Két meccs, két győzelem kapott gól nélkül – a DEAC kapusa, Szeles Martin komoly támasza volt csapatának. Beszélt a FEHA elleni meccs különlegességéről, a legutóbbi két siker fontosságáról és a további feladatokról.
Első kilenc mérkőzéséből csak kettőt nyert meg a DEAC az Erste Ligában, így a tabella második felében állt. A legutóbbi játékhéten viszont elkapták a fonalat a debreceniek, a FEHA19 elleni 1-0-s sikerrel megszerezték első hazai győzelmüket, majd két nappal később Miskolcon is győzni tudtak, újra kapott gól nélkül. Mindkét meccsen Szeles Martin állt a kapuban, így nem volt kérdés, hogy a két shutout után ő lett a hét legjobbja.
„A FEHA ellen is megvoltak a helyzeteink, de nem sikerült kihasználni őket. Szerencsére a védekezésünk elég jól összeállt, így valahogy be tudtuk húzni a meccset. Aztán vasárnap Miskolcon az utolsó 10 percet nagyjából 12 emberrel játszottuk le, mert négy játékosunk sérült le a meccs közben. Így is tudtunk szerezni négy gólt, amit szinte el sem akartam hinni - de természetesen nagyon örültünk neki. Szerencsére a védekezésből nem adtunk alább és ugyanolyan jól játszott hátul az egész csapat, mint a pénteki meccsen” – kezdte értékelését a 26 éves kapus.
Szeles Martin a két meccsen összesen 48 lövést hárított, akadtak nagy bravúrjai is, ám azt mondta, az egyéni statisztikáknál sokkal lényegesebb a három pont. „Természetesen örülök annak, ha kapott gól nélkül sikerül lehozni egy meccset, de a csapat sikere az első. Pont a DVTK ellen a végén még kaptunk egy emberelőnyt, és kicsit reménykedtem abban, hogy csak végigpasszolgatjuk a két percet, mert akkor már nem tud támadni az ellenfél. Így is lett, nem szereztünk újabb gólt, de nem is volt már veszélyes lehetőség a kapunk előtt.”
A korábbi utánpótlás-válogatott kapus általában mindig ugyanúgy készül, ám azt nem érzi meccs előtt, hogy az éppen az ő napja lesz-e. „A bemelegítésen és a meccs előtt is megvannak a kis rutinjaim, általában minden meccs előtt ugyanazt csinálom. Nincs olyan, hogy nem lehet hozzám szólni, vagy annyira a meccsre fókuszálok, hogy minden mást kizárok, mert azt nem tudnám hatvan percen át fenntartani. A szünetekben és amikor a játék megáll, akkor tudok pihenni, feltöltődni. A meccs előtt nem érzem, hogy ez most egy jó nap lesz, inkább csak reménykedem abban, hogy jó formában védek majd. Én próbálom mindig a tőlem telhető legtöbbet megtenni.”
Presztízscsata
A FEHA elleni mérkőzés ráadásul különösen fontos volt számára, hiszen korábban, egészen 2022-ig a fehérváriaknál szerepelt, az Erste Liga-csapat mellett az EBEL-keretbe is felhívták.
„Székesfehérváron nőttem fel, 17 évet töltöttem ott. Minden meccset presztízsnek fogok fel ellenük, ráadásul amióta Debrecenben vagyok, és jégre léptem ellenük, még nem tudtak nyerni – ezzel jó kicsit húzni az ő agyukat is. Meg természetesen ez nekem is plusz löket, hogy folytatjuk ezt a szériát. Nagyon jól védett a fehérvári kapus is, egy szerencsés beleérésen múlt a győzelmünk, de én általában kizárom ezeket a meccsen és próbálok csak a saját munkámmal foglalkozni, meg a csapatnak segíteni hátul.”
