A Magyar Jégkorong Szövetség vezető tisztségviselői mellett Bartalis Balázs, az A-csoportos férfi felnőttválogatottunk másodedzője előadott és panelbeszélgetésen is részt vett a Sportforum Hungary 2025 rendezvényén. Alább a le is tölthető prezentáció, illetve a kerekasztal-beszélgetés összefoglalója olvasható.
A Sportforum Hungary 2025 első napja sem telt eseménytelenül, hiszen számos előadás és panelbeszélgetés mellett három díjat is bezsebelt a magyar jégkorong:
- arany minősítést kapott Szongoth Domán, mint a „Jövő legértékesebb sportolója”
- arany minősítést kapott a Jégpályák Éjszakája a „Mozgás öröme”-kategóriában és
- bronz minősítést kapott a VELETEK BÁRHOVA TURNÉ a „Legjobb sportmarketing és sportszponzorációs” kampányok között
A Sportforum második napja aztán reggeltől kora estig tele volt jégkoronggal, hiszen Kolbenheyer Zsuzsanna elnök, Kovács Attila sportigazgató és Bartalis Balázs, a férfi felnőttválogatott másodedzője is részese volt előadásoknak, illetve érdekes panelbeszélgetéseknek.
Bartalis Balázsra éppenséggel két blokkban is kíváncsiak voltak a „Tehetséggondozás és Teljesítményfejlesztés” témakörében.
Finnország, Svédország, Svájc: elit hokipéldák a világnak
Bartalis Balázs „Eltérő utak a sikerhez” című, telt háznak előadott prezentációja innen letölthető: Eltero_utak_a_sikerhez.pptx
Szakemberünk előadásban, a finn, a svéd és a svájci rendszert hasonlította össze, méghozzá saját tapasztalatai alapján is, hiszen mindhárom hokikultúrában dolgozott és ért el sikereket.
FINNORSZÁG
- Részletesen kifejtette, miként indult meg a finn jégkorong a fejlődés útján 2009-et követően, miután a helyi szakemberek megvitatták, hogy az egyéni képességek fejlesztésére fókuszálnak. Regionális szinten skill-edzőket alkalmaztak, és a válogatotthoz is négy főállású skill-edzőt vettek fel, akik a kerettagok klubedzéseit is követték.
- A kreativitásra építő képességfejlesztésnek köszönhetően a finnek minden korosztályban szereztek vb-érmeket – köztük aranyakat is, ráadásul olimpiát is nyertek. Fontos adalék, hogy a finn gyerekeket 12-13 éves korukig több sportággal is megismertetik, csak utána indul a specializálódás.
- Érdekesség, hogy a finn igazolt jégkorongozók száma tíz év alatt 75 ezerről 59 ezerre csökkent, miközben 600-ról 900-ra nőtt a légiósok száma. Miután a problémát felismerték, szisztematikusan felépített rendszerben, konzisztensen dolgozva a minőség legyőzte a mennyiséget.
SVÉDORSZÁG
- Svédországra áttérve a korábban a Växjö Lakersnél dolgozó Bartalis Balázs megállapította, hogy a skandináv országban a stabilitás jellemző, évtizedek óta működik a rendszer.
- Minden szinten progresszív képzési struktúra van jelen, továbbá világos edzői fejődési útvonal, amelyben U18-ig ritka a főállású tréner. A svédeknél a jégkorongnak erős hagyományai vannak, a társadalmi támogatás is magas.
- Összességében a taktikai értelemben „rendszerben játszó csapatjátékos” a cél, valamint, hogy nemzetközi szinten versenyképes tehetségeket neveljenek – ehhez kompetitív közegre van szükség.
- Svédországban 31 hokigimnázium működik, vagyis integrált a sport és az oktatás, így a profi sportéletre készítik fel a játékosokat. Finnországhoz hasonlóan Svédországban is a multisport-megközelítést alkalmazzák, és fontos szerepet kapnak a kis klubok is.
- A svéd mentalitást szemléltetve felidézte, hogy sokszor hívták őt „Mr. Negative”-nak, ugyanis a magyaros beidegződésekkel szemben ők a hibákkal, problémákkal szemben minden helyzetben a megoldást keresik.
SVÁJC
- Svájcot összességében a kényelmes jelzővel illette. Kifejtette, hogy a szabályokban rögzített kevés légiós a versenyhelyzet hiányát okozta, közben irreális szerződéseket adtak a klubok. Már U13-tól főállású edzők dolgoznak Svájcban, a létszámhoz képest mégis kevés a képzett edző.
