Nem kevesebb, mint 19 év főtitkári megbízatás után, Kovács Zoltán szakmai alelnökként és nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatóként folytatja munkáját a Magyar Jégkorong Szövetségben. Erről is beszélt a jégkorongszövetség.hu-nak.
Közel két évtizedig töltötted be a főtitkári pozíciót, a sportág felemelkedésében nagyon nagy szereped volt, mi volt a legfőbb siker számodra?
Remek dolog világbajnokságokat szervezni, de talán a legnagyobb siker a kanadai válogatott 2004-es fellépése volt. Februárban játszottak Fehérváron, alig ért véget a mérkőzés, már utána a fogadáson aláírtunk egy szerződést, hogy áprilisban játszunk velük az A csoportos vb előtt. Abszolút telt házas mérkőzés volt ez az Arénában, ahol a későbbi világbajnok csapat ellen játszottunk. Rengeteg NHL sztárt láttunk vendégül, óriási szakmai siker volt ez a magyar hokinak és személy szerint nekem is.
Sokakban felmerülhet, hogy mi volt a pozíció váltás oka?
Ez a történet nagyon sok részből áll. Az új elnökség munkába állásával természetszerűen a feladatok átstrukturálása is bekövetkezik. Olyan méretűek vagyunk már, mint egy vállalat, érthető, hogy a mindenkori vezetés csapatban és pozíciókban gondolkodik. A főtitkári pozíció ennek ugyanúgy része, gyakorlatilag egy vezérigazgatóval egyenértékű poszt. Nekem is közgazdász diplomám van, de tudom, hogy nem vagyok egy pénzügyi szakember. Mostanra olyan komoly összeggel gazdálkodik a szövetség, hogy ez a pozíció komoly pénzpiaci tapasztalatot kíván. Ebből a szempontból nyugodt vagyok, Sipos Levente nagyon komoly rutinnal bír, több cégnél volt sikeres gazdasági vezető. Korábban jégkorongozott, így egy sportág iránt elkötelezett ember veszi át a helyemet. Meggyőződésem, hogy jó munkamegosztással a továbbiakban még hatékonyabban fogunk tudni működni.
A korábbi munkakörödből mennyi marad meg, mennyire fogsz új dolgokkal foglalkozni?
A másik fontos tényező a váltással kapcsolatban, hogy jó ideje a munkám jelentős részét kitevő pénzügyi és adminisztratív teendők, különböző ülések előkészítései, beszámolók elkészítései, már nem okoznak kihívást, inkább teherként élem meg. Amit nagyon szeretek csinálni, az inkább a sportággal kapcsolatos munkák, annak népszerűsítése, mentor edzők meghívása, a nemzetközi kapcsolatok ápolása, tárgyalás akár külföldi csapatokkal és ligákkal. Az új pozíciómban gyakorlatilag csak erre kell fókuszálnom, örülök, hogy folytathatom a munkát kedvenc sportágamban, ráadásul azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.
Akkor nem lesz ismeretlen számodra az új munkakör, mégis milyen célkitűzésekkel vágsz neki?
Szakmai alelnökként a szakmai bizottság vezetése az én feladatom lett. Ebben a liga, a válogatottak, az utánpótlás, edzőképzés, női jégkorong és minden szegmense képviselteti magát a sportágnak. Nagyon fontos szerv ez, ahol a sportág legmagasabban képzett itthoni szakértői ülnek. Mi jelöljük ki, a fejlesztés irányát, minden területen, erre adjunk javaslatot, ezt készítjük el. Emellett nemzetközi igazgatóként is fogok dolgozni, ami sokban, nem tér el az eddigi munkámtól. A külföldi szövetségekkel, illetve a nemzetközi szövetséggel, eddig is napi szinten álltam kapcsolatban, ezúttal sem lesz ez másképp. Az elmúlt években elkezdtük a munkát a most épült új jégpályákon, tovább szeretnénk népszerűsíteni a sportágat és minél több gyereket bevonni.
Hogyan néz ki egy ilyen toborzás?