A DEAC a gyengébb szezonkezdés után kezd magára találni, és már csak két pontra van a harmadik helytől. Szeles Martin reméli, hogy meg tudják lovagolni ezt a hullámot. „Természetesen mentálisan elég nehéz volt, hogy nem úgy kezdtük a szezont, ahogy akartuk. Láttam a srácokon is, meg természetesen én is éreztem, hogy a tavalyi OB1-es döntős szereplés után most nem olyan helyen állunk, ahol kellene. Tudtuk mi is, hogy sokkal több van ebben a csapatban, csak valamiért nem akart eddig kijönni. Reméljük, hogy most elindultunk a megfelelő úton, és a csapat hangulata is jobb a mostani két győzelem után, szóval ezt próbáljuk fenntartani. Sokat számított, hogy a miskolci meccset a hiányzók ellenére is sikerült megnyerni, ráadásul három gólt szereztünk a harmadik harmadban, amikor már szinte kétsoroztunk kényszerűségből. Ez nagyon sokat dob a hangulaton.”
Összetartó társaság Debrecenben
A kapusnak ez már a harmadik szezonja a DEAC-ban, ahol kapustársaival is jó a kapcsolata.
„Jól érzem magam Debrecenben, szeretem a várost, szeretem a csapatot. A csapattársakról is csak jókat tudok elmondani. Mindenben segítjük egymást, sokat vagyunk együtt a pályán kívül is, hogy még jobb legyen az összhang. Nagy élmény itt lenni és itt játszani a debreceni szurkolók előtt. Sokat tanulok Hetényi Zolitól és Gönczi Lali kapusedzőtől is, napi szinten próbáljuk egymást mindig segíteni, bármi kérdésünk van egymás fele, azt megbeszéljük, átbeszéljük többször.”
Szeles Martin a FEHA-tól való távozása után egy évet az Andersen Ligában töltött, Győrben védett, ám az ő példája is mutatja, hogy a második vonalból is van visszaút az Erste Ligába.
„Azon a nyáron a csapatkeresés nem úgy alakult, ahogy azt terveztem. A pontrendszer sem nekem kedvezett, úgyhogy úgy voltam vele, hogy elfogadom a Győr ajánlatát, mert jobb lehetőség az Andersen Liga, mintha kihagynék egy évet, és onnan próbálnék meg visszajönni. Nagyon jól jött nekem akkor az a győri lehetőség, mert meccsben voltam egész szezonban. Úgy voltam vele, hogy nem engedem el a hokit, hanem itt van egy évem arra, hogy újra felépítsem magamat, és akkor a szezon végén meg lehet próbálni. Szerencsére az az idény is jól sikerült Győrben, és utána tudtam találni egy csapatot, ahol azóta is megpróbálok élni a bizalommal.”
Komoly célok
A DEAC a következő játékhéten egy mérkőzést játszik, pénteken a BJAHC vendége lesz. A két együttes szeptemberben már találkozott, akkor a debreceniek 5-2-re győztek Káposztásmegyeren, ám Szeles Martin szerint nem szabad kiindulni abból a meccsből.
„Nekik se úgy kezdődött ez a szezon, ahogy tervezték, de nem szabad leírni őket. Tavasszal velük játszottuk a magyar bajnoki döntőt. Sok új játékos érkezett hozzájuk, de jó keretük van. Valószínűleg még nem állt össze a játékuk úgy, ahogy szeretnék. Össze kell szokniuk nekik is, de szerintem jó csapat lesz a BJA” – mondta a következő riválisról.
A kapus reméli, hogy a DEAC is összeáll, és meg tudja ismételni, vagy akár felülmúlni az előző idénybeli eredményeket.
„Ez legalább olyan jó csapat, mint a tavalyi, amellyel sikerült a bajnoki döntőig jutni. Az a célom, hogy ugyanúgy ott legyünk a döntőben és akár most meg is nyerjük. Az Erste Ligában az OB1-es rájátszás miatt kicsit elfáradtunk, elfogytunk az előző szezonban. Most az a célunk, hogy minél tovább jussunk és minimum az elődöntőig meneteljünk.”
A HÉT JÁTÉKOSA-DÍJ IDÉNYBELI GYŐZTESEI
