A válogatott csatára, Sofron István aláírt a Fehérvár AV19-hez. Az előző szezont az ECHL-es Wichitában és az EBEL-es Villach-ban töltő játékosnak ez lesz a harmadik fehérvári időszaka.
Sofron István Csíkszeredán született 1988-ban, de fiatalon Székesfehérvárra költözött családjával, ugyanis édesapja is a helyi klubnál szerepelt. Az utánpótlást végigjárva a felnőttekhez került, és az EBEL-ben játszott. A 2011-2012-es idényben gólkirályi címet szerzett, a liga egyik legjobb csatárává vált. Innen a német bajnokságba, a DEL-be igazolt, ahol három évig játszott Krefeldben. Visszatért az EBEL-be a Klagenfurthoz a 2015-2016-os szezon végén, majd újra Fehérváron szerepelt egy idényt. Tavaly úgy döntött, szerencsét próbál Észak-Amerikában, és az ECHL-es Wichita Thunderben játszott, de aztán újra az EBEL-be került, ahol Sarauer Andrew csapattársa volt Villach-ban.
Sofron játszott az U20-as világbajnokságon is, míg a felnőtt válogatottban a 2007-2008-as idényben mutatkozott be. Hét vb-n szerepelt, köztük 2015-ben a krakkói tornán is, amelyen a válogatott kivívta az A csoportos szerepelést, és játszott egy évvel később az elit vb-n Szentpéterváron is. Eddig 112 meccsen viselte a nemzeti együttes mezét.
Miért a Fehérvárt választottad?
A világbajnokság után már szóba került, hogy megkeressük egymást. Végül egy hónap telt el, amíg felvettük a kapcsolatot, és elkezdtünk beszélgetni a múltról és a jövőről, a célokról. Ezt három-négy beszélgetés követte, ami alapján arra jutottunk, van esély arra, hogy közösen tudjuk folytatni. Az utolsó találkozón döntöttem el, hogy itthon szeretnék játszani és a klub is azt szeretné, hogy a kötelékébe tartozzam.
Ez lesz a harmadik időszakod Fehérváron. Mennyit változtál az elmúlt években?
Mögöttem van pár külföldi szezon. Három évet szerepeltem a német első osztályban, ahol sokat tanultam. Voltak persze rosszabb éveim is, amelyek előtte nem voltak jellemzőek, de ebből is tanultam, és újra azt a játékot és azt a Sofron Istvánt szeretném megmutatni, akire emlékeznek a szurkolók az első hat-hét évemből vagy a válogatottból. Ez az elsődleges célom.
2011-2012-ben az EBEL-ben gólkirály voltál, Vas Mártonnal és Ladányi Balázzsal játszottál egy sorban. Mit tanultál tőlük, amit most át tudsz majd adni a fiataloknak?
Sokat tanultam tőlük, főleg arról, hogy egy sorban, egy szisztémában mi a feladatom, mit kell teljesíteni ahhoz, hogy a sor működőképes legyen. Akkor szereztem meg az önbizalmamat. Sok apró tanáccsal láttak el, hogy milyen helyzetben mit válasszak, inkább lőjek a cselezés helyett, ők majd kiszolgálnak. Akkor léptem én is előre és váltam vezetővé, meghatározó időszak volt. Bízom abban, hogy én is tudok így segíteni a fiataloknak és át tudom adni a tanácsokat.
Hogyan készültél a nyáron?
Az elmúlt négy évben már egyedül készültem, hiszen amikor Németországban játszottam, akkor is itthon töltöttem a nyarat, egyéni felkészülést végeztem, ahogy tavaly is. Ez nem volt újdonság. Ugyanazt a felkészülést csináltam végig, mint az elmúlt években, apró változtatásokkal. A fizikális állapotommal sosem volt probléma. Most is felkészültem alaposan, várom már a szezont. Néha edzettem együtt Kóger Daniékkal vagy más barátaimmal, de legtöbbször egyedül.
Mit vársz a szezontól?
Magas elvárásaim vannak magam és a csapat felé is, de nem szabad abba a hibába esni, hogy túl nagy célokat tűzünk ki. Az elsődleges cél a rájátszásba jutás, az kötelező a csapat számára. Az elmúlt években erről lemaradt a csapat, így most ez magunk, a klub és a szurkolók által is vágyott cél. A keretünket nézve ez nem tűnik elérhetetlennek, sok erőt érzek a csapatban. Nem azt mondom, hogy mi vagyunk a legnagyobb esélyesei a bajnokságnak, de ahogy tavaly a Bolzano éppen bejutott a rájátszásba, aztán meg is nyerte az EBEL-t, ez sem lehetetlen. A playoffra koncentrálunk, és onnan bármi lehet. Én pedig szeretnék minél ponterősebben játszani, de a csapat sikereihez mérten. Ha az lesz a feladatom, hogy jobban védekezzek, akkor az lesz a legfontosabb, ha viszont emberelőnyben én leszek a lövő, akkor az. A csapat az első, de persze eredményesen szeretnénk játszani. Ehhez az kell, hogy egy jó közösség kovácsolódjon, ami aztán sikereket tud elérni.
