A jégtől a műtőig, majd vissza a válogatotthoz

2026.11.18. 16:00 |

Horváth-Székely László érdekes karaktere a magyar jégkorongnak. 2015 szilveszterén egy kanadai utánpótlás-tornán egymaga dalolta be a Himnusszal a csarnokot. Aztán profi felnőtt vált belőle, Erste Liga-játékos és U20-as divízió 1/B-világbajnok lett, ám 20 évesen sérülés nélkül, önszántából visszavonult. A most novemberi IIHF-szünetben immár dr. Horváth-Székely László csapatorvosként tért vissza a válogatott-programba. Érdekes interjú következik érdekességekkel és tanácsokkal mindazoknak, akik befejezik aktív játékos-pályafutásukat, de más minőségben továbbra is a magyar jégkorongért tevékenykednek.

2020-ban, alig húsz esztendősen döntöttél úgy, hogy befejezed a sportolói karriered és az orvosi pálya irányába fordulsz. Mi történt veled azóta?

A 2019–2020-as, számunkra rendkívül sikeres, a pandémia miatt mégis keserédes szezon volt az utolsó, amelyben versenyszerűen jégkorongoztam. Ezt követően kezdtem el a tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 

Szerencsés helyzetben voltam, mert már az egyetem elején egy olyan baráti és tanulmányi közegbe kerültem, ahol egészséges, de kifejezetten kompetitív közösség alakult ki. A társaim teljesítménye is ösztönzött arra, hogy mindig kicsit többet hozzak ki magamból. Viszonylag hamar megtaláltam azokat a területeket, amelyek igazán érdekelnek, másodéves koromban bekapcsolódhattam a gerincsebészettel kapcsolatos tudományos kutatómunkába. 

Ezzel párhuzamosan lehetőséget kaptam a tapasztalatszerzésre klinikai körülmények között is, és a hátralévő egyetemi éveim alatt több száz operáció során működhettem közre, elsősorban az ortopédia, a sport- és gerincsebészet, később az idegsebészet területén. 

Ötödéves hallgatóként megkezdtem a PhD-tanulmányaimat is, amiket jelenleg is folytatok. Az egyetem befejezése óta a mindennapjaim szakmai középpontjában az Országos Gerincgyógyászati Központban végzett munkám áll. 

 

Mennyire volt nehéz lezárni a sportolói pályafutásodat, és más irányba elindulni?

A versenysport befejezésének kérdése előbb-utóbb minden sportolót utolér. Nekem megadatott a választás lehetősége – de a döntés terhe is, hiszen húszévesen még volt potenciál a sportolói pályafutásomban, reális alternatíva lett volna, hogy továbbra is a sportsikerekért dolgozzak. De már korábban megerősödött bennem az orvosi pálya iránti érdeklődésem is, a fiatalkori visszavonulást tulajdonképpen már a felnőtt karrierem kezdete előtt meghatároztam. 

Ennek ellenére a döntésem következményeivel az első néhány évben nem  volt egyszerű szembenézni. A sportolói identitásom, amely addig meghatározta a mindennapjaimat, tulajdonképpen egyik napról a másikra megszűnt, miközben az orvosi öntudatom értelemszerűen még nem alakulhatott ki. Hiába vettem részt már elsőéves hallgatóként a Covid-járvány alatti szűrőállomások munkájában, másodévtől a műtői és kutatási tevékenységben, ettől még nem éreztem magam az egészségügyi hivatás teljes értékű szereplőjének.

Aztán fokozatosan kialakult az orvosi identitásom, visszatért az önbizalmam, és újra megerősödtek azok a személyiségjegyek, amelyek a sporton keresztül alakultak ki. Ebben a folyamatban vált egyértelművé, hogy jó döntést hoztam. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne hiányozna az aktív jégkorong, különösen, amikor a két öcsém mérkőzéseit nézem az Erste Ligában vagy az utánpótlás-bajnokságban, de helyes volt, hogy a döntést meghoztam és hálás vagyok, hogy a tanulmányaim elkezdése előtt a sportból is sok jutott nekem. 

 

Hogyan kerültél most a felnőttválogatott mellé, ezúttal csapatorvosi szerepkörben?

Egyrészt nyilvánvalóan sokat jelent, hogy játékosként közelről és mélyrehatóan megismerhettem a sportág sajátosságait. A jégkorong sebessége, dinamikája nem okoz meglepetést és a tapasztalat nem jelentéktelen akkor, ha egy-egy ütközés vagy esés mechanizmusából következtetni szeretnék az potenciális sérülésekre. Emellett az egyetemi éveim alatt olyan orvosokkal is megismerkedhettem, akik korábban már dolgoztak a jégkorong-válogatott mellett.

Már tavasszal felmerült az együttműködés lehetősége, nyáron aztán megkezdődtek az egyeztetések a férfiszakág vezetésével, ősszel pedig, az első IIHF-szünet alkalmával megkaptam ezt a megtisztelő felkérést, amellyel lehetőségem volt élni. A döntés tekintetében meghatározó tényező volt az is, hogy az elmúlt években sikerült olyan mentorokat találnom, többek között a sportsebészet területén, akik jelenleg is olimpiai keretek mellett dolgoznak, és akikhez bármikor fordulhatok, amikor egy kérdés meghaladja a kompetenciámat. Fiatal koromból adódóan természetesen ez előfordulhat.

