segédkező Brad Howard mellett Chad Marschall-lal, aki a WHL (Western Hockey League) vonalbíróinak fejlesztésért felel, és Brad Watsonnal, aki 20 évig fújt az NHL-ben, egészült ki az oktatók sora. Utóbbival egy hosszabb interjú is készült a játékvezetésről, a táborról és a sok évnyi tapasztalatáról.
– Először is köszönjük, hogy eljöttél Magyarországra, és részt vettél a játékvezetői táborok munkájában. Hogyan jött a lehetőség, hogy csatlakozz a programhoz?
– Brad Howard, aki jelenleg a magyar játékvezetői programban dolgozik, régi ismerősöm. Kanadában együtt nőttünk fel, és korábban együtt is vezettünk mérkőzéseket. Ő később az amatőr játékvezetésben, edzőként és sportvezetőként ért el sikereket, én pedig a profi vonalon folytattam.
1999-ben kerültem teljes állású NHL-játékvezetőként a ligába, és húsz évet töltöttem ott. Rengeteg tapasztalatot szereztem, majd amikor 2019-ben visszavonultam, az NHL felkért, hogy officiating managerként dolgozzak tovább. Ez tulajdonképpen egy játékvezetői mentor- és edzői szerepkör: mérkőzéseket nézek, megosztom a tapasztalataimat, tanácsokat adok, és segítem a fiatalabb játékvezetők fejlődését.
Számomra az egyik legfontosabb dolog a párbeszéd. Szeretem meghallgatni, hogyan gondolkodnak a játékvezetők egy-egy helyzetről, és közösen keresni a lehető legjobb megoldást.
Már korábban, amatőr játékvezetőként is sok kanadai utánpótlástáborban dolgoztam Saskatchewanban, így a teljes spektrumot láttam már a kezdő játékvezetőktől a profikig. Tudom, milyen érzés kezdőként idegesen, akár kicsit megijedve jégre lépni, ugyanakkor azt is megtapasztaltam, milyen fontos a profi szinten a magabiztosság, a vezetői szerep és az, hogy az ember képes legyen irányítani a mérkőzést.
– Milyen tapasztalatokat szereztél a tábor során? Hogyan fogadtak a résztvevők?
– Szerintem nagyszerű napokat töltöttünk együtt. Először a profi játékvezetőkkel dolgoztunk, ami azért is volt jó, mert sok videót elemzünk és rengeteget beszélgetünk a mérkőzésekről. Megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, és közösen keressük, hogyan lehetett volna egy-egy szituációt a lehető legjobban kezelni.
Az elején mindenki egy kicsit visszafogottabb volt, de ahogy teltek a napok, egyre jobban megismertük egymást, és sokkal nyitottabbá vált a légkör. Én azt szeretem, ha bárki feltehet bármilyen kérdést. Lehet, hogy nem mindig van egyetlen tökéletes válasz, de együtt megpróbálhatjuk megtalálni a legjobb megoldást.
A jégkorong nagyon szubjektív sportág. Nincs két egyforma mérkőzés, és éppen ez az egyik szépsége. Játékvezetőként készen kell állnod arra, hogy különböző típusú mérkőzéseket és helyzeteket kezelj. Ebben sokat segít az önbizalom, a játék megértése és a megfelelő együttműködés a társaiddal.
Ezután az utánpótlás-játékvezetőkkel dolgoztunk. Közülük sokan első- vagy másodéves játékvezetők voltak, tehát még kevés tapasztalattal rendelkeztek. Náluk elsősorban az önbizalom építésére helyeztük a hangsúlyt.
Amikor valaki először lép jégre játékvezetőként, az ijesztő lehet. Minél több mérkőzést vezet azonban, annál több tapasztalatot szerez, és annál magabiztosabbá válik.
Sokat beszéltünk a kommunikációról is, különösen arról, hogyan kezeljék az edzőket. Egy 16 éves játékvezetőnek nem könnyű helyzet egy 45 éves, esetleg feldúlt edzővel kommunikálni. Fontos, hogy legyenek eszközeik arra, hogyan tudják tiszteletteljesen, mégis határozottan átadni az üzenetüket.
