Bartalis Balázs: Svédországban is tudtam újdonságot mutatni

2018.05.29. 08:00 |
A 24 éves Bartalis Balázs a neves finn edzőképző egyetemen már a diplomamunkáját írja, mellette pedg az egyik legjobb svéd klub utánpótláscsapatának edzője. Interjúnkban beszél a céljairól és a beilleszkedésről, valamint elárulja, hogy miben tart előrébb a legutóbbi két világbajnokság győztese.

Édesapád Bartalis József sokszoros válogatott jégkorongozó, testvéred István is ezt a sportágat választotta. Nem is lehetett kérdés, hogy neked is a hoki lesz az életed?

Jó értelembe véve nem volt más választásunk, apa révén Istivel mindketten a jégpályán nőttünk fel. Ott dolgozott, így mi is ott voltunk reggeltől estig.

Hány évesen kezdtél el megismerkedni a sportággal?

Érdekes, hogy kisgyerekként apával nem szerettem edzeni, mert nagyon kemény volt, így engem anyukám tanított meg korcsolyázni 3-4 éves koromban. Utána persze apa foglalkozott velem évekig.

Hogy alakult a karriered a későbbiekben?

18 évesen felkerültem a Vasasba, utána volt egy kis kitérőm Svédországban, a Troja-Ljungby csapatánál, ahol Isti is játszott. A junior évem után jött egy év szünet, itthon jártam mérnöki egyetemre, de ez csak arra volt jó, hogy rájöttem, hiányzik a jégkorong. Ebben nőttem fel, éreztem, hogy ezt szeretem csinálni, ezzel akarok a jövőben is foglalkozni, ezért aztán jelentkeztem a finnországi edzőképző egyetemre, ahol most írom a diplomamunkát.

Milyen ez az intézmény?

Ez egy speciális iskola, ami a nemzetközi szövetség, az IIHF edzőképző iskolája is egyben. Hokispecifikus egyetem, a jelentkezők többsége jégkorongedzői diplomát akar szerezni. Érdekesség, hogy a nemrégiben Budapesten megfordult Kari Savolainen, a szlovén válogatott finn edzője volt az egyik mentorom, nagy dolog, hogy ilyen szakemberek segítségével tudunk tanulni. Az iskola egy olimpiai sportközpontban található, csak a sporttal kell foglalkozni egész héten. Húszan voltunk egy évfolyamon. Hétfőn és szerdán edzettünk a jégen egy csapatként. Le kellett adni egy tervezetet, aztán minden héten másik ember vezette le a száraz és a jeges edzést a többieknek, miközben a szakemberek felügyelték a munkát, aztán együtt értékeltünk az edzés után.

Miről szól a diplomamunka?

Olyan tervezetek és irányelvek részletes leírásáról, ami egy klub fejlődését segítheti.

Közben már dolgozol is, a svéd Växjö Lakersnél. Hogy jött ez a lehetőség?

Nagy megtiszteltetés,hogy a svéd bajnokcsapatnál dolgozhatok. A general manager és az egyik mentorom korábban dolgozott együtt Svédországban, illetve Isti nevét ismerték a Trojából, így sikerült kapcsolatba kerülnünk. Nagyon szerettem volna ide kerülni, mert a svéd liga talán a legjobb Európában, itt pedig minden adott a fejlődésemhez, és olyan edzőkkel dolgozhatok együtt, akiket eddig csak a tévében láttam.

Magyarként nehezebb volt elfogadtatnod magad Svédországban?

Az elején természetesen mindenkinek vannak előitéletei, de szerencsés voltam, mert nem csak svédek vannak a játékosaim között, így nem ment nehezen a beilleszkedés. Talán furán nézhettek, hogy mit akar tanítani képességfejlesztő edzésen egy magyar srác, de Finnországban tanultam olyan dolgokat, amelyek nekik is újak voltak. Ezek a srácok tanulni akarnak, így hamar elfogadtak, jó összhang és kapcsolat alakult ki.

Ez volt az első teljes szezonod. Milyenek a tapasztalatok?

Egy ilyen klubhoz kerülni, és megtapasztalni, hogy milyen egy igazi hokikultúra szerves részének lenni, az eléggé sokkolt, a jó értelemben. Azok a gyerekek, akik Svédországban bekerülnek egy akadémiára, mindent feláldoznának, hogy profik legyenek. A hozzáállás, a mentalitás a legnagyobb különbség az itthonihoz képest. A képességek mindenhol adottak, nincsenek csodamódszerek. A gyerekek úgy nőnek fel kiskoruk óta, hogy a legjobbak akarnak lenni, a legjobbakkal versenyeznek naponta, ez vezeti őket előre. Edzőként emiatt a motiváció egy kicsit könnyebb. Már majdnem profikról beszélünk, egy irányvonalat kell mutatni, és csak akkor kell jelezni, ha le akarnak térni az útról.

Mi a konkrét feladatod?

Én vagyok az U20-as csapat másodedzője, és az egyéni képzésért felelek az akadémián. Egy darabig én koordináltam az U20-as együttest, mert eligazolt a vezetőedzőnk a felnőtt első osztályba, azt a Röglét irányítja november óta, ahol többek között a fiatal győri tehetség, Horváth Bálint is pallérozódik. Azóta én tartom az edzéseket szárazon és jégen is, és remélem, hogy a következő szezonban is így lesz.

Miben jár még elöl a svéd hoki?

Svédországban jóval több a jégpálya, többen játszanak, nagyobb a merítési lehetőség. Már az U18-as csapatba is komoly próbajáték után lehet bekerülni, melybe az iskolai eredmények is beleszámítanak. Az én véleményem szerint az állandó versenyhelyzet a rendszer fejlődésének az egész alapja. De amennyire hallom, jó irányba tart az itthoni utánpótlás is. Még több gyerekre és jégpályára van szükség. Az anyagi háttér adott, a TAO nagyon nagy segítség.

Tudod egyengetni a magyar fiatalok útját?

Szeretném a magyar hoki hírét vinni, és már volt rá példa, hogy magyar játékosok jöttek próbajátékra, augusztustól is van leszervezve egy ilyen lehetőség. Amennyire tudom, segítem őket.

Mik a terveid?

Mielőtt hazajöttem, találkoztam a felnőtt csapat GM-jével, aki azt mondta, tetszik neki a munkám, és hosszú távon számol velem. Ez amellett, hogy nagyon jól esett, egy kicsit megnyugtatott a jövővel kapcsolatban. Jó lenne, ha a jövő szezon után az U20-as csapatot irányíthatnám vezetőedzőként, ez hatalmas előrelépés lenne. Szeretnék Växjöben maradni, úgy érzem, itt szeretnek, elfogadnak és támogatnak mindenben.

Gyerehokizni