Szolgáltató szövetségként tekintek az MJSZ-re

2017.07.07. 18:57 |
A fenti címmel adott interjút Sipos Levente az MJSZ nem rég kinevezett főtitkára a jegkorongblog.hu-nak. Az interjúból kiderül, hogy miben kell megújulnia az MJSZ-nek és, hogy milyen módon képzeli ezt el azt MJSZ szervezetrendszerének új vezetője. Az interjú részletét változtatás nélkül közüljük.
Új főtitkára van a Magyar Jégkorong Szövetségnek. Kovács Zoltán 19 év után távozott a posztról, szakmai alelnökké választotta őt a küldöttgyűlés. Helyét és munkájának egy részét Sipos Levente vette át. Meginterjúvoltuk az új szakembert.

A gazdasági területről érkező új főtitkár bevallottan nagyjából ismeretlen közegbe érkezett, de a közeljövőben tervezi közelebbről megismerni a szövetség tagszervezeteit. Elődjével, Kovács Zoltánnal jó a viszonya, nagyra értékeli azt a munkát, amit végzett, és azt a tudást, a felbecsülhetetlen kapcsolatrendszert, amit az évtizedek során felhalmozott. Mint mondja, sokat beszélgetnek, igyekszik tehermentesíteni az évtizedek óta éjjel-nappal a jégkorongért dolgozó sportvezetőt.

Annyit tudunk, hogy gazdasági, pénzügyes vonalon dolgozott eddig. Mit fontos tudnunk még?

Valóban gazdasági területről jöttem. Kontrolling és pénzügyi vezetői állásaim voltak korábban. Vállalati pénzügyi tanácsadással is foglalkoztam, az utóbbi években átvilágítások, cégértékelések, hatékonyságnövelő csomagok kidolgozása és nem utolsó sorban válságkezelés voltak a fő tevékenységeim. Végigjártam a ranglétrát, junior kontrollertől kezdve. Van néhány évnyi hokis múltam, de ez kamaszkor előtti élmény, az NSZE-ben játszottam. Nem mondanám, hogy az  évszázad reménysége voltam: ahogy mondani szokták, rekreációs sportként szerepelt a hoki az életemben. Szerettem, de más sportok felé fordultam utána.

Amikor Such Györgyöt választotta elnökké az MJSZ, akkor felkért, hogy a cégemmel világítsuk át a szövetséget, hogy kiderüljön, milyen állapotban van a szervezet gazdálkodása. Hogy amikor átveszi a vezetést, tudja, milyen erőforrások, kockázatok, működések jellemzik az MJSZ-t. Kívülről néztük ugyan, de a belső szakemberekkel is interjúzva áttekintő képet készítettünk. Amikor megvoltunk a munkával, beszélgettünk a javaslatainkról. Ezt követően felmerült, hogy nem lenne-e kedvem ebben jobban elmélyedni, és a javaslatokkal, azok megvalósításában komolyabban is részt venni. Igazából tavaly ősszel kezdtem külsősként közvetlenül foglalkozni bizonyos dolgokkal, a stratégia megírásában például részt vettem, elmélyedtem az aktuális problémákban, így a szervezetet is jobban megismertem.

Mikor merült fel először, hogy az MJSZ-ben dolgozna?

Már a stratégia elfogadását követően operatív igazgatóként kezdtem dolgozni – hiszen amikor az abban leírt feladatokra felhatalmazást kaptunk, világos volt, hogy ez részemről is teljes elkötelezettséget kíván. Amikor elődömet, Kovács Zoltánt az elnök felkérte szakmai alelnöknek, akkor vetődött fel élesben, hogy a munkáját átvenném-e első számú vezetőként, és megszervezném-e az MJSZ életét az új keretek között. A főtitkári posztra Such György jelölése alapján szavazott bizalmat a szövetség elnöksége. Olyan fejlődés valósult meg az elmúlt években, ami már kinőtte az évtizedek alatt kialakított szervezetet, ezt a változást organikus úton nehéz volt kezelni. Ezért aktualizáljuk a működés kereteit, kialakítjuk a közös munka szabályait. Nem azt mondom, hogy rossz, ami van, de azt gondolom, a sportág mérete iszonyatosat nőtt ahhoz képest, ahol 5-10-15 éve volt. Kiszámíthatóan vállalatszerű működést próbálok kialakítani. A feladat hatalmas megtiszteltetés és kihívás, hiszen ez egy zárt közeg, ahol sok éves együttműködés keretében ismerték meg egymást a felek. Ebben én kívülálló voltam, de az elmúlt egy évben azon dolgoztam, hogy ez megváltozzon.

A főtitkár valójában az elnököt képviseli a mindennapokban?