Ezeken túl a válogatott körül is olyan egészségügyi hátteret látok, amelyben a szakorvosi konzultációk, szükséges vizsgálatok és időpontfoglalások rendkívül gyorsan megszervezhetők. Ez a feladat tehát meglátásom szerint sokkal inkább egy jól működő szakmai kapcsolatrendszerre és csapatmunkára épül, mintsem egyetlen orvos tevékenységére.

A háttér ellenére a helyszínen persze most én voltam, úgyhogy igyekeztem felkészülni arra is, hogy szükség esetén egy felpattanó korong okozta bőrsérülést az öltözőben meg tudjak varrni.

 

 

Milyen élményekkel és feladatokkal járt az amiens-i torna?

Különleges élmény volt, több szempontból is. A csapat közel felével korábban játszottam együtt, és az edzői, illetve a csapat körüli stábban is több olyan személy dolgozik, akivel közösen a játékosmúltamban már szereztem életre szóló élményeket. Érdekes volt most ugyanebbe a közegbe visszakerülni, egy teljesen más szerepkörben. Gyorsan sikerült beilleszkednem és a csapattagok hamar kitüntettek bizalmukkal. Köszönöm nekik! 

Kifejezetten sokat jelentett az is, hogy valamennyire az edzői munka mélységeibe is betekinthettem. A modern jégkorong edzői tekintetben mára tudománnyá vált. Rendkívül komoly szakmai és elemző munka folyik a háttérben, amelybe játékosként közel sem láttam bele. Különösen érdekes volt megfigyelni a meccsfelvételek elemzését, a játékelemek vizsgálatát és azt a gondolkodásmódot, amellyel az edzői stáb a mérkőzésekre készül. 

Ami az egészségügyi feladatokat illeti: szerencsére a komolyabb sérülések elkerülték a csapatot. Az apróbb helyszíni orvosi teendők mellett egy szerencsétlen ütközést követően kialakult kisebb vállsérülés miatt volt szükség röntgenvizsgálatra, amelynek megszervezésében a francia torna helyi orvosi csapata is a segítségünkre volt. Emellett az itthoni egészségügyi stáb közreműködésével néhány ambuláns szakvizsgálatra és képalkotó diagnosztikára is sikerült időpontot szervezni a hazaérkezés utáni első napokban. A napi egészségügyi munka oroszlánrészét ugyanakkor a fizioterápiás és gyógytornász srácok végezték, elsősorban a prevencióval, regenerációval és rehabilitációval kapcsolatos feladatokban. Nagyon jó volt őket is megismerni, emberileg és szakmailag is rendkívül pozitív tapasztalatokat szereztem.

 

El tudod képzelni, hogy a jövőben rendszeresen összekapcsold a két területet, a jégkorongot és az orvostudományt?

Teljes mértékben. Most lehetőségem nyílt megismerni a stábot az új minőségemben is, és szeretném ezt a kapcsolatot fenntartani, nyitottan állok a jövőhöz. Amennyiben a hétköznapi szakmai kötelezettségeim mellett megoldható, nagyon szívesen vállalnék még a jövőben szerepet a csapat mellett.

 

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akiknek valamilyen okból be kell fejezniük a versenysportot, de szeretnének továbbra is a jégkorong közelében maradni?

A sportolói pályafutás befejezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyénnek a sportágtól is el kell szakadnia. Most, hogy ismét beleláthattam a szövetség mindennapi működésébe, több olyan korábbi sporttárssal is találkoztam, akik már befejezték a játékos-pályafutásukat, de edzőként, szervezési vagy operatív területen továbbra is a magyar jégkorongért dolgoznak. A sportágban megszerzett tapasztalat természetesen nem behozhatatlan előny, de bizonyos feladatkörökben szerintem mindenképpen komoly értéket képviselhet. Egy korábbi játékos más szemszögből érti a csapatok működését, a sportolók igényeit és azokat a sajátosságokat, amelyek a kívülről érkezők számára nem feltétlenül egyértelműek. 

Ráadásul a modern sport rendkívül sok szakmai területet kapcsol össze. Különleges esetekben persze a munkát párhuzamosan, már játékosként is el lehet kezdeni, idősebb öcsém végzett pszichológusként vállal komoly szakmai szerepet a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál az Erste Liga-szereplés mellett.

Annak, aki igényes a munkájára, és valóban szeretne a sportág kötelékében maradni, érdemes megtalálnia a szakmai irányt, amelyben a saját képességeit és érdeklődését kamatoztatni tudja. Nem feltétlenül kell és nem is tud mindenki játékosként hozzájárulni a magyar jégkorong fejlődéséhez, de az sem biztos, hogy a sportágtól néhány éves eltávolodás végleges búcsút jelent.

 

Záró kérdésként: szoktál még énekelni?

Természetesen. Az ének, zongora és gitár újra és újra leülteti a családot hosszabb-rövidebb alkalmakra, amelyek során közösen játszunk és kikapcsolódunk. A feleségemmel pedig a következő projektünk az altatódal-repertoárunk felelevenítése és bővítése lesz.

 

WEBSHOP

Sportmerchandise

Gyerehokizni

Erste Liga TV