Ami nem javul, az romlik

Such György elsőként a magyar női válogatott divízió 1/A csoportos világbajnoki győzelmét méltatta, köszönetet mondva a szövetség munkatársainak, a szervezőknek, a szakmai stábnak, a szponzoroknak, a közönségnek és persze első helyen a lányoknak, akik a csapat története során először feljutottak az A csoportba, megismételve a legendás szapporói csodát. Ráadásul ugyanazzal a mesterrel, Pat Cortinával az élen, akivel annak idején. "Ez a fantasztikus eredmény volt az elmúlt szezon legkiemelkedőbb jégkorongos teljesítménye" – fogalmazott az elnök, majd szintén megköszönte a székesfehérvári divízió 1/B csoportos ifjúsági vb megrendezésében közreműködők munkáját, akik hibátlanul menedzselték az eseményt.

Ezután így folytatta: "Összességében ugyanakkor ellentmondásosabb szezont zár idén a magyar jégkorong, mint egy évvel ezelőtt. Míg a tavalyi budapesti vb után mindenki arról beszélt hetekig, hogy másodperceken múlott a feljutásunk az elitbe, idén a közelébe sem kerültünk a katarzisnak. Nagyjából a kazahsztáni vb első meccsén eldőlt, hogy jövőre sem Kanadával vagy Oroszországgal fog csatázni a felnőtt férfi válogatott. Sajnos sokkal inkább a kieséstől kellett tartanunk, mintsem a feljutásban reménykednünk. Úgy jártunk, mint az egyszeri fogyókúrázó, aki mióta fogyni szeretne, egyre csak hízik, és mostanra már kiegyezne a tavalyi súlyával is."

Szerinte a divízió 1/A-ban elért ötödik helyet érthető módon csalódásként élte meg a jégkorongrajongók közössége, akkor is, ha az átlagosnál vagy a szokásosnál erősebb volt a mezőny, akkor is, ha ami történt, nem példátlan – hiszen két éve Kijevben is ennyit értünk el –, és akkor is, ha elfogadjuk, hogy képességei, tudása és lehetőségei tükrében a magyar válogatott otthona még egy jó darabig a másodvonal maradhat.

"Lehet, hogy Szapporo és Krakkó elhitette velünk, hogy gyorsabban fejlődhetünk, mint a többiek, akikkel rendszerint versenyzünk – jegyezte meg. – Lehet, hogy tévesen mértük fel az erőinket, amikor úgy gondoltuk, merész tervezéssel és szisztematikus munkával 2025-re stabilan A csoportos magyar válogatottat építhetünk. Az is lehet, hogy a történtek tükrében újra kell gondolnunk e stratégiai célkitűzés realitását."

Az biztos, hogy soha ennyi jégfelület, soha ennyi jégkorongozó és soha ennyi pénz nem állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy a sportág töretlenül fejlődjön. Az utánpótlásban egyre több a csapat és a játékos, egyre jobb körülmények között, egyre modernebb eszközökkel dolgozhatnak, egyre nagyobb a szakemberek járandósága, egyre inkább emelkedik a színvonal minden korosztályban.

Ezenfelül sem az Erste Liga nívójára, sem a külföldi bajnokságokban szereplő magyar csapatok teljesítményére nem lehetett panasz az idén, így bizakodva vártuk Kazahsztánt, ahol aztán gyorsan kiderült: még sincs minden a helyén.

"Akik viszont biztosan helyükön voltak, azok a szurkolóink. Ők sok százan négyezer kilométerrel odébb is kihozták magukból a maximumot, amelyért itt és most is köszönetet kell mondanunk nekik!"

Megemlítette viszont, hogy sajnos nem a kazahsztáni vb volt a mostani szezon egyetlen csalódása. Az egyaránt a divízió 1/B-ben versenyző U20-as és U18-as csapat is a feljutást tűzte ki célul, és ez egyiküknek sem jött össze. A juniorok decemberben közel jártak hozzá, ám a sorsdöntő meccset elveszítették, ifistáink pedig Székesfehérváron végül az utolsó pillanatokban menekültek meg a kieséstől.

"Ahogy az előbbi példákból is kiviláglik, ami nem javul, az romlik" – állapította meg mindezek kapcsán az MJSZ elnöke, mondván, "a kudarcok arra mindenképpen alkalmat kínálnak, hogy kielemezzük a történteket, és hogy végiggondoljuk, valóban mindenki megtett-e mindent a sikerért. Itt az ideje, hogy ne a körülményeket, a véletleneket vagy másokat hibáztassunk, hanem hogy megkeressük és belássuk, mi magunk miben hibáztunk, és ebből vonjuk le a szükséges következtetéseket."

"Kezdem a magam tanulságával: az eddigieknél is fokozottabban kell ügyelnem arra, hogy a sportág rendelkezésére bocsátott nem kevés állami forrást úgy költsük el, hogy ez a magyar hoki erejének és színvonalának tartós emelkedését szolgálja. És fordítva, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy teljesítmény nélküli bérekre, felesleges utazásokra, kényeskedő légiósokra, szükségtelen csilivili felszerelésekre és egyesek személyes jólétét szolgáló egyéb tételekre ne szórjuk el a pénzeinket."

"A profi jégkorong nem önmagáért van – szögezte le Such György –, hanem a közönségéért. Mert igényt tartunk a szurkolók szabadidejére (azaz arra, hogy a mi meccseinkre jöjjenek ki), és ne szemérmeskedjünk, igényt tartunk a pénzükre is (azaz arra, hogy a mi jegyeinket vegyék meg). Egy sportágnak akkor van értelme, ha van közönsége. Minél nagyobb a meccsre járó szurkolóink száma, annál stabilabban állunk a saját lábunkon."

Az elnök Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök híres mondását idézte, amely szabad fordításban így szól: "az a probléma a szocializmussal, hogy a végén elfogy a másoktól elvett összes pénz." "A taóval is pont ugyanez a helyzet – vitte tovább a gondolatot. – Ne gondoljuk, hogy örökké tartani fog. Márpedig ha elveszítjük a közönség szeretetét, elveszítjük a közönség érdeklődését, majd korántsem utolsó sorban elveszítjük a közönség pénzét, akkor keserves idők várnak ránk."

Befejezésül visszatért a lányok sikerére: "Idén a női válogatott gondoskodott a katarzisról. Az előjelek nem voltak végig ígéretesek, ám amikorra kellett, összeállt minden és mindenki, odaadással, 100 százalékon pörögve, fantasztikus hokihangulatban, igazi csapatként, hatalmasat küzdve megnyerték a vb-t. Mert tudták azt, amit minden jó sportoló tud: a sikerhez először nem az ellenfelet kell legyőzni, hanem mindenekelőtt saját magunkat. A példa adott, lehet követni!"