Magabiztos játékkal megszerezte harmadik győzelmét a BJA HC az OB I-es elődöntőben, így ismét a BJA HC és a DEAC között dől el a magyar bajnoki cím sorsa.
UTE – BJA HC 1–5 (0–1, 0–0, 1–4)
Gólok: 12:22 Schlekmann (0-1), 44:32 Varga A. (Turbucz, Molnár, 0-2), 50:09 Pilon (Razumnyak, Molnár, 0-3), 52:59 Nagy G. (Novotny, Schlekmann, 0-4), 55:32 Kiss P. (Pokornyi, Luciani, 1-4), 57:25 Turbucz (1-5)
Egészen izgalmasan alakult az OB 1-es elődöntő UTE és BJA HC közti párharca, ugyanis az Újpest már csak egy győzelemre volt a döntőtől, amikor a BJA megrázta magát, és kiharcolta az ötödik, mindent eldöntő mérkőzést.
A keddi találkozót érezhetően óvatosan kezdték a csapatok, de ahogy haladt előre a meccs, úgy jöttek a keményebbnél keményebb ütközések. A harmad derekán Schlekmann Márk szerzett korongot a saját harmadában, amivel el tudott lépni, majd egy az egyben Rajna ellen vezetve, lapos lövéssel megszerezte a vezetést.
A folytatásban több nagy lehetősége is volt a hazai pályán szereplő Újpestnek, de sem az emberelőnyökből, sem a második harmadban kapott kettős fórból nem tudtak szépíteni, a feszültség pedig egyre kézzel foghatóbbá vált.
A záró harmad sem az UTE elképzelései szerint alakult: Varga Arnold lövése a kék vonalról Rajna hálójában kötött ki. Továbbra sem találta a BJA ellenszerét az UTE, a címvédő viszont ráérzett: Drake Pilon küzdötte be magát a kapuig, ahol elkorcsolyázva Rajna előtt a kapuba tessékelte a korongot. Bár a hazaiak sikeresen kivédekeztek egy emberhátrányt, a vendégektől Nagy Gergő egyedül lépett ki a pakkal, ami szerencsésen bepattant Rajna mögött. A becsület gól azonban nem maradt el, Kiss Patrik csapott le egy kipattanó korongra és emelte Farkas hálójába. A pontot az i-re Turbucz Martin tette fel, aki az üres kapuba talált be.
A végén még akadt egy hazai kiállítás, de az eredmény már nem változott: a BJA HC fordított a párharcban, és bejutott az OB 1 döntőjébe.
Ezzel véglegessé vált, hogy megismétlődik az előző szezon fináléja. A kérdés már csak az, hogy sikerül-e a címvédés Kangyal Balázs együttesének, vagy ezúttal Vaszjunyin Artyom csapata örülhet.
A döntőben a pályaelőnyt a DEAC élvezi, a mérkőzések pedig az M4 Sport felületein lesznek láthatóak.
A döntő meccsnapjai:
Nyilatkozatok
Jason Morgan, vezetőedző, UTE:
„Sok nehézséggel küzdünk egy ideje, főleg a hiányzók miatt. Az egész szezonunk arról szólt, hogy mindegy, miként nyerünk vagy veszítünk, a lényeg, hogy hogyan. A pályán kívüli dolgok elvonták a figyelmet a játékról, néhányaknak ez túl sok volt, de nem szeretném, ha ez lenne a kifogás. Ha valaki kiesik, akkor a következőnek a helyébe kell lépnie, ezt sulykoltuk egész évben, és az első két meccsen ez meg is volt akár Bogesic, akár Rapos révén. Páran megtalálták a módját, hogy hozzátegyenek, páran nem, az egygólos meccsek talán ezen múltak. Ez van, azt nem tudjuk irányítani, hogy ki van játékra képes állapotban, és ki nincs. A második harmadban megvoltak a lehetőségeink és a lövéseink, de nem csináltunk elég forgalmat Farkas Roland előtt, aki meccsről meccsre jobban védett. Tapasztalt és rutinos csapat a BJA, nem véletlenül címvédő és szerintem ez is számított a kulcshelyzetekben. Mi pedig megyünk tovább a fejlődési ívünkön, és tanulunk ebből. Gratulálunk nekik, megérdemelték a mai sikert, de nagyon sajnálatos, hogy egymás után hármat buktunk, a döntő meccset ráadásul hazai pályán. Jó lett volna bejutni a fináléba, mert elég rég járt ott a klub. Most van két hetünk kitisztítani a fejeket, aztán jön megint a BJA az Erstében.”
Kangyal Balázs, vezetőedző, BJA HC:
„Szerintem a pont, ami a legfontosabb egy ilyen szituációban, az az, hogy túlnőjünk a jégkorongon, és más dolgokban akarjunk igazán jók lenni. Értem ez alatt a sportemberi mivoltunkat, a hitünket, az egonknak a kezelését, a többiekhez való viszonyukat, az alázatot, és egy csomó klisét tudnék még mondani, de az élsportban tényleg így van. Hiszek a karmában, a karmának is szerepe volt abban, hogy mi nyertük ezt a párharcot. Az egészet tekintve pedig egy mestermunka volt, nem részemről, hanem a csapatom részéről. Azt ne vegyük el az Újpesttől, hogy ők mit tettek le az évben idáig az asztalra, és egy erős csapat, jól felépítve, sok saját nevelésű fiatal magyar játékossal. Aki ismer engem, az tudja, hogy én mennyire elismerem, ha egy csapat fiatal magyar játékosoknak ad sok jégidőt, függetlenül a légiósok minőségétől. De valami megtört bennük, lehet, hogy azért, mert egy pár embert elveszítettek, és mi éltünk a lehetőséggel, így döntőt tudunk játszani megint, ahogy tavaly, meg azelőtt. Szóval biztos van bennünk is valami, amit jól csinálunk, mert az élet és a jégkorong igazságos, és csak az tud odakerülni a végén, aki ténylegesen megérdemli, és mi megérdemeltük, hogy megint játszunk egy magyar bajnoki döntőt.”
