Két meccset játszott az U17-es férfi válogatott a novemberi válogatott időszakban a lengyelekkel, az összetartásról Galsi Péter szövetségi edző osztotta meg tapasztalatait.
Talán az U17-es férficsapatnak volt a legkevesebb válogatott mérkőzése a november eleji összetartáson. A Miskolcon állomásozó csapat kétszer találkozott a lengyelekkel: előbb 5–3-ra, majd 6–3-ra kapott ki. Galsi Péter szövetségi edző azonban nem elégedetlen, hiszen több dologban is fejlődtek a hét folyamán. Elmondta, hogy a fő cél az, hogy az U17-es és az U18-as korosztály között könnyebb legyen az átjárás.
Közös cél
„Szorosan összefügg az U17-es és az U18-as program. Igyekszünk az U18-as programnak megfelelni, és az ott leadott anyagokat, valamint az ott elvárt dolgokat mi is ugyanúgy átadni az U17-es programban, hogy minél könnyebb legyen az átmenet a két korosztály – vagy két program – között, akár a szezon közben, akár korosztályváltásnál. Fontos, hogy akik jövőre U18-asok lesznek, már minél több dologgal megismerkedjenek abból, ami az U18-as programot fedi – kezdte Galsi Péter. – Foglalkoztunk azokkal a taktikai elemekkel, amelyeket az U18-as csapat már augusztusban elsajátított. Sajnos augusztusban nem volt olyan hosszú a programunk, hogy ezekre ki tudjunk térni, de ezt most novemberben bepótoltuk.
A taktikai elemek jól működtek, és azokat az új dolgokat, amelyeket válogatott szinten minden korosztálynál elvárunk, könnyen elsajátították a srácok. Látszott, hogy cseréről cserére, illetve mérkőzésről mérkőzésre javultak.”
Rossz kezdések
A fejlődés mellett természetesen akadtak olyan területek is, ahol még határozottan előre kell lépni.
„Amivel egy kicsit elégedetlenek voltunk, az a mérkőzések kezdése. A válogatottnál sosem egy teljes szezonról beszélünk, mindig egy tornáról vagy világbajnokságról, ahol öt mérkőzésre van lehetőség, és nincs idő arra, hogy rosszul kezdjünk. Nagyon kevés, 3–5 mérkőzésből állhat egy válogatott program, és nem fér bele az, hogy harmadokat vagy akár fél mérkőzést adunk az ellenfélnek, amíg mi elkezdjük azt játszani, amire képesek vagyunk.
Ebben volt a legnagyobb elmaradásunk: gyakorlatilag végig hátrányban hokiztunk. Mindig az eredmény után mentünk, és ahogy sikerült felkapaszkodni, úgy érkezett meg a megfelelő harcikedv. Azt éreztem mindegyik mérkőzésen, hogy ha lett volna még 10–15 perc, akár fordíthattunk volna.”
Címeres mez
Összességében jó tapasztalatokkal zárta a válogatott hetet az U17, több fontos dologban is előreléptek, ami mellett az akarat és az elhivatottság is megmutatkozott.
„Bízom benne, hogy a legtöbbet taktikai elemekben fejlődtek a srácok, erre helyeztük a legnagyobb hangsúlyt. Emellett az elhivatottságban, az akaratban, a játékszellemben és abban a magas szintű energiában is előrébb léptünk, amelyet válogatott szinten elvárunk a játékosoktól a címeres mezben. Hamar megértették, mit képviselünk, és mit szeretnénk képviselni, illetve azt, hogy egy válogatott programban a címeres mezben az első perctől – akár a jégen kívül, akár edzésen, akár a padon – a lehető legtöbbet kell adni. Ebben jó karaktereket láttunk, és jó élmény volt velük dolgozni. Büszke vagyok rájuk, a leadott teljesítményre és az elért eredményre, annak ellenére, hogy nem sikerült győznünk. Mindenképpen jobbak és többek lettünk a program végére, mint amilyenek az elején voltunk, és ez rendkívül fontos.”