Nem könnyű jól definiálni a szerepkörömet (bár szerencsére az alapszabály ezt megteszi helyettem), de úgy fogom fel, hogy ez tulajdonképpen vezérigazgatói pozíciónak feleltethető meg. Annyi különbséggel, hogy a vezérigazgatónak alapvetően a vállalat minden vetületét, szakmai feladatait is ismernie kell. Én ebben a pozícióban a sportszakmai kérdésekben nem vagyok megmondóember, és semmiképp sem vindikálom magamnak azt a jogot a jövőben sem, hogy határozott véleményt alkossak, vagy akár csak beleszóljak olyan témákba, amelyekben nem vagyok kompetens. Most például joggal foglalkoztat mindenkit a majdani szövetségi kapitány személye – de hogy kivel hogy állunk, hiába is kérdezné tőlem. A viccet félretéve: előnyöm viszont, hogy friss szemmel magára a működőképességre, a konfliktushelyzetekre másként tudok nézni. Ilyen értelemben folyamatosan mediálnom kell a sportszakma, a jogszabályokat rigorózusan betartó és betartató számvitel, pénzügy és ellenőrzés közt. Nem beszélve arról, hogy a szervezet életében egyre jelentősebb szerepet kap a rendezvények, sportesemények szervezése, amely a szurkolók öröme mellett jelentős konfliktus forrás is lehet.

Természetesen folyamatosan egyeztetek az elnökkel, megbeszéljük, hogy ő mit szeretne, hogy hová is szeretnénk eljuttatni a magyar jégkorongot. Alapvetően ezt a stratégia tartalmazza is. Ezen belül magának a szervezetnek az irányításába nem szól bele az elnök. Van felhatalmazásom, hogy kikkel, hogyan, milyen formában dolgozzunk együtt, milyen szerepköröket, hatásköröket alkossunk meg. Ez az elnökségtől eredő jogosítvány, nyilván az elnökség kontrollálja ezt. A felfogásom szerint olyan hátországot kell teremtenünk a sportszakmának, amelyben a szakemberek által kijelölt és eldöntött irányok ténylegesen kivitelezhetőek. Célom, hogy szervezeti hiányosság, nem megfelelő folyamat ne akadályozhassa, hogy a jégkorong érdekében bármilyen fontos szakmai lépés megtörténhessen. Az erőforrások álljanak készen, és szolgálják ki a rendszert.

Mik a középtávú céljai a szervezettel? A javítható folyamatokra mondana példát?

Főtitkárként úgy tekintek erre a szervezetre, amit MJSZ-nek hívunk, mint egy szolgáltató szövetségre. Meglátásom szerint a jégkorongszövetség olyan országos hatáskörű szerv, aminek a lobbiereje, alkupozíciója, tárgyalóképessége – pláne a fizetett és elkötelezett kollégák, szakemberek útján – erősebb, mint egy-egy csapat érdekérvényesítő képessége. Azt gondolom, a szövetségnek felelőssége van abban, hogy folyamatosan felkutasson és a csapatok rendelkezésére bocsásson olyan megoldásokat, know-how-t, szerződéses rendszert, tudást vagy bármit, ami energiát spórol meg a kluboknak, pontosan annak érdekében, hogy ők arra tudjanak fókuszálni, ami a dolguk, amihez a legjobban értenek: a szakmára. Ez azt jelenti, hogy kifejezetten úgy tárgyalunk minden beszállítóval, hogy amikor nekünk ajánlatot ad, akkor az olyan legyen, amit közvetíthetek az egyesületek felé, és azt mondhatom nekik, hogy nem tudom, eddig ezt a feladatot kivel hajtottátok végre, de itt van egy rendszer, amibe mi energiát tettünk, jogászok megtárgyalták, az árat megversenyeztettük, lealkudtuk, a feltételeket tisztáztuk. Ha szeretnél ehhez csatlakozni, egy aláírásodba kerül. Olyan ez, mint egy beszerzési közösség. Osszuk meg azokat az előnyöket, amelyet eddig nem osztottunk meg. A több tucatnyi szervezet, klub eddig önállóan, többtucatnyi formában, feltételekkel és árakon szerződött dolgokra, szolgáltatásokra, amelyeket egyébként együttesen jobban, olcsóbban tudtunk volna megoldani. Ebben a fajta hatékonyságban az MJSZ-nek van felelőssége, mert itt ül olyan szakképzett, főállású alkalmazott, akinek ez munkaköri dolga.

Milyen változások várhatók még?

A stratégiában rengeteg feladatot fogalmazott meg a szövetség, amelyek a kivitelezésére nem alkalmas jelenleg a szervezet, hiszen sosem foglalkozott hasonlókkal. Példának a mentoredző-, a szakmaierőtér- vagy a csarnokok fejlesztésére vonatkozó átfogó programot említhetem. Emiatt több kollégával bővítettem az MJSZ stábját, hogy a megfelelő kompetenciákat behozzam a szervezetbe. Ezekkel a kérdésekkel most már tudatosabban fogunk foglalkozni. Most egy kis bővülést lehet észlelni. Nyilván nagyobb a szervezet, hiszen több feladatot kell ellátnia, mint korábban, de erre lehetőséget biztosít a keretrendszer

A teljes interjú a jegkorongblog.hu-n olvasható el.

Gyerehokizni