Interjú Mihály Jenővel az amerikai szövetség, vagyis a USA Hockey játékosfejlesztési táborának tapasztalatairól.
A Magyar Jégkorong Szövetség Tehetségközpontjának vezetője és az U17-es válogatott szövetségi edzője, Mihály Jenő idén nyáron nemzetközi edzőként vett részt a USA Hockey National Player Development Camp szakmai programján, Buffalóban. Az Egyesült Államokban a fejlesztő táborok több mint ezer játékost és több száz edzőt mozgatnak meg, ezek az amerikai utánpótlás-nevelés legfontosabb eseményei és közel ötven éve meghatározó szerepet töltenek be az amerikai jégkorong fejlődésében. Arra kértük, meséljen a tapasztalatairól, valamint arról, milyen szakmai üzeneteket lehet a magyar jégkorongban is hasznosítani.
- Miről szól pontosan a USA Hockey Development Camp?
- A USA Hockey National Player Development Camp az Egyesült Államok legfontosabb utánpótlás-fejlesztő programja. A tábor története egészen 1977-ig nyúlik vissza. Az U16-os korosztályban ez azt jelenti, hogy az ország mintegy 25 ezer játékosából mindössze 216-an kapnak meghívást, vagyis kevesebb mint egy százalék jut el a táborba. A játékosokat tizenkét csapatba osztották, egy-egy keretben 18 mezőnyjátékos és két kapus szerepelt.
A program célja jóval túlmutat azon, hogy a játékosok egy hét alatt fejlődjenek. Azt is megmutatja nekik, milyen szakmai elvárásokkal, munkakultúrával és szemlélettel találkoznak majd a következő szinteken, legyen szó junior, egyetemi vagy akár profi jégkorongról. A jégen végzett munka mellett ugyanolyan fontos szerepet kap az erőnléti felkészítés, a sporttáplálkozás, a rehabilitáció, a mentális felkészítés, a videóelemzés és az edzők folyamatos továbbképzése is. Nem véletlen, hogy a USA Hockey szakemberei szerint az elmúlt évtizedek olimpiai és világbajnoki sikerei is ezekből a fejlesztőprogramokból indultak el.
A játékosok motivációjaként szolgálva ráadásul a csarnok folyosóján az összes olyan korábbi játékos neve szerepel, akik részt vettek a táborban később pedig eljutott az NHL-be.
- Honnan és hogyan jött a lehetőség, hogy részt vegyél ezen a programon és kiutazz Amerikába?
- A meghívás az IIHF és a USA Hockey közös nemzetközi edző csereprogramjának köszönhetően érkezett, melynek keretében végül a tizenkét kiválasztott nemzetközi edző egyikeként képviselhettem Magyarországot. A Magyar Jégkorong Szövetség számára kiemelten fontos, hogy folyamatosan figyeljük a világ legjobb játékos fejlesztési rendszereit, ez a lehetőség pedig pontosan ezt szolgálta.
- Hogyan épült fel a tábor, mikre helyeztétek a hangsúlyt?
- Arra számítottam, hogy a nemzetközi edzők elsősorban megfigyelőként lesznek jelen, de már az első napon kiderült, hogy ennél sokkal többről van szó. Teljes jogú tagjai lettünk a szakmai stábnak, ugyanazokkal a feladatokkal és elvárásokkal, mint a USA Hockey edzői. Edzéseket terveztünk és vezettünk, mérkőzéseken a kispadon dolgoztunk, részt vettünk a játékosok értékelésében, és a napi szakmai megbeszéléseken is aktív szerepet vállaltunk.
A program részeként egy szakmai napot a Buffalo Sabres szervezeténél is eltölthettünk, ahol betekintést kaptunk abba, hogyan működik egy NHL-klub mindennapi szakmai munkája.
- Milyen szereped volt a táborban a kint töltött idő alatt?
- Aktívan részt vettem a jégen zajló munkában, ahol lehetőségem volt együtt dolgozni az amerikai edzőkkel és az ország legjobb korosztályos játékosaival. Emellett minden szakmai előadáson és workshopon részt vettem. Olyan témákról hallhattunk, mint a hosszú távú játékos fejlesztés, az American Development Model, a Constraint-Led Approach, a készségfejlesztés, a Bio-Banding, a kommunikáció, a mentális felkészítés vagy éppen a klubfilozófia szerepe. A nap végén pedig rengeteg idő jutott szakmai beszélgetésekre is, amik legalább annyira értékesek voltak, mint maguk az előadások.