– A szülők kezelése is szóba került?
– Természetesen. A fiatal játékosok általában még nem mondanak túl sokat a játékvezetőknek, a szülők viszont annál inkább. Nagyon hangsúlyoztuk, hogy ne hagyják, hogy a szülők kizökkentsék őket. A szülők mindenhol kiabálnak, ez a világ minden részén így van.
Fontos, hogy a játékvezetők tisztelettel kommunikáljanak a játékosokkal és az edzőkkel. Ha nem kiabálsz velük, hanem nyugodtan beszélsz, sokkal nagyobb eséllyel ők is megnyugszanak és kommunikálni kezdenek veled.
Szerintem ez az új generáció egyik fontos jellemzője. Régebben sokkal inkább a megfélemlítés jellemezte az edzők és a játékosok hozzáállását. Ma viszont egyre többen nyitottak a kommunikációra, ha megfelelő módon közelítünk hozzájuk.
A profi játékvezetőknél már egy kicsit más a helyzet. Ott is fontos a nyugalom, de szükség esetén határozottnak kell lenni, és meg kell tudni húzni a határokat. A profi szinten ennek egy része már pszichológia: meg kell érteni a játékosokat és azt, hogyan érdemes hozzájuk közelíteni.
– Mennyire volt fontos téma a játékosok biztonsága?
– Az utánpótlásban nagyon sokat beszéltünk róla. A játékosok biztonsága mindenki számára az első és legfontosabb szempont. Ehhez természetesen hozzátartozik a szabályok ismerete és a megfelelő kommunikáció is.
Ezek együtt teremtenek biztonságos környezetet a játékosok és a szülők számára is. Ezt próbáltuk átadni a résztvevőknek. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Azt láttam, hogy a végére mindenki egyre inkább magáénak érezte ezt a szemléletet.
A fiatal játékvezetőknek azt is hangsúlyoztuk, hogy tartsanak ki. Ne hagyják abba egy év után csak azért, mert kritikát kapnak a lelátóról. Ha képesek kizárni ezt, és közben barátságokat, kapcsolatokat alakítanak ki a játékvezetői közösségben, támogatják egymást, akkor sokkal nagyobb eséllyel térnek vissza a következő évben is.
Ez a kulcs: kezdjék el, majd térjenek vissza. Aztán újra és újra.
Rengeteg lehetőség áll előttük. Voltak a táborban olyan játékvezetők is, akik már nyolc éve dolgoznak utánpótlásban. Velük természetesen más szinten lehet beszélni a mérkőzésekről, hiszen teljesen más 18–20 éves játékosoknak mérkőzést vezetni, mint 8–10 éveseknek.
– Mennyire fontos a játékvezetői közösség összetartása?
– Nagyon fontos. A játékvezetői közösség egy erős testvériség, amelyben mindenki támogatja a másikat. Ez nem különbözik Kanadában, Ausztriában vagy Magyarországon sem.
Éppen ezért nagyszerű lehetőség számomra, hogy Kanadából érkezve részt vehetek egy fejlődő programban. Ha segíteni tudunk, az fantasztikus. Megoszthatjuk, amit mi megtanultunk, és ha valakinek vannak tapasztalatai vagy sikerei, akkor ezt a tudást továbbadhatja, ez pedig építheti a játékvezetők önbizalmát.
A három nap során azt éreztem, hogy nagyon erős az egység a magyar játékvezetői közösségen belül. Ez nem csak Budapestről vagy egy-egy városról szól, hanem az egész országról. Mindenki támogatja a másikat.
Erre büszkének kell lenniük, és remélhetőleg mindenki megkapja a lehetőséget a fejlődésre. Az amatőr játékvezetők közül talán valaki egyszer profi mérkőzéseket vezethet, a profik pedig nemzetközi küldetéseket kaphatnak.
