A Vienna Capitals alaposan ráijesztett a Titánokra, de a fehérvári csapat lesz ott az Erste Liga rájátszásában.
A második felvonás is bécsi mezőnyfölénnyel indult, aztán a 23. percben Pelz révén a nyomás góllá is érett. Ez felébresztette a vendégeket, akik egyre többször jutottak el az ellenfél kapuja elé, és a 29. percben Péter Balázs szépített. A Capitals még kétszer játszhatott emberelőnyben, de ezeket nem tudta kihasználni.
A záró játékrészben már a kezdő bedobástól nagy nyomást gyakorolt ellenfelére a magyar együttes, a harmad első felében csak Sidor kapusnak köszönhetően nem változott az állás. Az 50. percben viszont már ő sem segíthetett: Reiter Attila kapott korongot a kék vonalon, és magabiztosan a felsőbe lőtt. Nem kockáztatott egyik együttes sem az utolsó 10 percben, kevés játékmegszakítás és kevés szabálytalanság jellemezte a végjátékot. Már-már a hosszabbításra készülhettek a felek, amikor 38 másodperccel a lefújás előtt Láday passzolt Szita Donátnak, aki a szélen megindulva a hosszúba lőtt. Mindent egy lapra tettek fel a hazaiak, a kapust is lehozták, de nem tudtak egyenlíteni.
A győzelemmel a Fehérvári Titánok csapata jutott az Erste Liga rájátszásába.
EV Vienna Capitals-Fehérvári Titánok 2-3 (1-0, 1-1, 0-2)
Nyilatkozat
Kóger István: "Látszott, hogy a hazaiak jól felkészültek a játékunkból, a legponterősebb sorunk ellen kiválóan védekeztek, velük korcsolyáztak, láthatóan őket akarták megfogni és úgy győzni ellenünk. Szerencsére a csapat minden tagja keményen küzdött és a második harmadtól kezdte át is vettük az irányítást, onnantól egy-egy kontratámadásra adtunk csak lehetőséget a hazaiaknak. A mérkőzés előtt elmondtam a srácoknak, ne stresszeljük túl a mérkőzést. Azt is elmondtam, hogy ne adjunk sok lehetőséget az ellenfélnek, ne legyenek eladott korongok, az első harmadban ez így is történt, csakhogy nem merték a játékosok azt játszani, amire igazán képesek. A második harmadban – felelősséggel – már többet vállaltak, visszalendültünk a saját játékunkba és végül megnyertük a mérkőzést. Minden tisztelet kijár a Bécsnek, nagy munkával nagyot küzdöttek, méltó ellenfelünk voltak. Óriási nyomás és feszültség került le a csapat válláról a lefújás pillanatában. Nagyon jó érzés volt megélni a tiszta, őszinte örömöt az öltözőben a találkozó után."