A különböző országokból érkező edzők szinte azonnal be tudtak kapcsolódni a munkába, mert mindenki ugyanazokat a szakmai alapelveket, ugyanazt a szemléletet és ugyanazt a közös nyelvet használta. Ez csak egy jól felépített, hosszú évek alatt kialakított egységes fejlesztési rendszerben működhet.
- Milyen tapasztalatokat, élményeket szereztél a tábor során?
- A legnagyobb szakmai tanulság az volt számomra, hogy az amerikaiak teljesen más szemléletből közelítik meg az edzői munkát. A filozófiájuk, hogy minél több játékos minél tovább maradjon a sportágban, minél jobb fejlesztési környezetben.
Már nagyon sok szakmai anyag elérhető az edzők számára ezért “Nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit tanítunk, hanem az, hogyan tanítjuk.”
Ez elsőre egyszerű mondatnak tűnik, de valójában teljes szemléletváltást jelent. Régebben sokkal inkább arra koncentráltunk, milyen gyakorlatokat használjunk vagy milyen rendszereket tanítsunk. Ma már sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen tanulási környezetet teremtünk a játékosoknak.
Ez az alapja az új edzői kompetenciamodelljüknek is, amelynek középpontjában öt alapelem áll:
- Az első a fizikai és pszichológiai biztonság megteremtése,
- ezt követi a tudatos tervezés,
- a játékosokkal kialakított bizalmi kapcsolat,
- a pozitív tanulási környezet,
- és az, hogy a játék öröme mindig megmaradjon.
Nagyon tetszett, hogy ezek megelőzik a technikai vagy taktikai kérdéseket. Az amerikaiak szerint, ha ezek nincsenek rendben, hiába kiváló egy gyakorlat, a tanulás nem lesz igazán hatékony. Mindig pozitív kommunikációt alkalmaznak: nem azt hangsúlyozzák, mit ne csináljon a játékos, hanem azt, mit szeretnének látni tőle. Ez jelentősen növeli a játékosok önbizalmát és kreativitását.
Ez a tanítási módszertan volt számomra az egyik leghasznosabb része a képzésnek.
Központi téma volt a Constraint-Led Approach (CLA, a környezeti és egyéni tényezőkre épülő tanulási megközelítés) is és gyakorlatilag minden edzés ezt a szemléletet követte. A cél nem az volt, hogy a játékosok előre megtanult mozdulatokat ismételjenek, mert az a játékos, aki csak azt tudja végrehajtani, amit az edzők mondanak neki, azonnal elveszíti a válaszait, amikor az ellenfél valami váratlant csinál. Ezzel ellentétben mi probléma megoldó játékosokat szeretnénk nevelni. A játékhelyzetekben gondolkodjanak, döntéseket hozzanak és problémákat oldjanak meg. A játékosok akkor fejlődnek a legtöbbet, amikor saját maguk találják meg a megoldásokat. Ahelyett, hogy az edző közvetlenül megmondaná a megoldást, úgy alakítja a feladat feltételeit: a környezetet, az időzítést, a játékosok számát vagy a szabályokat, hogy a játékosnak magának kelljen megfigyelnie, alkalmazkodnia és megoldást találnia. Ezt a szemléletet képviseljük a Magyar Jégkorong Szövetség Tehetségközpont programjában is.
Nagyon hasznos megközelítése a programjukban a Bio-Banding gyakorlati alkalmazása, ahol a biológiai érettség sokszor fontosabb információ, mint a kronológiai életkor. A kronológiai életkor (születési év) szerinti csoportosítás természetesen továbbra is fontos, de nagyon érdekes volt látni, hogyan veszik figyelembe a biológiai érettséget is a játékosok csoportosításánál. Úgy gondolom, ez hosszú távon nálunk is komoly lehetőségeket rejt, ezért érdemes lenne itthon is kipróbálni és megvizsgálni, milyen lehetőségeket kínálhat a magyar játékosfejlesztésben
Az edzőknek nemcsak a játékosok teljesítményét, hanem saját munkájukat is rendszeresen értékelniük kell: mennyire volt érthető és rövid a magyarázatuk, valóban figyeltek-e a játékosok a demonstráció során, és sikerült-e egy-két kulcspontra fókuszálniuk. A CLA modell például nemcsak a játékosokra, hanem az edző saját fejlődésére is alkalmazható- például a magyarázat idejének mérésével, vagy akár azzal a gyakorlattal, mikor az edző elképzeli, hogyan tanítana beszéd nélkül korlátokkal vagy idegen nyelvi környezetben.
Volt egy előadás, amit Bob Mancini, az USA Hockey játékosfejlesztési programjának meghatározó szakembere tartott, ami nagy hatással volt rám. Nagyon egyszerűen fogalmazott: a siker kulcsa nem egy titkos gyakorlat vagy különleges módszer, hanem az, hogy a megfelelő szakmai alapelveket hosszú éveken keresztül következetesen alkalmazzuk.