Nagyon fontos, hogy amikor valaki Magyarországot képviseli a nemzetközi színtéren, azt érezze: büszke vagyok arra, hogy innen jöttem, büszke vagyok arra, hogy játékvezető vagyok, és büszke vagyok arra, hogy Magyarországot képviselhetem.
– Mi volt a legnehezebb része ezeknek a napoknak?
– Talán az első nap, amikor még azon dolgoztunk, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Én személy szerint sok sikert értem el, de ettől még nem vagyok különb náluk. Egyszerűen szerencsés voltam, hogy a világ legmagasabb szintű bajnokságában dolgozhattam. Semmi oka nincs annak, hogy ők ne érhessék el a saját céljaikat.
Azt szerettem volna, hogy bármit meg merjenek kérdezni tőlem. Nem akartam, hogy azt gondolják, egy kérdés butaságnak hangzana. Azt éreztem, hogy ahogy telt az idő, egyre jobban kialakult a bizalom. Ha ez megvan, akkor már úgy gondolkodunk: egy csapat vagyunk. Ha te jól teljesítesz, az az egész csapatról jó képet fest.
Nagyon jó érzés, amikor egy játékvezető odajön hozzád, viccelődik vagy megoszt veled valamit. Ilyenkor látod, hogy már magabiztosabb és felszabadultabb. Szerintem amikor az emberek nyugodt légkörben dolgozhatnak, akkor sokkal jobban meg tudják mutatni a valódi személyiségüket.
– Miért fontos, hogy a játékvezetők közelebb kerüljenek a szurkolókhoz és a szülőkhöz?
– Nagyon fontos, hogy a szurkolók is részesei legyenek az egésznek. Azt szeretnénk, hogy megéljék az érzelmeiket, és lelkesedjenek a játékért. Amit azonban sokan nem értenek, az az, hogy játékvezetőnek lenni nehéz. Valóban nehéz, és bátorság kell hozzá.
Gondoljunk csak bele, milyen érzés egy 16 vagy akár egy 36 éves ember számára először belépni egy utánpótlás-mérkőzésre vagy egy profi találkozóra. Lehet, hogy csak húszan vagy kétszázan nézik, máshol pedig ötezren. Kezdőként ehhez bátorság kell.
A rutinos játékvezetőnek pedig, aki ötezer ember előtt dolgozik, ahhoz kell bátorság, hogy mindig a játékot szolgálja. És szerintem ezt kell megérteniük a szurkolóknak is: mi nem egy csapatot szolgálunk, hanem a játékot.
Mindenkinek van kedvenc csapata. A játékvezetőt viszont nem érdekli, hogy az A vagy a B csapat nyer. Az a feladata, hogy a mérkőzés tisztességes és biztonságos legyen. Ez tulajdonképpen a mottónk is: legyen tisztességes és biztonságos a játék.
Ha ezt a szurkolók megértik, sok minden könnyebbé válik. Különösen egy olyan országban, ahol ennyire szenvedélyesek a szurkolók. A jégkorongban is előfordul, hogy ha a csapat veszít, akkor a játékvezető lesz a hibás. De ha sikerül beszélgetni egy-egy szurkolóval, sokszor kiderül, hogy egyszerűen csak szereti a játékot.
Ha beszélgethet egy játékvezetővel, aki mérkőzéseken dolgozik, akkor közelebb kerül ehhez a világhoz. Jobban megértheti, mit csinálunk, és talán más szemmel is néz majd a játékvezetőkre.
Észak-Amerikában például gyakran szerveznek olyan eseményeket, ahol a mérkőzés előtt a szurkolók találkozhatnak a játékvezetőkkel. Én is részt vettem több ilyen NHL-eseményen. A mérkőzés előtt akár száz szurkoló is korábban érkezett, és kérdéseket tehettek fel nekünk. Így rajtunk keresztül egy kicsit közelebb kerülhetnek a játékhoz.
És amikor később a mérkőzésen esetleg hibázunk, talán nem olyan gyorsan kezdenek el kiabálni velünk. Lehet, hogy inkább azt mondják: „Ismerem őt, találkoztam vele azon a beszélgetésen."
