Rónai Alexandra: Örülök, hogy az A csoport már nem vágyálom, hanem valóság

2019.04.27. 08:00 |
A budapesti Divízió I/A világbajnokságot megnyerő és ezzel az A csoportos szereplést kiharcoló női válogatott négy tagja, a kapus Németh Anikó, a hátvéd Németh Bernadett és Tóth Enikő, valamint a csatár Rónai Alexandra is a MAC-Marilyn csapatához igazol a KMH Budapesttől. A vb-n két gólt szerző játékossal beszélgettünk a váltás okairól és a célokról.

Rónai Alexandra 1993-ban született. 2001-ben a MAC Budapestben kezdte pályafutását, majd utánpótlás éveit is ebben a csapatban töltötte. 2011-ben költözött ki Angliába a családjával, és lett a Guildford Lightning játékosa. Három év után hazatért, és a KMH Budapestben szerepelt, amellyel a magyar bajnoki címek mellett az EWHL-t és az EWHL Supercupot is megnyerte.

A válogatottban már a 2011-es, Divízió III-as vb-n játszott és öt meccsen szerzett kilenc pontjával a torna legjobb magyarja lett, valamint abban az évben a legjobb női jégkorongozónak is megválasztották. Nyolc vb-n játszott, vagyis ott volt mindig az egyre feljebb lépkedő válogatottban. Az idei káposztásmegyeri tornán két gólt szerzett az olaszok elleni meccsen.

Miért éppen a MAC csapatát választottad?

Már a szezon közben is éreztem, hogy változásra van szükségem. Nagyon monotonná váltak a napjaim az elmúlt években, egész nap a pályán voltam: reggel oktattam, majd mentem a saját edzésemre, és haza. Nem éreztem úgy, hogy ki tudnám hozni a maximumot, ami miatt frusztrált voltam, és néha nem ment úgy a játék, ahogy szerettem volna. Sokat gondolkoztam, és a MAC megkeresett, hogy szeretnék, ha jövőre ott folytatnám, más szerepet kapnék a csapatban. A feltételek jók voltak szóval ebből a szempontból, itt volt a lehetőség a változásra, nekem ez volt a fő szempont.

Utánpótláskorúként játszottál már a MAC-ban. Milyen emlékeid vannak arról az időszakról?

Nagyjából mindent, amit a hokiról tudok, azt a MAC-ban tanultam meg, remek szakemberektől. Utánpótlás koromról nagyon sok jó emlékem van, szerettem ott játszani, szerettem a lévai edzőtáborokat minden augusztusban. Persze voltak rosszabb szezonok, a 92/93-as korosztály nem volt olyan erős, inkább a 93/94-as csapatokkal szerepeltünk jobban, viszont mindkét korosztályban remek volt a hangulat. A fiúk elfogadtak, velük nőttem fel, és néhányukkal még mindig jóban vagyok.

Az EWHL-ben és az EWHL Supercupban is önállóan indul a MAC. Mik lesznek a célok a következő idényben?

Ez nagyon jó hír a női jégkorongnak, hogy egyre több csapat tud kiállítani és nevezni csapatokat magasabb bajnokságokba. Célokról még annyira nem tudok nyilatkozni, még nincs meg a csapat, magam sem tudom, hogy kikből fog állni a végleges keret, de természetesen minél jobban szeretnénk majd szerepelni mindkét bajnokságban, akár a legjobb négybe is bekerülni. Majd szezon közben meglátjuk, mik lesznek a reális esélyek.

Fiatal csapat a MAC. Válogatott játékosként a fiatalok segítése, terelgetése is a feladatod lesz? 

Igen, a MAC-ban nagyon sok a fiatal lány akik még utánpótláskorúak, viszont korukhoz képest nagyon jó szinten tudnak hokizni. Seregély Míra és Kreisz Emma is bekerült a felnőttkeretben idén, és pontot is szereztek. Természetesen segítek nekik, de ez elmondható a fiatalokról is, tőlük is sokat lehet tanulni. A pályán vagy a csapatban sosem számított az, hogy idősebb vagy fiatalabb valaki, ugyanúgy segíti egymást mindenki.

Néhány nappal vagyunk a sikeres vb után. Leülepedtek már az élmények, fel lehet már fogni, hogy mit értetek el a feljutással?

Nekem azért is volt különleges ez a világbajnokság, mivel én még nem szerepeltem hazai rendezésű vb-n, és már az is leírhatatlan volt, hogy közel kétezer ember látogatott ki a meccseinkre, ez nagyon sok pozitív energiát adott mindenkinek. Azt, hogy meg is tudtuk nyerni és feljutottunk, talán most lassan két héttel a vb után kezdem felfogni. Azt hittem majd, hogy az utolsó meccs után jönni fognak az örömkönnyek, de nem. Amikor a buszon ültünk és elindultunk az utolsó meccsre, akkor könnyeztem egy picit, és egy héttel a vb után, amikor visszanéztem a videókat, akkor sírtam el magam. Talán ott tudatosult bennem igazán. Most ha olvasom a cikkeket, hogy Kanadában, Halifaxban és Truróban rendezik a jövő évi vb-t, és várják a világ legjobb csapatait és játékosait, hihetetlen érzéssel tölt el. Örülök, hogy az, hogy A csoporton szerepelhetünk, már nem vágyálom, hanem a valóság.

Hogyan kapcsolódsz ki a hosszú szezon után, mik a tervek a következő időszakra?

Megpróbálok a barátaimmal több időt tölteni, és pihenek. Lassan kezdődik a felkészülés, szóval nagyon nem szabad ellustulni. A nyarat Angliában, Portsmouth-ban fogom tölteni a családommal, és nyaralás is a tervben van.

Gyerehokizni

Válogatott termékek

Erste Liga TV