A Magyar Jégkorong Szövetség rendezvénycsapatának tagja, Tesner Zsófia a svájci női válogatott stábjában kapott lehetőséget a téli olimpián: a hazai világbajnokságok sikere juttatta el Milánóba, ahol a logisztikától a programszervezésig mindent elintézett a csapatnak, amely bronzérmet szerzett.
Nincs fantasztikusabb sportrendezvény az olimpiánál, amihez nagyon közel járt a női válogatottunk is, ugye.
Habár egyelőre a csapatunkra nem mosolygott rá a szerencse, így sem volt képviselő nélkül a magyar jégkorong és a női szakasz Milánóban.
Ahogy az szokásos, a Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) elnöke, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) és a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, Kolbenheyer Zsuzsanna elnökölt a női jégkorongtorna felett.
…és akadt más tevékeny részese is az ötkarikás női hokinak a mindennapokban is, akit ráadásul posztra igazoltak: ő Tesner Zsófia, az MJSZ rendezvénycsapatának a tagja.
Messzire jutnak a sikeres hazai vb-k hírei
2025-ben két világbajnokságot rendezett Magyar Jégkorong Szövetség, januárban a Tüskecsarnokban a női U18-as divízió 1/A-t (amin a lányok feljutottak az elitbe, ahol múlt hónapban bent is maradtak), majd áprilisban Székesfehérváron a férfi U18 d1A-t (ahol pedig a fiúk ugyancsak bentmaradtak).
Mindkét esemény elnöke az IIHF elnökségi tagja, egyben az Olasz Jégsport Szövetség elnöke, Andrea Gios volt, akinek természetesen a hazája által rendezett olimpián is akadt feladata.
Mivel pedig Gios rendkívül elégedetten távozott a Magyarországon rendezett vb-kről, a Kolbenheyer Zsuzsannával folytatott egyeztetése nyomán Milánóba is delegáltunk szakembert.
„Én voltam az összekötő a csapat és a szervezők között: akármi kérésük vagy kérdésük volt, hozzám fordultak, és segítettem mindenben a buszrendeléstől az étkezésen át a programszervezésig és útbaigazításig – kezdte Tesner Zsófi, aki a svájci női válogatott stábját erősítette. – Mivel két helyszínen is játszottunk, ezért oda-vissza költöztünk, úgyhogy a logisztikában is segédkeztem.”
Utánozhatatlan olimpiai hangulat
Természetesen rendezvényszervezői szempontból is érdekes volt az út:
De többnyire olyan dolgokat tapasztaltam, amiben előrébb tartunk, ilyen például a csapatigények kielégítése. Most számtalanszor kaptam azt a választ, hogy ilyen nincs és nem lehetséges – az olasz mentalitás nagyban különbözik attól, amit itthon megszoktam.”
Viszont az olimpia hangulata utánozhatatlan: számos sportág világbajnokságát belezsúfolni két és fél hétbe és egyazon városba, vagy legalábbis régióba – ez semmihez sem hasonlítható élmény.
Ezt tapasztalta meg kolléganőnk is:
Más sportágat megnézni sajnos nem volt idő, de a faluban találkoztam mindenféle sportág képviselőivel.”
Bronzérem és csapatfotó: ilyen a svájci vendégszeretet
Svájc több tételben is jelesre vizsgázott – először emberi minőségből.
„Sok csapattal dolgoztam már, de kiemelkedő volt a vendégszeretetük és kedvességük, egyből befogadtak és csapattagként kezeltek. Másnapra mindenki tudta a nevem, és lelkesen érdeklődött, hogy honnan jöttem, hogy kerültem ide, mivel foglalkozom?
Aztán ott a szakma is.
A csoportkörben Svájc az ötcsapatos A-csoport ötödik helyén végzett. Viszont az olimpián a hölgyeknél nem egymás mellé, hanem egymás fölé rendezettek a csoportok, így az erősebb A-csoport ötöséhez csatlakozott a negyeddöntőre a gyengébb B-csoport első három helyezettje.
Az egyenes kieséses szakaszban Svájc rendkívül szoros meccseket játszott: előbb Finnország ellen 1–0-ra győzött, majd az elődöntőben Kanadától 2–1-re kapott ki, végül Svédországgal szemben szintén szűken, a hosszabbításban 2–1-re nyerve szerezte meg a bronzérmet.
„A bronzérem megnyerése csak a hab volt a tortán – sosem gondoltam volna, hogy ilyen sikernek lehetek a részese. Még az ünneplésbe is bevontak, a jégen a csapatfotón kötelező volt részt vennem. Az öltözőbe is behívtak és külön köszönetet mondtak a sok segítségért. Talán ez volt a legmeghatóbb, hogy egy ilyen hatalmas siker után is gondoltak rám.
Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom azt a sok mindent, ami történt velem ebben a néhány hétben, de az biztos, hogy egy életre szóló élmény volt!”
