A válogatott fiatal hátvédje őszintén beszélt, az elmúlt szezonról és az új szezon kihívásairól a Nagy Sportágválasztón.
Te magad is nagyon fiatal vagy, mégis ma egészen apró gyerekeket tanítottál kapura lőni, milyen érzés ez?
Fantasztikus érzés, remek lehetőség ez a nap, hogy megmutassuk miért ez a sportág a szenvedélyünk, miért töltünk ezzel ennyi időt és, hogy elmondjuk mit is jelent számunkra. Hála Istennek nagyon sok kisfiú és kislány jött el és mi is sokaknak tudtuk megmutatni a sportág fortélyait.
Nagyon hosszú volt ez a szezon hiszen ismét ott voltál a felnőtt vb-n, hogyan értékelnéd a mögöttünk hagyott szezonodat, mind egyénileg, mind csapat szinten?
Az elejétől a végéig nagyon kemény szezon volt, nem ment úgy a játék nekem sem és az egész csapatomnak sem, ahogyan azt előzetesen elképzeltük. Mikor hazajöttem szerencsére ismét bekerültem a felnőtt vb keretbe, de Kijevben sem tudtuk azt nyújtani, amit a csapat elvárt magától vagy itthon bárki elvárt volna tőlünk. Ugyanakkor pozitívan kell hozzáállni, noha elég fiatal vagyok, de így is lassan 15 éve jégen vagyok és tudom, hogy nem lehet mindig minden szezon tökéletes. Sajnos vannak ilyen szezonok, ezekből tanulni kell és menni tovább.
Eltelt egy hónap Kijev óta, nyilván ülepedtek azóta az élmények, mi volt a tanulság ezen a vb -n ?
Mindenképpen a felkészültséget mondanám, egy évvel korábban az A csoportra sokkal jobban toppon voltunk, idén már a kiutazáskor éreztem, hogy fejben nem vagyunk kellően összeszedettek. Eljutott oda a magyar hoki, hogy vannak olyan játékosaink, akik nem csak feljuttatni tudják a válogatottat, hanem benn is tudják tartani az A csoportban. Egyre többen top bajnokságban játszanak, akár a svéd, finn vagy német első osztályra gondolok. Az egyéni kvailtásokkal nincsen gond és csapatként is tudunk mi nagyon jók lenni, de ezt össze kell kovácsolni, és idő kell mire ez ki tud forrni. Talán ez az utolsó lépés az, ami hiányzott idén.
Lassan kezdődik a felkészülés a következő szezonra. Hogy teltek az elmúlt hetek, mi a terv a következő szezonra?
Volt egy kis pihenés, most már szárazon készülök, edzés jég és játék nélkül, ami talán a hoki legunalmasabb része. Azt, hogy hol fogok jövőre játszani, egyelőre még nem tudom megmondani.
Mi a fő cél a csapat választásnál?
Szeretnék külföldön játszani amíg még fiatal vagyok és tudom vállalni az ezzel járó esetleges nehézségeket is. Három évet játszottam az Egyesült Államokban, szeretnék szétnézni európai bajnokságokban, megismerni és tapasztalatot gyűjteni a felnőtt karrierem kezdetén. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy milyen komoly szintet képvisel most már a MOL liga. Az elmúlt néhány évben elképesztően nagyot emelkedett a színvonal, az esetleges hazaigazolás sem lenne visszalépés. Viszont még egyszerűen azt érzem, hogy arra a kihívásra vágyok, amit külföldön tapasztal meg az ember.
A jégkorong vb viszont nem külföldön lesz, hanem mi rendezzük, mit éreztél mikor meghallottad a hírt?
Dobbant egy nagyot a szívem. Legyen 12 éves az ember vagy felnőtt válogatott, egy közös, a megtiszteltetés, hogy felhúzhatod a nemzeti mezt. Ennél nyilván még sokkal nagyobb, hogy mindezt hazai pályán teheted meg, akár tízezer szurkoló előtt. Nehéz szavakba önteni, hogy ez mit jelent. Mi magyar játékosok, talán soha nem fogjuk tudni eléggé értékelni, hogy milyen szerencsések vagyunk. Soha nem játszottunk más válogatottban, vagy más nemzet színeiben, ezért nem is érezzük, hogy mennyivel többet kapunk, mint amit más csapatok kapnak a nézőtérről. Elég csak a kijevi kazah meccsre gondolni, ahol a negyedik vereség után is állva buzdítottak minket és elénekelték a himnuszt. Ennek a többletnek olyan motivációt kell adnia, amely miatt maradandót alkotunk a Papp László Arénában.