A fenntartható eredmények nem rövid távú programokból vagy egyedi kezdeményezésekből születnek, hanem egy hosszú távon következetesen felépített, egységes szakmai rendszerből, amely a sportág valamennyi szereplőjének együttműködésére épül.
- Mit tapasztaltál/láttál a táborban részt vevő játékosokon?
- Rendkívül nyitottak voltak a tanulásra, és rendkívül magas intenzitással dolgoztak. Természetesen nagyon tehetséges játékosokról beszélünk, de ami igazán kiemelte őket, az a hozzáállásuk volt. Óriási munkamorállal dolgoztak, folyamatosan kérdeztek, nyitottak voltak a visszajelzésekre, és minden gyakorlatot maximális koncentrációval végeztek.
Az edzők nem kész megoldásokat adtak, hanem olyan környezetet teremtettek, ahol a játékosoknak maguknak kellett döntéseket hozniuk.
A tábor egyik legnagyobb értéke az is volt, hogy minden játékos a saját korosztályának legjobbjaival dolgozhatott és mérhette össze magát. Ez reális képet ad arról, hol tartanak, miben erősek, és mely területeken kell még fejlődniük. Sok fiatal számára ez valódi motivációt jelent.
A játékosok nagyon motiváltak összességében, például nagyon jó volt látni, amikor a játékosok végignézték a jégcsarnok folyosóján motivációként kihelyezett összes olyan játékost, aki részt vett a táborban és később eljutott az NHL-be.
- Magyarországhoz képest miben volt más az amerikai rendszer? Hogyan tudunk még közelebb kerülni hozzájuk?
- A legnagyobb különbség számomra nem az edzések minőségében volt, hanem abban, hogy minden ugyanazt a hosszú távú célt szolgálja: játékosfejlesztést, edzőképzést, a játékvezetők fejlesztését, a szülők edukációját és a Hockey Director rendszert. Minden szereplő ugyanabban az irányban dolgozik. Bob Mancini külön kiemelte, hogy egy rossz játékvezető ugyanúgy eltávolíthat egy családot a sportágtól, mint egy rossz edző. Ez jól mutatja, hogy náluk nem csak játékosokat fejlesztenek, hanem a teljes jégkorongos környezetet.
Nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy az edzők folyamatosan fejlesszék saját munkájukat, hiszen „Az edző fejlődése a játékos fejlődése.”
A tapasztalatok szerint a legsikeresebb egyesületeket a főállású szakmai vezető jelenléte különbözteti meg a többitől: egységesebb képzést, következetesebb fejlesztést és magasabb színvonalú edzői munkát eredményez a jelenléte az önkéntes alapú működéshez képest.
- Az itt szerzett tudást, hogyan, mennyire lehet a magyar jégkorongos oktatási rendszerbe integrálni, alkalmazni?
- Úgy gondolom, nagyon sok elemet tudunk hasznosítani. A Magyar Jégkorong Szövetség Tehetségközpont programja és az edzőképzés már most is hasonló irányba halad: játékosközpontú fejlesztés, a döntéshozatal fejlesztése, a Constraint-Led Approach alkalmazása és a nyitott, modern tanulási környezet kialakítása. A Buffalóban szerzett tapasztalatok megerősítettek bennünket abban, hogy jó úton járunk, ugyanakkor számos új ötletet és gyakorlati megoldást is hazahoztam, amelyeket szeretnénk fokozatosan beépíteni az edzőképzésbe és a Tehetségközpont szakmai munkájába.
- Lesz -e a későbbiekben folytatása ennek az együttműködésnek?
-Bízom benne, hogy igen. Nagyon sok értékes szakmai kapcsolat alakult ki a tábor során, és több olyan amerikai szakemberrel is egyeztettünk, akikkel a jövőben szeretnénk együtt dolgozni. Például Ken Martel az USA Hockey fejlesztési igazgatója november végén Európában lesz és szeretnénk meghívni a TK edzői workshopra.
A célunk továbbra is az, hogy a világ legjobb gyakorlataiból tanuljunk, ugyanakkor mindig a magyar jégkorong igényeihez igazítva építsük be azokat a saját rendszerünkbe.
A Buffalóban töltött hét ismét megerősített abban, hogy a fenntartható siker nem egyetlen új módszeren múlik, hanem a hosszú távú gondolkodáson, a következetes szakmai munkán és a folyamatos tanuláson. Ez az a szemlélet, amelyet a Magyar Jégkorong Szövetség edzőképzésében és a Tehetségközpont programjában is szeretnénk tovább erősíteni.
