dr. Kolbenheyer Zsuzsanna az elmúlt években szakmai alelnökként felügyelte a női, majd az idei szezonban a férfi szakág munkáját. A jövőben általános alelnökként dolgozik a Magyar Jégkorong Szövetségben, új pozíciójáról, a hátunk mögött hagyott szezonról és a női jégkorong jövőjéről beszélgettünk vele.
Az elmúlt egy évben a női szakág mellett már a férfi szakágat is te felügyelted szakmai alelnökként, hogyan értékeled ezt az időszakot?
Igyekeztünk a kollégákkal a megkezdett utat járni, miután az elmúlt 10-15 évben a magyar jégkorong nagyon sokat fejlődött. Nyilván mindig van hova tovább, de alapvetően fantasztikus évet zártunk. Ilyenkor a legnagyobb nehézség természetesen az, hogy ha a válogatottak elérnek egy bizonyos szintet, onnan már nehezebb feljebb lépni. Az U18-as válogatottunk a divízió I/A-ban szerepelt, ami borzasztóan nehéz csoport, az U20-as válogatott előtt adott volt a feladat, hogy feljusson a divízió I/A-ba, ezt teljesítette. Az U18-as lányokkal szemben az elvárás ugyanebben a csoportban való bennmaradás volt, ezt még túl is szárnyalták a negyedik hellyel. A női válogatott gyönyörűen helyt állt a divízió I/A-ban, ahol korábban még sosem szerepelt. A férfiválogatott kevésbé sikeres világbajnokságot tudhat maga mögött, de a nemzetközi tornákon ennek ellenére is remekül szerepelt a csapat. Nagyon nagy kudarc tehát nem történt idén, a kitűzött célok többsége megvalósult.
Általános alelnökként folytatod a munkádat a Magyar Jégkorong Szövetségben. Milyen változásokat jelent az új pozíció?
Nagyon-nagy változás olyan szempontból nem lesz, hogy a női szakág továbbra is hozzám fog tartozni. Továbbra is az elnökség tagja leszek, illetve a Szakmai Bizottságban a női válogatottat, a női jégkorongot szeretném képviselni. Igazából visszakerültem abba a pozícióba, amelyet korábban is irányítottam, és amely igazán az én területem.
Az IIHF elnökségi tagjaként indítványt nyújtottál be, hogy nyolcról tíz főre növeljék a női A csoportos világbajnokság létszámát, amit el is fogadott a nemzetközi szövetség. Komoly sportdiplomáciai siker ez, hogyan lehetett végig vinni az elképzelést a döntésig?
Nagyon büszke vagyok erre az eredményre, mert sok ember több éves munkája van mögötte. A világbajnokság létszámának növelése sosem egyszerű feladat, hiszen ezzel együtt megnövekednek a költségek is, több csapatot kell elhelyezni, több jégfeleületre van szükség, minden nagyobb infrastruktúrát igényel, így nehezebb rendező országot találni. Az egész onnan indult, hogy Vancouveri olimpia után a női hoki veszélybe került. Annyira komoly volt az USA és Kanada dominanciája, hogy a NOB megkérdőjelezte a női szakág olimpiai létjogosultságát. Ezután kezdtünk el dolgozni azon, hogy fejlesszük a szakágat és kiegyenlítettebbé váljon a mezőny. Nagyon sok országban, komoly pénzt és munkát áldoztak a fejlesztésre, ennek már kézzel fogható eredményei voltak Szocsiban, ahol nagyon színvonalas és izgalmas mérkőzéseket vívtak a csapatok. Semmiképpen nem akartunk letérni a fejlesztés eddig útjáról, így a Szocsi olimpia után kezdtük el a női bizottsággal tárgyalni a bővítés lehetőségét. Úgy éreztük, hogy a divízió I/A csoportban olyan kiegyensúlyozott a mezőny, hogy nem lehet megmondani, melyik csapat nyeri a meccseket, melyik lesz a feljutó. Ennek az eredménynek egyfajta elismerése és következménye is ez a bővítés.
Biztosan érdekli az olvasókat, hogy miképpen zajlott le ez a döntési folyamat.
Márciusban terjesztettük az elnökség elé a javaslatot a bizottsággal, a szavazás előtt egyáltalán nem volt biztos, hogy elfogadják azt. Minden elnökségi taggal leültem beszélni és igyekeztem meggyőzni őket, hogy ez hosszú távon a sportág fejlődését segíti, dacára a nagyobb rendezési költségeknek. Végül az elnökség egyhangúan szavazta meg a javaslatot, akárcsak májusban a kongresszus is. Óriási siker volt ez a bizottságunknak és nekem is.
A magyar női válogatott remekül szerepelt a divízió I/A csoportos világbajnokságon, nem sokkal maradt le a dobogóról. Az A csoportos bővítés után, a Divízió 1/A-ban elért első, vagy első két hely feljutást érhet, milyen esélyeink vannak arra, hogy ez sikerüljön?
Idén a lányoktól annyit vártam el, hogy ne az utolsó helyen végezzenek, ha egy mérkőzést meg tudnak nyerni, az nagyon szép eredmény lenne. Ehhez képest két sima győzelmet aratott a csapat, sőt, inkább az volt a meglepő, hogy mindjárt a nyitómeccsen, a legerősebbnek tartott Japántól csak 1-0-s vereséget szenvedett, és voltak olyan időszakok a meccsen, amikor mi domináltunk. Ez a többi válogatottnak nem sikerült ellenük. Nagyon büszke vagyok a lányokra, és egyáltalán nem tartom irreálisnak, hogy néhány éven belül az A csoportban szerepeljünk. Az egyelőre még nem tisztázott, hogy kettő vagy csupán egy feljutó, illetve kieső lesz a bővítés lezárultát követően. Ami biztos, hogy számunkra mindenképpen könnyebbb lesz feljutni, mint eddig. Bizakodó vagyok, látom a lányokban a lehetőséget. Sőt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak van egy olyan törekvése, hogy ugyanannyi férfi és női sportoló vegyen részt az olimpián. A férfi jégkorong mezőnyét 12, míg a nőit csak 8 csapat alkotja, emiatt felmerült, hogy itt is 10 csapatra bővül a női mezőny. Azt talán nem kell hangsúlyozni mekkora eredmény lenne, ha téli olimpián szerepelhetne a magyar jégkorong.
