A Magyar Edzők Társasága és az utanpotlassport.hu közös kuratóriuma az U20-as válogatottal Milánóban feljutást elérő Tokaji Viktornak ítélte A hónap utánpótlásedzője decemberi díját.
Decemberben végzett munkájával Tokaji Viktor, az U20-as férfi jégkorong-válogatott szövetségi edzője, Güttler Károly úszóedző és Konkoli Gyula ökölvívóedző volt jelölt A hónap utánpótlásedzője díjra, amelyet a Magyar Edzők Társasága és az utanpotlassport.hu alapított. A három jelölt közül végül a juniorválogatottat a divízió 1/A osztályba juttattó Tokaji Viktor kapta az elismerést.
A hónap utánpótlásedzője
A díjátadó családias légkörben zajlott a Magyar Sport Házában. A Magyar Jégkorong Szövetség képviseletében jelen volt Kovács Attila sportigazgató, Majoross Gergely szövetségi kapitány, valamint természetesen a díjazott Tokaji Viktor, akivel együtt érkezett az U20-as, milánói vb-n feljutást kiharcoló csapat egyik tagja, Mayer Marcell is. A Magyar Edzők Társasága és az utanpotlassport.hu képviseletében Molnár Zoltán és Bruckner Gábor vett részt az eseményen.
A rendezvény a díj létrejöttének ismertetésével kezdődött, amely immár az ötödik szezonját tapossa, és a keddi volt a 48. alkalom, amikor átadták az elismerést. Bruckner Gábor megjegyezte, hogy szerencsére nem Tokaji Viktor az első jégkorongos díjazott, hiszen korábban Árkovics Bálint és Bedő Botond is részesült már ebben az elismerésben.
A díjazott
A rövid bemutatkozást követően nemcsak Bruckner Gábor ejtett szót Tokaji Viktor játékos- és edzői pályafutásáról, valamint elért eredményeiről, hanem a jelenlévők is.
„Az, hogy az utánpótlássportban díjat kapnak az edzők, nagyon előremutató gondolat – kezdte a méltatások sorát Kovács Attila sportigazgató. – Házon belül is sokat beszélünk arról, hogy azokat az edzőket, akik nem feltétlenül kapják meg a kellő elismerést, ki kell emelni, ahol csak tudjuk, és meg kell köszönni nekik azt a munkát, amit végeznek. Úgyhogy ezúton is köszönjük Viktornak azt a munkát és azt a hozzáállást, amit mutatott.”
Felszólalása során elmondta, hogy az U20-as világbajnokságra a cél egyértelmű volt, csupán egy megfelelő kapitányt kellett találni hozzá, némi győzködés után pedig Tokaji Viktor el is vállalta a feladatot.
„Az a hozzáállás, az a sportolók iránti szeretet, amellyel Viktor a mindennapokhoz viszonyul, és ahogyan mentorálja őket, olyan előremutató szemlélet, amelyet szeretnénk, ha minél több edző át tudna venni – folytatta Kovács Attila. – Kevés az olyan szakember, aki napkeltétől napnyugtáig ennyit foglalkozik a sportágunkkal és a jégkorongos közeg fejlődésével. A feljutás talán ennek csúcspontja volt, de bízunk benne, hogy lesz még feljebb.”
Edző, csapattárs, barát
Kovács Attilát Majoross Gergely követte, aki korábban csapattársa, majd edzőtársa is volt Tokaji Viktornak, az elmúlt szezonokban pedig a felnőtt férfiválogatott szakmai stábjában dolgoznak együtt.
„Mi néhány évtizeden keresztül püföltük egymást, vagy együtt másokat – emlékezett vissza Majoross. – Később nagyon szoros barátság alakult ki köztünk, a családjaink is sok időt töltenek együtt. Amikor a MAC-ot elkezdtük, Toki utolsó felnőttjátékos-állomása volt ez, kapitányként vett részt a programban, de már akkor is egy kicsit edzőként.”
A szövetségi kapitány után Mayer Marcell is megszólalt. Elmondta, hogy bár nem dolgoztak még sokat együtt, már az első edzésen érezhető volt, hogy nem lesz lazsálás, és gyorsan nyilvánvalóvá vált számára, hogy Tokaji Viktor mindent megtesz azért, hogy a játékosaiból a maximumot hozza ki. Kiemelte a felkészülés során befektetett energiát és azt, hogy a csapat nemcsak együtt volt, hanem valóban össze is kovácsolódott.
A sprint
A három megszólaló után, de még a díj átvétele előtt Tokaji Viktor visszatekintett az augusztustól decemberig tartó időszakra, valamint megosztotta tapasztalatait.
„Nem vagyok ehhez hozzászokva – reagált az elismerésre. – Rengeteget beszélünk a stábon belül arról, hogyan lehetne jobbá tenni a magyar jégkorongot, és ezen folyamatosan dolgozunk. Amikor elvállaltam ezt a feladatot, sokat gondolkodtam rajta, és sokaknak kellett győzködniük, hogy végül belevágjak.”
Hangsúlyozta, hogy a felkészülés igazi sprint volt: rövid idő alatt kellett csapattá formálni a játékosokat, akik alapvetően klubjaiknál készültek. Két fontos edzői alapelvet emelt ki: egyrészt a jégkorong nevelő erejét, másrészt saját edzői karakterét.
„Biztos, hogy részletekbe menő, számonkérő és elkötelezett edző vagyok. Ez a három dolog határoz meg engem. Az elején talán nem vagyok a legkönnyebben kezelhető figura, de ha kialakul a közös hang és a bizalom, onnantól mindent el lehet érni.”
Fotó: Vasas Attila