Többek között Szuper Levente tartott bemutató edzéseket, amelyek nagyon népszerűek voltak. Idén szeretnénk még több településre eljutni és minél többet bemutatót tartani, örülnénk, ha a most épült pályákon is beindulna a jégkorong és korcsolya oktatás. Ahhoz, hogy minél több gyerek tudjon játszani, pályázatokkal kívánjuk segíteni őket felszerelések vásárlásában.
Ennyi terv mellett feltehetően nem fogsz unatkozni…
Igen, úgy gondolom, hogy módosul a munkám, de szakmai alelnökség, nemzetközi igazgatóság és a sportágnépszerűsítő program elég munkát fognak adni nekem, hogy ne unatkozzak a következő években.
Nagyon magas szintre került a magyar utánpótlás is az utóbbi pár évben. Az U18 és az U20 is a világ legjobb 16 csapata közé jutott fel. Mit kell ahhoz tenni, hogy megmaradjunk ezen a szinten?
A hegyet meg tudjuk mászni, de ott maradni sokkal nehezebb. Ehhez még jobb szakmai munka kell, még több csapatra és még szorosabb versengésre van szükség. Nem csak az osztrák, hanem a hazai bajnokságban is egyre kiélezettebb küzdelmek vannak, ebbe az irányba kell tovább menni. Reményeim szerint az egyik fontos állomása a munkának, a mentoredző program létrehozása lehet. Ez főleg olyan kisebb egyesületeknek szól, ahol nincs pénz neves külföldi szakemberek alkalmazására vagy nem kellően rutinosak a hazai edzők. Számukra van lehetőség, hogy mentoredzők segítsék ezen kollégák munkáját, hogy biztosítani tudjuk mindenhol a magasszintű képzést. Nagyon remélem, hogy például Zalaegerszeg, Kaposvár és Szombathely is pár éven belül fel tud zárkózni a nagyobb utánpótlás klubokhoz. A válogatottaknál magas minőségű munka folyik. Ami nagyon jó lenne, hogy a szlovénokhoz hasonlóan, mi is sok játékost tudjunk küldeni magas szintű európai és tengerentúli ligákba. Ők ebből profitálnak évek óta és emiatt tudnak évről évre az A csoportba jutni.
Mi lehet annak a kulcsa, hogy a legjobb fiataljaink eljussnak ilyen helyekre? Lehet ezt ösztönözni valahogyan?
Egyelőre még sajnos nem egy elit ajánlólevél magyarnak lenni. Fontos, hogy a kapcsolatainkat ezen a téren is építsük. Kellenek olyan edzők, akik el tudják vinni a magyar hoki jó hírét, korábban akár edzőként akár játékosként voltak itt nálunk. Anno Szuper Levente is egy jó ajánlással került ki a tengeren túlra, emiatt is örülök, hogy Frank Banham jelenleg is segíti a fiataljaink boldogulását. Az osztrák hoki titka is részben ez, a nálunk játszó kanadai svéd vagy finn játékosok beajánlották a fiatal csapatárs tehetségeket saját hazájukban.
Négy évre választottak meg szakmai alelnöknek, mivel lennél elégedett a negyedik év végén, a sportág egészét tekintve, mit szeretnél elérni?
Örülnék neki, ha minden megyeszékhelyen lenne egy szabvány méretű fedett edzőpálya, sajnos még tíz város hiányzik, köztük olyan nagy települések is, mint Kecskemét, Szolnok vagy Eger. Nagyon fontos lenne a sportág fejlődése miatt, hogy minden megyében és megyeszékhelyen lehessen hokizni. Ha öt megépülne közülük a következő négy évben, én már nagyon elégedett lennék. Örülnék, ha a felnőtt válogatott ingázóvá válna az A csoport és a Divízió 1/A között. Évek óta nem pályáztunk, de a következő tíz évben ismét realitása lehetne az A csoportos vb rendezésnek. Úgy gondolom, hogy társrendezéssel, akár Béccsel, Pozsonnyal vagy Ljubjanával érdemes lehetne megpályázni a vb-t. Főleg Bécs lehetne remek opció. Két gyönyörű város, remek létesítményekkel, közel vannak egymáshoz, turisztikai szempontból is komoly potenciált látok benne. Fantasztikus lenne, ha mondjuk tíz év múlva Budapesten léphetnénk jégre A csoportos vb-n.