Szerintem ezek nagyon hasznos kezdeményezések. Minél több párbeszéd van a szurkolókkal, annál jobban megértik, mit csinálunk és milyen nehézségekkel jár a játékvezetés.
Kívülről, a televízióból vagy a lelátóról nézve minden egyszerűnek tűnik. De, amikor ott vagy a jégen, jó pozícióba kell kerülnöd, figyelned kell a játékot, és közben pillanatok alatt kell döntened, hogy szabálytalanság történt-e vagy sem. Ez sokszor szubjektív. És igen, néha kifütyülnek majd, de ezzel együtt kell élni.
A tapasztalatok megosztása szerintem segíthet abban, hogy a szurkolók még inkább magát a játékot élvezzék, és talán egy kicsit békén hagyják a játékvezetőket. Mert a játékvezetők nagyon ritkán döntenek el egy mérkőzést.
– Van különbség az NHL és az európai ligák, például az ICE Hockey League játékvezetése között?
– Az NHL természetesen hatalmas üzlet, és a világ legmagasabb szintű ligája. De ettől még nem feltétlenül kell teljesen másképp vezetni egy mérkőzést az ICE Hockey League-ben vagy bármelyik másik európai bajnokságban.
Egyszerűen más a játékosok képességszintje. Amikor a világ legjobbjai játszanak, minden sokkal gyorsabban történik.
Egyes európai vagy alacsonyabb szintű észak-amerikai ligákban a játékosok képességei nem érik el ezt a szintet, így több hiba is előfordulhat. A játékvezetés színvonala is változhat, de a legjobb európai ligákban nagyszerű játékvezetők dolgoznak. Ezt láthatjuk a világbajnokságokon és az olimpián is, ahol a legjobb játékvezetők kapnak lehetőséget.
Alapvetően tehát ugyanarról a munkáról van szó, csak mások a körülmények és a tapasztalatok. Az NHL a csúcs, de ettől még én sem lennék automatikusan tökéletes egy másik ligában. Ha ma elmennék egy alacsonyabb szintű mérkőzést vezetni, ugyanúgy fel kellene készülnöm. Rengeteg dolgot láttam már a pályafutásom során, ezért lehet, hogy egy-egy helyzetre másképp reagálnék, mint egy fiatalabb játékvezető.
De én is hibázom. És el kell tudni ismerni a hibákat, majd tovább kell lépni.
– A tábor egyik fontos eleme volt, hogy a játékvezetők véleményét is kikértétek. Miért tartod ezt fontosnak?
– Szerintem ez a tanulás egyik legfontosabb része. A táborban is úgy dolgoztunk, hogy egy-egy helyzet vagy téma bemutatása után megkérdeztük a játékvezetőket: „Ti mit gondoltok?”
Ezután közösen megvizsgáltuk a különböző lehetőségeket. Egy adott szituációt többféleképpen is lehet kezelni, és fontos megérteni, hogy miért választott valaki egy bizonyos megoldást.
Az is fontos, hogy meghallgassuk a másik oldal véleményét. Lehet, hogy egy másik döntés jobb lett volna, de azt is meg kell érteni, hogy a játékvezető az ő látószögéből, az ő pozíciójából miért hozta meg az adott döntést. Nincs egyetlen tökéletes módja annak, hogyan kell játékvezetni egy jégkorongmérkőzést. Rengeteg különböző megközelítés létezik, és minden játékvezetőnek más a személyisége.
Ha megnézzük az IIHF értékeit – a szenvedélyt és a tiszteletet –, a játékvezetőinkben biztosan megvan a szenvedély. Ha nem lenne bennük a sportág iránti szenvedély, nem maradnának meg ebben a munkában.
Miért vállalna bárki olyan munkát, ahol sokszor kritikát és bántást kap? Azért, mert szereti a játékot.
A cél azonban mindig ugyanaz: a játék legyen tisztességes és biztonságos.
Fotók: Huszti Dávid