- Az utánpótlás-nevelés az ország német ajkú területére koncentrálódott, az itteni egyesületek nevelik ki a tehetségeket, az olasz és francia területekre ez kevésbé igaz. a kényelmes rendszer hosszú távon gátolhatja a nemzetközi szintű fejlődést, ennek pedig következményei lettek: bár a felnőttválogatott sikeres, az U18-asok kiestek az A-csoportból (a legjobb 10 közül), és a mostani szezonban a magyarokkal azonos divízióban szerepelnek majd a divízió 1/A-ban.
Mi újság itthon?
Bartalis Balázs végezetül a magyar jégkorongról is beszélt. Az elmúlt időszak itthoni sajátságos magyar faültetési szokással írta le, miszerint ültetünk egy fát, de 3-4 évente mindig kivágjuk, ha nem hoz máris termést.
Sportágunkban idehaza különböző irányokhoz nyúltak időről-időre, nem alakult ki hosszútávú fejlesztési terv, és türelmetlenség volt érezhető.
Meglátása szerint a Magyar Jégkorong Szövetség új vezetése változtatott ezen.
„Mindig azt keressük, hogy milyen program révén és milyen minta alapján juthatunk el a következő szintre. Ám sem a finn, sem a svéd, sem a svájci rendszer nem hoz biztos eredményt, a saját utunkat kell megtalálnunk itthon! Ehhez nem másolni kell, hanem mentálisan kell azt elérni, hogy az állandó versenyhelyzet és a kompetitív közeg kialakuljon” – mondta előadásában, kiemelve az edzők szerepének fontosságát.
Kell egy B-terv!
Bartalis Balázs később, ugyancsak a Tehetséggondozás és Teljesítményfejlesztés-témakörében szervezett panelbeszélgetésen is részt vett.
Ezt az NSMI képviseletében Nagy Márton moderálta, a további két beszélgetőpartner pedig a norvég Tord Ellingsen, a magyar férfi kézilabda-válogatott erőnléti edzője; illetve a főleg a labdarúgással foglalkozó, brit Johnny Gorman klinikai pszichológus volt.
Gorman a saját korábbi előadására visszautalva jelezte, hogy a statisztika szerint a sportoló gyerekek 99%-ból nem lesz profi, tehát fel kell készülni erre az eshetőségre is, ez lenne az ő megfogalmazása szerint a „B-terv”. Véleménykutatások találatai bizonyítják, hogy nagyobb pszichológiai biztonságot és a profi sporton kívüli életre felkészítést hiányolták azok a sportolók, akik nem jutottak el a profi szerződésig.
„Sőt, egyszer Jude Bellingham meg Szoboszlai Dominik is visszavonul majd, és a teljes, javadalmazó pályafutásuk után is lesznek olyan kérdések, amikre nekik is válaszokat kell találniuk” – tette hozzá Gorman, aláhúzva a „B-terv” fontosságát.
A multisport-szemléletnél nincs fontosabb
A túl korai specializáció is terítékre került, Ellingsen például kifejtette, hogy nem kéne félnie attól egyik sportágnak sem, hogy a nála kezdő gyermek más sportágban ügyesebb lesz, és ezért vált, ez a nagy kép szempontjából nem baj.
Bartalis Balázs hozzátette: Finnországban, Kanadában hatalmas segítség az utánpótlásnak, hogy a klíma megoldja a pályakérdést, hiszen iskola után a gyerekek kimennek a hátsó jegesre, és hokiznak. Ugyanakkor általánosságban kikopott a sportból, hogy a gyermekek csak úgy játsszanak, ezáltal önmaguk javítsák a képességeiket. Ráadásul kutatások szerint 15-20 percnél tovább nem tudnak fókuszálni egy feladatra, sőt, egy svéd klub saját felmérése szerint az U12-es gyerek legfeljebb 7 percig volt képes megfeszített figyelemre: „Ezek után miként várhatunk el hosszabb idejű koncentrációt? Meg kell találni az utat a fiatalokhoz, és nem biztos, hogy az lesz a nyerő, amit én gondolok, hogy kell neki.”
Okosan bánni a javakkal
A harmadik fő pont a sportfinanszírozás volt, amire Ellingsen azt mondta: Norvégia felháborítóan gazdag ország az ásványi kincsek miatt, de a sportra messze nem költ annyit, Magyarországon viszont a sportolók túl korán túl sokat kapnak, ami idejekorán elégedetté teszi őket, ami a teljesítmény és színvonal ellen hat.
Bartalis Balázs hozzátette, hogy a tao legnagyobb pozitívuma az infrastruktúra javulása, sportágunkon belül a sok jégpálya létesülése. A főállású utánpótlásedzők-témája már más kérdés, ez termelt ki magából negatívumokat is. A minőség vs. mennyiség állandó téma a játékosok és edzők terén is, a Magyar Jégkorong Szövetség szakmai vezetése ezért tűzte zászlajára az szakemberképzés javítását, valamint a sporttudományos munka erősítését is.
